Kalányos Ferenc hosszú évek óta gépész szakoktatóként dolgozik a Baranya Vármegyei Szakképzési Centrumban. 2023 óta a Komlói Szakképző Iskola munkatársa. A tanulókhoz való következetes, ugyanakkor támogató magatartásával és példamutató szakmai munkájával nemcsak a diákoknak, de az intézményben dolgozó kollégáknak is példát mutat. Sikerességét jól jellemzi, hogy a szakképző iskolai diákok mellett az enyhe értelmi fogyatékos szakiskolai tanulókkal, valamint a felnőttképzési jogviszonyban tanuló idősebbekkel is megtalálja a hangot és sikeresen juttatja el őket a szakmai vizsgáig. Szakmai hitelességével és az elsődleges munkaerőpiacról hozott életszerű tapasztalatával szeretteti meg tanulóival a szakmát. Kalányos Ferenc munkáját a kamara Baranyai Szakképzési Díjjal ismerte el.
– Olyan példaképeim voltak a tanulmányaim alatt oktatásban, elméletben, akiket igazán irigyeltem a magabiztosságukért és mindenért, ami az oktatói léttel járt. Ez adott inspirációt a tanuláshoz, és ahogy sorban elvégeztem az iskolákat, szépen „belenőttem” ebbe a dologba – eleveníti fel a kezdeteket Kalányos Ferenc.
– Mi szépet talál a tanításban?
– Tulajdonképpen szórakoztat. Gyakorlati oktatóként kezdtem, és eleinte inkább feladatként éltem meg a munkát. Egyszer a pécsi Bártfa utcai iskola bejáratát kellett felújítanunk, kivonultunk a gyerekekkel, felmértük, kitaláltuk, megcsináltuk, és mindannyian élveztük az alkotás örömét. Valahol ott éreztem rá ennek az ízére. Fontosnak tartom, hogy felkeltsem a tanulóim érdeklődését, mert ezáltal sokkal többet tanulnak, mintha kötelezőként tekintenének a feladatra.
– Mit érdemes megtanítani a jövő szakembereinek?
– A megoldóképességet, hogy legyenek kreatívak, szerintem ezt a legfontosabb fejleszteni. Mindig más probléma jön elő, és végig kell gondolni a megoldást, ötleteket hozni, több oldalról is. Nyilván ehhez nagyon fontos az elméleti tudás is, kiszámolni, minden szinten, hogy amit kitalált, megvalósítható-e. Siker számomra, hogy három különböző szakmában is dobogóra állhattak a tanulóim, hogy látom, miként boldogulnak az életben. Rengeteget beszélgetünk, a magam történetével is tudom őket ösztönözni. Többekkel szoros kapcsolatban maradunk, barátokká válunk, visszajönnek, kérdeznek, nagyon jó visszajelzéseket kapok tőlük. Siker az is, hogy az általunk fémhulladékból készített szobrok iránt nagy az érdeklődés, számos kiállításon, eseményen megmutathattuk őket. Nekem Windt Ferenc a példaképem, aki csendben tette a dolgát, mindenki szerette, jó érzés, hogy egy kicsit az ő nyomában járhatok.
K.T.