Három éve folyik egy nagyobb fejlesztés a villányi Günzer Családi Birtokon, az építkezés mellett eszközbeszerzés is megvalósul: hamarosan érkezik az új prés és néhány tartály, ugyanis volument kell növelniük, mivel újabb területek fordultak termőre. A borászat évente 150–200 ezer palack bort értékesít, újabban már az USA-ba is szállítanak.
Fotó: Lang Nándor
– Pályázati támogatás nélkül nehéz megvalósítani az ilyen mértékű beruházást, amelynek az első üteme, egy új borászati üzem megépítése már lezárult, most pedig egy tároló építésével, valamint gépek beszerzésével megvalósul a 2. ütem is. Vörösboraink több évig érlelődnek, ezért szükség van a tárolóhelyre – mondja az alapító, Günzer Zoltán.
– Hogyan változnak a borfogyasztási szokások? Mintha a vörösborok kissé háttérbe szorulnának, és inkább a fehérbort és a rozét keresnék Magyarországon.
– Valóban kevesebb vörösbort fogyasztanak az emberek, azonban mint piacban mi nem csak Magyarországban gondolkodunk. Kiléptünk a nemzetközi színtérre, az USA-ba például csak vörösbort szállítunk. Hamarosan újabb két konténer bort indítunk a tengerentúlra. A magyar piac, sem az áruházak, sem a vendéglátóhelyek nem tudnak több vörösbort felvenni, mert a megemelkedett árak miatt visszaesett a kereslet. A rozé viszont szépen fogy, hazánkban ez a borfajta került előtérbe. Ezt egyébként gyorsabb előállítani és eladni is, mint a vörösbort, hiszen rövidebb az érlelési ideje.
– Miként fogalmazódott meg az amerikai piacra való lépés gondolata?
– Magyarországon sok a borászat, a fogyasztói piac pedig nem elég nagy ahhoz, hogy az általuk előállított borokat kulturált mennyiségben fel tudja venni. Szerettük volna megtartani a borászatunk és a márkánk renoméját, ezért amellett, hogy a magyar címkéinken plusz információkat adunk a boraink minősége mögött álló törekvésekről, úgy döntöttünk, hogy kilépünk Magyarországról – ezt már a fiú, az értékesítésért felelő Günzer Norman mondja. – Próbálkoztunk az európai országokkal, de ott továbbra is a spanyol, a francia, az olasz borászatok uralják a piacot, még ha alacsonyabb minőségűek is a boraik, mint a magyaroké. Úgyhogy léptem egy nagyot, és elindultam Japán és az Egyesült Államok felé. Már Japán is szemmel látható mennyiséget vesz fel, de az USA, és benne egyelőre Texas állam – ahol remek vörösborfogyasztó közösség él – kifejezetten nyitott az újdonságokra, így az általunk termelt vörösborok jó ár-érték arányban kelnek el.
– Milyen elvárások fogalmazódnak meg az ottani értékesítéssel kapcsolatban? Mi okozott kihívást önöknek?
– Legelőször a mintaküldés okozott nehézséget, ahhoz, hogy bemutathassuk a borokat, engedélyt kellett szerezni. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen érdeklődés mutatkozik a termékeink iránt. Teljesen új címkedizájnt kaptak a palackok, és meg kellett szereznünk az importengedélyt. Egy cég Amerikában csak egy cégnek adhat el bort, tehát egy importőre lehet, ehhez megfelelő partnert kellett találni. És ott is kell költeni a marketingre, hogy megismerjék a termékeinket.
– Mekkora potenciál van ebben az üzletben?
– Ha folyamatos jelenlétet tudunk elérni az amerikai piacon, akkor akár több százezer palackos potenciál is lehet az üzletben. Eddig négy konténernyi árut küldtünk ki, ezeket már értékesítették, most állítjuk össze a következő szállítmányt. Jelenleg 180 borszaküzletben vagyunk bent Texasban, Floridában és New Jerseyben, most írtuk alá a szerződést Kaliforniára is. Úgy látjuk, bőven van lehetőség ebben a piacban.
– Hogyan változik a szőlőtermesztés és a borkészítés technológiája, milyen újdonságokba érdemes fektetni? – ez a kérdés ismét Günzer Zoltán felé szól.
– A szőlő tekintetében a tavalyi forró év azt mutatta, hogy el kell kezdenünk azon gondolkodni: a növény miként fogja túlélni a megnövekedett hőmennyiséget. Magyarországon tilos a csepegtetéses öntözés, de valahogy meg kell oldanunk, hogy megfelelő mennyiségű vízhez jusson a szőlőtőke. Bízom benne, hogy nem a tavalyi szélsőséges időjárás lesz a jellemző.
– Milyen stratégiájuk van a jövőre vonatkozóan, merre szeretnének fejlődni?
– Én magam nem vagyok egy tervezős típus, a múltban is sokkal inkább csak elképzeléseim voltak, hogy mit tegyünk. Egy biztos, hogy piacot kell növelnünk. Néhány éve elbeszélgettem egy dél-tiroli borásszal, kérdeztem, hogy évente hány palack bort készít. Mondta, hogy 70 ezret. És hogy adja el a borait? Mire a válasz: az egész világon. És tényleg az egész világon ismerik a borait. Meg kell ismernünk a külföldi piacok sajátosságait, hogy ott milyen filozófia működik, és ha ezt megtaláljuk, szerintem a magyar bor abszolút alkalmas arra, hogy ezeken érvényesüljön.
K.T.