Már kisgyerekként is meghatározó volt a mozgás dr. Kleisz-Bális Eszter, a MATRO Kft. képzési vezetőjének mindennapjaiban, a sport szeretetét labdarúgó édesapjától hozta, aki még nyugdíjas korában is kedvelte a kihívásokat, sokszor időre, futva tette meg az utat otthontól a kertig. Eszter testnevelés tagozatra járt és ügyességét a szertornaedzéseken is kamatoztatta. Más sportágakat is kipróbált, kosárlabdázott, tájfutott, megfordult a pécsi wakeboard-pályán, egy időben speedfitness szalont működtetett, ma pedig rendszeresen fut, teniszezik, hetente személyi edzővel edz, telente síel.
– Szerencsés vagyok abban a tekintetben, hogy a munkahelyemhez közel található a tüskésréti futópálya, így nem kell messze mennem, ha futni szeretnék. A mozgás lételemem, nem érzem jól magamat, ha nem sportolhatok. Persze nekem is vannak olyan időszakaim, amikor nehezen indulok el az edzésre egy-egy sűrű nap után, de amikor már ott vagyok, főleg jó társaságban, akkor mindez felülíródik.
– Mit ad önnek a sport, miért tartja fontosnak a rendszeres mozgást?
– Ha valamilyen oknál fogva kimarad egy időre a mozgás az életemből, kifejezetten hiányzik. Úgy érzem, energiavesztetté váltam. Azt gondolom, elengedhetetlen, hogy egész életünkben tegyünk a fizikai erőnlétünkért. Semmilyen mozgáshiányból adódó betegség ne korlátozzon bennünket és lehetőleg ne legyünk másokra ráutalva. Szeretem a változatosságot, mert minden sport más élményt nyújt és más teljesítményre sarkall. Az egyik erősít, a másik ügyességet igényel vagy éppen a taktikai képességet, a tüdő- és szívkapacitást fejleszti. Hiszem, hogy az ember akárhány évesen is lehet mentálisan és fizikálisan fitt, de ahhoz, ha tetszik, ha nem, tenni kell. Emlékszem arra a pillanatra, amikor 24 évesen megszületett a kisfiam, akit sokat tartottam kézben, és megfájdult a derekam. Megriadtam, hogy ennyi idősen már ilyen problémáim lehetnek, ezért minden nap 40 percet gimnasztikáztam, hátha az segít. Nem is sokára az izomlázon kívül minden fájdalmam elmúlt, és azóta is inkább nyújtok, erősítek – főleg az ülőmunkám miatt –, minthogy gyógyszert szedjek. Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy életem során soha nem szenvedtem semmilyen mozgásszervi betegségben.
– Egyedül szeret sportolni vagy társaságban?
– Kedvelem a társaságot is, de egyedül is szívesen mozgok. Egy időben rendszeresen jártam edzőterembe, eleinte több kollégával, azonban egy idő múlva a többiek elmaradtak. Az sem vette el a kedvemet, hogy egyedül kell mennem. Egyébként sokszor azért nincs meg a motiváció az emberekben, mert egyszerre túl sokat akarnak teljesíteni, pedig érdemes lenne betartani a fokozatosság elvét. Velem is előfordul, hogy kihagyok valamennyi időt az aktív mozgásban, de amikor újra elkezdem, nem annyi gyakorlatot és sorozatszámot csinálok, mint amennyivel abbahagytam. Kevéssel indítok, de azért nem annyira kevéssel, amit még nem érzek meg, és minden alkalommal egyre többet és többet teljesítek.
Korábban a rendőrségen dolgoztam, ahol minden évben részt kellett venni egy fizikai felmérésen. Ez adott számú fekvőtámaszból, felülésből, függeszkedésből és futásból állt. Többször előfordult, hogy az egyetemi vizsgaidőszak miatt háttérbe szorult a rendszeres mozgás, viszont a felmérés előtt három héttel elkezdtem felkészülni. Reggel munkába indulás előtt megcsináltam 10 fekvőtámaszt és 10 felülést, ami egyáltalán nem volt könnyű, hiszen nulláról indultam. Este már 11 fekvőtámasz, 11 felülés volt az adag. Másnap 12 fekvőtámasz, 12 felülés reggel, 13-13 este, majd a következő napokon ugyanígy emeltem az adagot, a végén eljutottam 50-ig, plusz hetente kétszer elmentem valamennyit futni a futópályára. Három hét múlva a teszten a legjobbak között voltam, azt mondták, hogy milyen erős vagyok. Láttak volna három hete! Ennyit tesz a kitartás és a rendszeresség.
– Mit tanult meg azáltal, hogy a sport jelen van az életében?
– Hogy bizonyos dolgokat akkor is, ha nem éppen testhezállók vagy kényelmesek, netán nincs kedvem hozzájuk, meg kell csinálni. Tehát a kitartást biztosan megtanultam általa. Aztán a sport ad egyfajta magabiztosságot, nagyon jó érzés, hogy abban a korban, amikor a kortársaim jelentős része nehezen mozog, nekem nem jelent problémát kipattanni az autóból vagy a labda után futni a teniszpályán. Mozogni jó, az embernek szüksége van rá, természetesnek kellene lennie a mindennapjainkban. Fontos az esztétikum, az izomzat, de az egészség is, meg kell találni azt a mozgásformát, ami élvezetet is nyújt. Nagyon örülök és sikerélményt ad, ha valami olyan mozgásformát, -elemet meg tudok csinálni, amit korábban nem. A sport a felelősségre is megtanított, hogy vállaljak magamért, az egészségemért felelősséget.
K.T.