Édesapjától örökölte a szakmát, ma a műhelye egyben kiállítóterem is

Lakatos László fazekas, népi iparművész édesapjától örökölte a Mohácsra jellemző fekete kerámia elkészítésének tudományát. Tudását továbbfejlesztve a fekete kerámia mellett mázas edények készítésével is bővítette termékeinek körét: mára már közismert a busóbögre és a babfőzőedény. A mesterségét magas színvonalon művelő szakember nemrég felújított, kibővített bemutatóműhelye mindig nyitva áll a turisták és a csoportok előtt. Itt a látogatók megismerkedhetnek a híres mohácsi fekete kerámia és a mázas edények készítésének rejtelmeivel. Lakatos László szerencsésnek érzi magát, mert a szakmája egyben a hobbija is. Munkáját a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Az Év Kézművese Díjjal ismerte el.

 

– Gyermekkoromban édesapám műhelyében nőttem fel, magától értetődő volt számomra, hogy én is fazekas leszek. Ennek a szakmának a kreatív része, az alkotás szeretete, az önállóság fogott meg, illetve a változatosság, hogy nincs két ugyanolyan munka, és a munkaidő sem hattól kettőig tart. Mivel a fekete kerámia ma nem annyira keresett, így főként használati tárgyakat, színes-mázas termékeket, babfőző edényt, káposztásfazekat, sütőtálakat, étkezési tányérokat készítek.

– Miért döntött úgy, hogy kinyitja a műhelyét a látogatók előtt?

– Még édesapámmal terveztük ezt, de vele már nem tudtam megvalósítani. Az évek alatt több mohácsi fazekas család tárgyai – szerszámok, pipák, iratok, rajzok, fotók stb. – kerültek hozzám a családtagok felajánlásai által, ebből rendeztünk be egy kis kiállítást. Ami annyiban egyedi, hogy más fazekasműhelyben csak az ott dolgozó fazekas munkáit lehet megismerni, nálunk pedig több mohácsi „kolléga” munkásságát. Szeretném, ha ezáltal is minél többen betekintést nyerhetnének ebbe a kihaló félben lévő szakmába.

– Mi jelenti az ön számára a sikert?

– Elsősorban a családom, mert azóta tudok egyre jobban haladni az utamon, amióta az ő támogatásukat élvezem. A sikert a kitartás hozza meg, ebben a szakmában lassan érkezik meg a sikerélmény, ki kell várni, amíg az ember igazán szépet, eladhatót tud alkotni. Fontos számomra a hagyomány megőrzése és a szakma szeretete. Reggeltől estig tudok mesélni a szakmáról, a kiállítóteremről, a múltunkról, annyira szeretem. És amiből nem engedek: csak minőségi munkát adok ki a kezeim közül, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy holnap is visszatérjenek a vevők.

K.T.