Iaido és aikido – ezt a két harcművészetet gyakorolta korábban rendszeresen Hajós Zoltán, a Mecsek Füszért Zrt. humánpolitikai osztályvezetője, aki bár a tatamit mostanság edzőteremre cserélte, mégsem vált meg teljesen a szeretve tisztelt filozófiától és mozgásformától.
– Mindig is fontos volt számomra a mozgás és a sport. Fiatalfelnőtt-koromig aktívan néptáncoltam, és a húszas éveim elején fogalmazódott meg bennem egy belső igény a keleti kultúra, illetve a keleti népek harcművészeti kultúrája felé fordulásra. Ekkor találtam rá az aikidora és az iaidora, amelyek megfeleltek a belső indíttatásaimnak, illetve kifejezetten tetszett a mozgás fizikai leképeződése is, ami a mai napig lenyűgöz.
– Mi az a többlet, amit a különböző sportokkal ellentétben a keleti harcművészet megad?
– Az a belső tartalom, szellemi háttér, nézőpont, az a gondolkodásmód, tanítás, belső tudás, amit ezen keresztül megkapnak az emberek. A küzdősportokhoz képest ez teszi többé a harcművészetet. Természetesen a harcművészetek ma már nem arról szólnak, mint évszázadokkal ezelőtti kialakulásakor, az ellenfél ártalmatlanná tételével vagy az életének elvételével szemben sokkal inkább a személyiségfejlődésre, egyfajta lelki, mentális fejlesztésre törekednek. Természetesen a fejlesztés a fizikum szintjén kezdődik, és végig jelen van. Míg a küzdősportok vonatkozásában mindig van valamilyen megmérettetés, ahol a végére egy vesztes és egy győztes marad, a harcművészetek gyakorlása során ilyesmiről nem lehet beszélni. Ott mester és tanítvány van, és az önfejlesztés áll a fókuszban.
– Hogyan zajlik maga a gyakorlás?
– Az aikido egy relatíve népszerű és sokak által gyakorlott harcművészeti ág, Pécsett is van több klub, ahol lehet edzeni. Az edzések változó hosszal és intenzitással ugyanúgy zajlanak, mint bármelyik másik küzdősport-irányzat esetében. Abban az időben, amikor a legintenzívebben gyakoroltam, akkor heti háromszor vettem részt ezdéseken. Az általam gyakorolt irányzatokban nem értelmezünk versenyeket. Vizsgák vannak, amiket az ember annak függvényében teljesít, hogy felkészült-e rá, erről egyeztet a mesterével, aztán elmegy egy táborba, ahol összegyűlnek olyan emberek, mesterek, vezetők, akik a jogosultságaik által megadhatják a fokozatot.
– Ön mit tanult meg saját magáról a harcművészetek által?
– A fókuszpontok, a vágyak, a célok, a pillanatnyi mérföldkövek, amiket az ember kitűz maga elé, nagyon gyakran átalakulnak, ebben az elmúlt lassan húsz évben, amióta a harcművészeteket gyakorlom, nálam is sok minden változott. De számomra egyértelműen azt a fizikai fókuszt, azt a fajta edzettséget, mentális és testi felkészültséget, testtudatosságot, testkontrollt biztosította, aminek értelemszerűen egy mentális leképeződése is van. Sokkal nyugodtabb ember vagyok, mint korábban, sok mindenhez átgondoltabban állok. Arra törekszem, hogy az itt és mostban legyek jelen, mert a múlt már, a jövő pedig még nem létezik. Valójában a jelenre van ráhatása az embernek, most is ezt a fajta jelenlétet próbálom fejleszteni.
– A harcművészetet az edzőtermi edzés váltotta fel.
– A családi és a szakmai életben bekövetkező történések engem is változásra késztettek, már nem tudtam azzal az odafigyeléssel, energiával fordulni a harcművészetek felé. A korábbi közösség továbbra is él, jó néhány baráttal a mai napig tartom a kapcsolatot, többek között egy-két napos eseményeken, táborokon is részt veszek. Mivel nem tudok meglenni mozgás nélkül, és az embernek figyelnie kell az egészségére, így hetente háromszor hajnalban konditerembe járok. Ezeken a napokon négy órakor kelek, és még munka előtt másfél óra intenzív edzést végzek, így a nap további részét szabadon formálhatom. Sokan rácsodálkoznak, hogy ennyire fegyelmezett vagyok, de azt gondolom, hogy minden fejben dől el, tehát ezeket a döntéseket egyszer kell meghozni, és utána már csak következetesen betartani. Talán azok, akik sportolnak, mind erről számolnak be, hogy az embernek ad egy fókuszt, mind mentális, mind fizikai értelemben egyfajta tartást, hogy így összeszervezi a napját.
Egyébként mindenkit arra buzdítok, hogy ha valakit érdekelnek a harcművészetek, keresse meg azokat a lehetőségeket, amelyek által eljuthat egy klubhoz, egy közösséghez, ahol gyakorolni tud, mert az rengeteget fog adni a személyiségéhez, fejlődik a mentális és fizikai állóképessége, rezilienciája, ami manapság nagyon fontos. Az aikidot és az iaidot nemcsak férfiak, nők is gyakorolják, sőt nagyon ügyesek benne, mert egészen másképpen vívnak, másképpen mozognak, mint a férfiak. És ezek a mozgásformák talán nem is igénylik feltétlenül azt a fajta igen komoly fizikai edzettséget, amit elsőre feltételeznénk.