2025-ben már 4. alkalommal adta át a Baranya vármegyében tanító középiskolai informatikatanárok kiemelkedő munkáját elismerő TanIT díjat a PBKIK ICT Bizottsága és az Informatikai Vezetők Társasága Közhasznú Egyesület. Ezúttal két kategóriában: tehetséggondozás és az informatika népszerűsítése területén díjazták a tanerőket.

Fotós, mérnök, informatikus, tanár: új dimenziókat nyit ez a sokszínűség az informatika-oktatásban

Az informatika népszerűsítése kategóriában Háber Kinga, a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium tanára vehette át az elismerést. A tanárnő munkásságának legkiemelkedőbb eleme, hogy modern, kreatív és tanulóközpontú digitális környezetet teremt, amelyben külön figyelmet fordít az informatikában tehetséges és a lánytanulók bevonására.

– Miként teremti meg a diákjai számára az informatikatanuláshoz az inspiratív környezetet?

– Amellett, hogy frontálisan is tartok órát, időnként projektfeladatokat is adok a diákoknak, hogy önállóan fedezzék fel az adott témakör rejtelmeit. Illetve nagyon sokszor kiszakítom őket a digitális világból, ugyanis egy-egy témakört úgy is fel tudunk dolgozni, hogy akár papíron plakátot rajzolunk, vagy pedig kiselőadást tartanak. Jelenleg PhD-hallgató vagyok, a kutatásom témájaként egy tanulást támogató applikációt fejlesztek a diákoknak, azt szeretném mérni, hogy egy ilyen applikáció használatával nő-e a motivációjuk a tanulásra, javulnak-e az érdemjegyeik. Digitáliskultúra-tanári, mérnökinformatikus és mechatronikai mérnök végzettségem is van, így amikor weboldalt készítünk a tanórán, akkor annak nemcsak a frontend-, hanem a backend-oldalát is meg tudom mutatni, amivel sok tanuló nem találkozik az informatikaóra keretei között. Sőt, fotográfus végzettséggel is rendelkezem, ennek kapcsán a képszerkesztés témakörét is izgalmasabb oldalról közelítjük meg. Az első ilyen órán a diákokról fotókat készítek, amelyeket az ő igényeik szerint retusálunk. Sokszor nagyon vicces képek születnek.

– Milyen szemléletet érdemes ma átadni a középiskolásoknak az informatikával kapcsolatban?

– Szerintem az egyik legfontosabb a kritikus gondolkodás, hogy ne higgyünk el mindent elsőre, nézzünk utána az információknak. Itt markánsan előjön a mesterséges intelligencia és annak használata, amit nem tudunk kikerülni, de fogadjuk fenntartással az általa biztosított tartalmakat. Emellett szeretem a szociális készségeiket, a prezentálóképességüket is fejleszteni, ami később az élet más területein is hasznukra válik.

– Sokszor viccesen azt mondják, hogy a fiatalabb generációk tanítják informatikára az idősebbeket, van, hogy a tanárt is. Hogyan tudja naprakészen tartani a tudását e gyors fejlődés mellett?

– Nem szabad elzárkózni attól, hogy néha mi is tanulhatunk a diákoktól. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ha aktívak vagyunk az informatikai világban, például vannak informatikatanároknak szóló közösségek, illetve továbbképzések, ezek segítik a munkánkat, így jobban fel tudom venni a ritmust. Illetve jómagam is fiatalnak mondanám magamat, ezáltal nyitottabb vagyok az új dolgokra.

– A díj méltatásában szerepel, hogy külön figyelmet fordít a lánytanulók bevonására. A lányokat másképp kell tanítani az informatikára, mint a fiúkat?

– A Pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban tanítok, az iskolában a diákok mintegy 80–90%-a lány. Vannak olyan csoportok, amelyekben nincs is fiú, emiatt különösen fontos számomra, hogy úgy találjam ki a tanmenetet, hogy az a lányok számára is érdekes legyen. Általánosságban azt vesszük észre, hogy a lányokat kevésbé érdekli az informatika, mint a fiúkat, ez a tendencia a felsőoktatásban is megjelenik. Végeztek annak kapcsán kutatásokat, hogy mondjuk egy ötfős csoport jobban tud működni, ha egy vagy két lány is van benne, emiatt is próbálják a cégek és az egyetemek is bevonzani a lányokat az ilyen szakokra.

– Az iskolai oktatáson kívül mivel lehet még fejleszteni a fiatalokat?

– Az iskolában tartok egy szakkört, amely egy élményinformatikai foglalkozás. Megnézünk különböző technológiákat, mobilapplikációt fejlesztünk, jóval többet beszélünk a mesterséges intelligenciáról és annak használatáról, mint ami a tanórai keretek között lehetséges, illetve sokszor a diákok hoznak be témát, ami őket érdekli. Várhatóan hamarosan kap egy drónt az iskola, így ennek használatát is be fogjuk vinni a szakkörbe.

– Miben mérhető az ön munkájának a sikere?

– Mindössze másfél éve tanítok, de már sikerült az egyik diákomnak, Császár Kírának tavaly 9. osztályos tanulóként harmadik helyezést elérnie az országos Molnár Péter informatikai versenyen. Azt gondolom, hogy jó, ha versenyzünk és jó eredményeket érünk el, de a legfontosabb az informatika szeretetének az átadása. A mai tizenéveseknek biztosan szükségük lesz valamilyen formában az informatikai tudásra a jövőben. Azt a látásmódot szeretném formálni, hogy miként tudnak minél gyorsabban új tudást megszerezni ezen a területen.

A szakmai tudáson túl alkalmazkodásra, változásra tanítja a jövő informatikusait

Ódor Péter, a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanára több évtizedes, országos hatású tevékenységét a tehetséggondozás kategóriájában díjazták. Tanár úr a digitális kultúra területén kialakított tehetséggondozó rendszere – szakköröktől kezdve az érettségi-felkészítő portál létrehozásáig – generációk szakmai fejlődését alapozta meg. Tanítványai nemzetközi diákolimpiai érmeket, OKTV-helyezéseket és országos versenygyőzelmeket szereznek.

– Kiben látja meg a tehetséget, és hogyan tudja segíteni a fiatalokat annak kibontakoztatásában?

– Az egyetem elvégzése után 5 évig programozóként dolgoztam a pécsi SZÜV-nél, majd amikor ismét az oktatásban találtam magamat, szívügyemnek tekintettem, hogy átadjam a szakmában megszerzett tapasztalataimat és tudásomat. Mindig tagozatos osztályokban tanítottam, így olyan diákokkal kerültem kapcsolatba, akik informatikai pályára készülnek. Először egy szakkört indítottam számukra, ahol a törzsanyagon kívül rengeteg tudásanyagot osztottam meg velük. Viszonylag könnyű felismerni a tehetségeket, mert a tehetséges diák kérdez, nem ismétli, hanem alkalmazza az ismereteket. Minden tehetséges diák eltérő a személyiség szempontjából, ezért találtam ki még 2006-ban a JÖSZ-t, a Janus Önképző Szakkört, ahol tanulók tanítanak. Tehát a tehetséges diákokat bevontam az oktatási folyamatba, így egyrészt fejlődött a személyiségük, nyitottabbak, bátrabbak lettek, másrészt az ismereteiket is rendszerezték. A tehetségek motiválásánál fontosnak tartom, hogy a tudás ne a diák sajátja legyen, hanem a többieket is vonja be, ezzel kicsit felemelve magához a többieket. Ennek egy másik fóruma volt még az előző iskolámban, a pécsi Nagy Lajosban Gimnáziumban egy szakmai iskolai újság, a Herkules, amely szerkesztésében számos diák részt vett. Ez annyira sikeres volt, hogy az újságíró fiatalok a nagyobb országos informatikai újságokba is bedolgoztak, mintegy 400 cikket írtak.

– Az ön diákjai rendszeresen szerepelnek országos versenyeken. A tehetséggondozás értékmérője, ha a szakmai versenyeken jól szerepelnek a diákok?

– A versenyzés nem teljesen objektív mérő, mert sok múlik azon, hogy kiket tudunk beiskolázni, emellett nem mindenki alkalmas, és nem minden diák szeret versenyezni. Voltak olyan diákjaim, akik teljesen elzárkóztak a versenyektől, de nagyon sikeres vállalkozók lettek informatikai területen. A speciális matematikai és informatikai képzésünk miatt sokat versenyeznek a diákjaink, és szép sikereket érnek el. A siker ugyan a diáké, de ha mondjuk egy OKTV-n az országos mezőnyben bekerül az első húszba, ott már nemcsak a középiskolai tanára van mögötte, hanem egy egyetemi oktatóstáb vagy egy országos szakkör, amelyhez ma már bárki csatlakozhat online. Ezek is hozzátesznek az eredményhez.

– Nyomon követi-e a diákjai szakmai útját, mi ad visszaigazolást az ön számára a sikerüket illetően?

– Nem általános, hogy visszajönnek az itt végzettek, de kétségkívül vannak diákok, akik jobban kötődtek a személyemhez vagy a Janushoz, velük akár személyesen is találkozom, és más fórumokról is kapok információkat róluk. Ha visszanézek a pályámra, nagyon jó érzés, hogy hány informatikus diákom lett kiváló a szakmában, és ma is ebből él. A személyes kapcsolat megvan néhány egykori tanulóval, ők mindig beszámolnak arról, főleg akik éppen aktív egyetemisták, hogy mit tanulnak, miben tették számukra könnyebbé az egyetemet a Janusban tanultak. Sok volt diákomról tudom, hogy komoly informatikai cégekhez kerültek, mennek előre a ranglétrán, vagy saját vállalkozást működtetnek.

Ez jó érzéssel tölt el.

– A tananyagon túl ma milyen tudással, látásmóddal érdemes felvértezni a diákokat? Mit ad nekik útravalóul?

– Nem az anyag lexikális része fontos, hanem az a fajta szemlélet, hogy legyenek képesek alkalmazkodni, változni. Nagyon gyorsan változnak körülöttünk a dolgok, nemcsak a technikában, az informatikai technológiában, hanem mindenben, ezért fontos, hogy a jövő embere legyen képes tanulni, megújulni, váltani. Ha az informatikára konkretizáljuk, algoritmikus gondolkodása legyen, legyen képes új programnyelveket, új eszközöket megtanulni, akár a mesterséges intelligenciát alkalmazni, vagy esetleg később fejleszteni. Tehát ami szerintem a legfontosabb, hogy a holnap embere alkalmazkodó és megújulásra képes legyen.