A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra tulajdonosai, Budavári Attila és Budavári Csaba vehették át idén a pécsi polgárok által megszavazott Tüke díjat. Az elismerést olyan személyek kaphatják meg, akik példamutató tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárulnak a város fejlődéséhez és hírnevéhez. Az indoklás szerint a Budavári testvérek elhivatottan végzik munkájukat, ami egy világhírű pécsi termék, az orgona építésében ölt testet. Tevékenységüket a hagyományokat ápolva, kollégáikat folyamatosan fejlesztve, az orgonaépítést tökéletesítve végzik, úgy, hogy gyorsan fejlődő világunkban a technológia fejlődését a szakmai hagyományok és az Angster-örökség megtartásával ötvözik. Mint Budavári Attila mondja, nagyon meglepte őket a feléjük irányuló érdeklődés.
– A Tüke díjat tulajdonképpen egy életmű elismeréseként is felfoghatjuk. Mindig furcsa szembesülni azzal, hogy már mi is a 60 felé közeledünk, közben pedig még mindig azoknak a „srácoknak” tartjuk magunkat, akik most kezdték lelkesen a szakmát. Óriási megtiszteltetésnek éltük meg a Tüke díjat, már csak azért is, mert kézművesként egy kicsi szegmenst képviselünk. Ámbár az is igaz, hogy sokfelé jártunk a világban, sokfelé vittük el Pécs hírnevét, és mindig büszkék voltunk erre a városra. A vállalkozásunk elnevezésében is meg akartuk mutatni a pécsiségünket, az orgonaépítő hagyományt, mert az emberek, a zenészek, az orgonisták, a korábbi nemzedékek fejében még mindig ott van, hogy ha orgona, akkor Pécs. De a pécsiségünk abban is megmutatkozik, hogy helyi, környékbeli vállalkozásokkal működünk együtt, ha az adott munkára nem elég a kapacitásunk.
– Ha visszatekint a vállalkozásuk történetére, akkor most hol tartanak a fejlődésben?
– Az első évben négy emberrel dolgoztam, a másodikban már tízzel, egy év múlva pedig már húsz munkatársam volt. Folyamatos volt a fejlődés, ennek ellenére sok mindennel elégedetlen vagyok, bár talán az ilyen elégedetlen fickók viszik előre a világot, mert nem törődnek bele abba, ami van, még jobban, még gyorsabban akarják csinálni. A rendszerváltás után egyfajta reneszánsza volt ennek a szakmának, hihetetlenül elhanyagolt orgonaállomány jellemezte hazánkat. Addig semmire sem volt pénz, a régi rendszerben szinte úgy kellett a kitelepített svábok ajándékaként behozni Nyugat-Németországból a bőröket és más alapanyagokat, amiket egy helyi mester fel tudott ragasztani az orgonákra, hogy működjenek. Egy ilyen hatalmas vákuum után az 1992-ben alapított cég folyamatosan szívta fel a megrendeléseket, éjszakába nyúlóan és hétvégeken is dolgoztunk, így 50–100 év után rengeteg helyre kerültek felújított orgonák. Napjainkban azonban ismét a hanyatlási periódusba értünk, a közösségek már nem gyűjtik össze a pénzt a hangszerek felújítására, és az egyháznak is gyengült az ereje. Így az orgona mára mostohagyerek pozícióba került.
– Ezek a körülmények milyen hatással vannak a vállalkozásukra?
– Lényegesen kevesebb a megkeresés, mint korábban, így olyan munkát is elvállalunk, ami a vállalkozás szempontjából nem hoz nyereséget. Ennek az a következménye, hogy nem igazán tudunk fejlődni, gépet venni… Ezt megelőzendő több mint húsz évvel ezelőtt afelé indultunk el, hogy mivel a műhelyünk lézergéppel, CNC-gépekkel felszerelve rengeteg új alkatrész előállítására alkalmas, angol és német nyelven létrehoztunk egy webshopot, közel ezer cikkszámmal, és megcéloztuk a világban működő orgonaépítő vállalkozásokat. Volt, aki csak fasípot rendelt tőlünk, más nem gyártott fémsípot és tőlünk vette meg, szintén másnak tremolót vagy klaviatúrát készítettünk, kinek mire volt szüksége. 2022-ben a világ legnagyobb orgonaépítő cége, amely 199 éves volt, becsődölt, már nem tudott rentábilisan működni. Addig is volt már mintegy 400 ügyfelünk Európában, Amerikában, Japánban, de akkor hirtelen még majdnem 900-an regisztráltak a weblapunkon. Így a megrendeléseiket legyártjuk a műhelyben, és elpostázzuk nekik. Ez azért is kedvező számunkra, mert a kollégák egyre nehezebben vállalják a vidéki hetelős munkákat, így mint munkaadónak nekünk is változtatnunk kellett.
– Milyen jövőképe van a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrának?
– A jövőképünkben, ahogy eddig is, jelentős szerepet játszik az innováció, a digitalizáció, bár továbbra is kézműves a tevékenységünk. Akkor lenne értelme a robotizálásnak, ha azt a darabszám is indokolná. CNC-vel dolgozunk, lézerrel szabunk ki egy-két dolgot, de egy kis gépesítés még ránk fér. Drága alapanyagokkal is dolgozunk, a munkaerő is egyre több kiadást jelent, így át kell gondolni, hogy hogyan lehet még racionálisabban, még hatékonyabban működni – ennek a balanszát keressük most. Foglalkoztat az utódlás kérdése is, bár a hét gyerekem közül még nem látom, hogy valamelyikben lenne affinitás a folytatásra. Még nem tudom, ki lesz az, aki olyan gazdaszemmel tud végigmenni a műhelyen, mint én.