Az üzletember is megéhezik néha, gondolta Mátrix Benjámin és az autópályáról lekanyarodott Bóly felé. Hogy miért pont ide? Már többször emlegették neki a másfél éve nyitott Kiskastély vendéglőt, de eddig még sosem lassított a bólyi elágazásnál. Most időben volt, hozzá is szokott a magányos estebédekhez, és bekanyarodott a kisebbik bólyi kastély udvarára.
A Batthyány-kastély egykor impozáns, mára kissé megkopott épülete mellett találjuk a bólyi kiskastélyt, amelyet az 1800-as évek elelején építettek, az uradalmi birtok központjaként. Ahol egykor Montenuovo Nándor herceg dolgozott, ma ebédelni is lehet, gondolta Mátrix, miközben helyet foglalt.
No lám, egy vállalkozót is érdekelhet a helytörténet, gondolta eközben a kastély szelleme és visszatért a padlásra. Ellenben a pincér maradt, miközben Benjámin szép szorgosan végigolvasta az étlapot (ami szerencsére kellőképp összeszedett és rövid, ellenben választásra módot ad). Reggel óta nem evett, ha reggeliként beszámoljuk a benzinkutas cappuccino mellé felszolgált karamellás kekszet. vagyis rögvest rendelt négy fogást, mert Mátrix ilyen volt, ha megtetszett neki az étlap, habzsolta volna elejétől a végéig.
Egy kis üdvözlő falat érkezett, húspástétom egy szelet bagetten, amíg majszolta, azon elmélkedett, ki is itt a célközönség. Bóly rendezett, szervezet városkának tűnik, de hát a baranyai városok sorában is csak épphogy középmezőny. A helyi sváb közösségre építenek vagy a környék iparosaira, vállalkozóira? A Villányba átutazókra vagy ide is téved turista?
Választ nem adott, mert közben megérkezett a levese, tárkonyos borjúragulevest kanalazgatott, melybe omlós burgonyagombócot rejtettek. Annyira belefeledkezett a levesébe, hogy még a wifire is csak az utolsó kanál kiszürcsölését követően csatlakozott. Miért is van e-mail a telefonon, gondolta, de azért furdalta az oldalát a kíváncsiság, megküldték-e már a választ az árajánlatára. Délután hat felé már nem nagyon dolgozott senki a túlvégen, konstatálta, mert csak autólízinget és aranypengőt kínáltak a beérkezett levelek.
A felszolgálás ritmusa nem változott, mire szusszant egyet, máris újabb tányér került elébe. Kilobbizott egy kisadagot a fekedi tésztából, ami nem más, mint az utóbbi időben oly sok díjat beseprő fekedi stifolderrel megbolondított szélesmetélt, paradicsomos szószban, kovácsszénájai érlelt sajttal (ez utóbbit a Novák Sajtmanufaktúra prezentálta). Lényegében már itt elég lett volna, de hátra volt még a lényeg.
Egy pohár vöröset már kívánt, de csak annyit, viszont azt itt szigorúan tiltja a szabály, ellentétben más, turisztikailag hasonló célokat kitűző országoknál. Ezen elmélkedett egy sort, csak hogy rágyúrjon a lényegre, ami omlós borjú képében jelent meg tányérján, pirított petrezselymes szalvétagombóccal, vadas szósszal, tejfölhabbal.
Mátrix Benjámin évtizedek óta rótta az utakat, idehaza és külföldön, üzletelt és evett lényegében, edzésben volt, de itt kérdőjeles volt a végkifejlet. A mákos nudlit, vaníliasodóval már csak a szeme kívánta, de az nagyon. A feléig jutott és egy presszókávé mellett odakint rágyújtott. Ritkán dohányzott már, de ilyenkor jólesett.
Fizetett, az udvarias pincér megköszönte a borravalót és Mátrix Benjámin elégedetten távozott, bár még mindig nem értette, viszont már reménykedett benne, hogy ez a Kiskastély megtalálja a közönségét és a múltbeli pártiroda, nyomda vagy italdiszkont helyén ez a vendéglő hosszan életben marad.
Győrffy Zoltán
Fotó: Kiss ‘Gadget’ Zoltán
Kiskastély vendéglő
7754 Bóly, Szabadság u. 1.
Telefon: +36 20 277 8888
www.kiskastelyvendeglo.hu