A háztartási gépszerelésből ipari hűtőgépek, klímák beszerelésére és szervizelésére fejlesztette fel vállalkozását az évek során id. Csorbai Ferenc, a mohácsi Korrekt Kft. alapítója. Id. Csorbai Ferenc 20 éven keresztül volt aktív tagja a kamara mohácsi elnökségének, szívügye a város gazdaságának fejlesztése. Társadalmi szerepvállalása is példaértékű. Munkásságát a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Életmű Díjjal ismerte el.
– Jó időben kezdtük el a vállalkozást egy kollégámmal. Korábban mindketten a Villgépnél dolgoztunk, aztán kiléptünk onnan és a Mohács, valamint a környékbeli ipari hűtők javításával foglalkoztunk – idézi fel az indulást id. Csorbai Ferenc arra a kérdésre válaszolva, hogy minek köszönhető a sikeres vállalkozói életútja. – Abban az időben jött be a Spar Magyarországra és átalakította a megvásárolt boltokat. Ebbe csöppentünk bele, először egy német kollégával hármasban végeztük az üzletekben a hűtőrendszerek teljes cseréjét, de a 2. bolt után már csak ketten maradtunk. A környék összes boltját mi szereltük. Ez nagy lökést adott anyagilag és szakmailag is. Aztán amikor kevésnek találtatott ez a két ember, elhatároztuk, hogy tanulókat veszünk fel. Közülük ketten a Szakma Kiváló Tanulója versenyen lettek szakmunkások, ami szép eredménynek számít. Folyamatosan fejlesztgettünk, szerszámokat vettünk, befektettük a megszerzett javakat, így tudtunk lassan fejlődni.
– Mit tartottak szem előtt a vállalkozás működésében?
– Az egyik, hogy visszaforgattuk a nyereséget, a másik pedig az, hogy mindig pontosan kellett dolgozni, nem lehetett elkövetni hibát. Emellett elsődleges volt számunkra a szakmai igényesség.
– Két évtizeden keresztül dolgozott a kamara mohácsi elnökségében. Miért tartotta fontosnak, hogy együttműködjön az üzleti közösséggel?
– Mi már a kamara alakulásakor beléptünk. Úgy éreztem, hogy kell valahová tartoznunk. Azóta is folyamatos a tagságunk. Láttuk, hogy Ausztriában, Németországban meg a nyugati világban a kamara meghatározó a kisvállalkozók életében, úgy gondoltuk, hogy nekünk is hasznos lesz a tagság. Egész életemben aktív voltam az ilyen kezdeményezésekben, amikor felkértek, hogy legyek elnökségi tag a mohácsi elnökségben, akkor nagyon szívesen elvállaltam.
– A saját vállalkozás működtetése is rengeteg energiát felemészt. Mi hajtotta előre, hogy másokért is tegyen?
– Azt gondoltam, hogy ha másnak jól megy, akkor nekünk is jól fog menni, ez egy közös „játék”. Másfelől meg úgy vélem, ha az ember valami jót tud tenni, tegye meg, az mindenkinek a hasznára válik.
– Mire a legbüszkébb, mi volt a legemlékezetesebb a kamarai munkájában?
– A mohácsi elnökség megszervezte a mohácsi kamarai tagok részvételét az üzleti közösségben, a célunk az volt, hogy minél több tagunk legyen. Ebben igyekeztem sok segítséget nyújtani. Ismertem a helyi vállalkozások vezetőit, beszélgettünk róla, hogy én miért lettem kamarai tag, te miért nem vagy az. Aztán lassan egyre többen beléptek. Sokan kérdezték, hogy mit ad nekünk a kamara. Sok mindent, mondtam, de nem azért kell kamarai tagnak lenni, hogy mindig csak adjon, azt is megkérdeztük, hogy ők mit adnak a kamarának. Arról szó volt, hogy mire van szükségük a vállalkozásoknak. Mert a kamara sok mindenben tud segítséget nyújtani, de ahhoz tudnia kell a vállalkozásnak, hogy miben várja el a támogatást. A nevünkhöz fűződik még, hogy először mi szerveztük meg azt az eseményt, ahol a területünkön lévő cégek bemutatkozhattak a diákok előtt. Azok, akik az általános iskolában végeztek, eljöhettek egy kiállításra, ahol a Mohács és környéki cégek mutatták be, hogy mivel foglalkoznak. Később a kamara felkarolta ezt a kezdeményezést és azóta máshol is megrendezik a hasonló kiállításokat.
– Nyugdíjba lehet menni a vállalkozásból?
– Igen, de a közelmúltban újra vissza kellett lépnem a cégbe, mert a fiam lett a polgármester Mohácson, így most nem tud aktívan részt venni a vállalkozásban. Szerencsére jól alakítottuk ki a cégeinket, mindegyikben megvannak a vezető emberek, akik irányítják a munkát. Ha valahol elakadás van vagy valamit intézni kell, akkor természetesen rendelkezésre állok, egyébként az effektív munkával nem kell foglalkoznom. Ma már főleg adminisztratív munkákat végzek, a cégekkel való kapcsolattartás, a külföldi munkák megszervezése is hozzám tartozik.
– Miként vélekedik arról, hogy életmű díjat kapott a kamarától?
– Nagyon örültem neki, és bevallom, meglepett. Már csak azért is, hogy ilyen idős korban még gondolnak az emberre.
Kis Tünde