Amikor a britek január végén kiléptek az EU-ból, még azt lehetett várni, hogy a júniusban tartandó EU – UK csúcsszintű találkozón már a jövőbeli kapcsolatokról szóló szerződésről írják alá a megállapodást. Ehelyett a videokonferencia segítségével megtartott mostani értekezleten abban sikerült megállapodni, hogy (1) júliustól valóban felpörgetik a tárgyalásokat, és (2) nem lesz halasztás, azaz, ha nincs megállapodás („no deal”), akkor szabadkereskedelmi megállapodás híján 2021. januártól a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagjai közötti szabályok lépnek életbe a kétoldalú kereskedelemben.
Azaz: vámok és kvóták lesznek, ami nem egyszerűsíti majd a helyzetet. Az EU most a WTO szabályai értelmében, ha importál, átlagosan 3,2 % vámot számít fel (agrártermékekre az átlag 8,7 %, egyebekre 2,8%). De az agrárvámok átlaga önmagában is bonyolult, közbeszólnak ugyanis a mennyiségi kvóták, azaz vannak olyan mennyiségek (országonként, termékenként változhatnak), amelyek vámmentesek, aztán bizonyos mennyiség fölött egy bizonyos százalék a vám, egy újabb határ fölött pedig még magasabb. Lehetnek olyan termékek, amelyeknek a vámtétele a 100 százalékot is meghaladja. De nem csupán a vámok és kvóták bevezetése lenne a következménye a „no deal”-nek. Az Egyesült Királyság most még (a kilépés után, az év végéig tartó átmeneti időszakban) részese az EU és harmadik országok által kötött összes szabadkereskedelmi egyezménynek. Ha nincs megállapodás, akkor ezekből is „kiesik”, és újra kell tárgyalnia, újra kell kötnie ezeket (szám szerint közel százat, az előkészületben lévőkkel együtt még többet). Van tétje tehát annak, hogy lesz-e megállapodás. Hogy akkor miért mennek nehezen a dolgok? Vannak „vörös vonalak”, amelyeket nehezen lépnének át mindkét oldalon. Az EU halászati jogokat szeretne a brit felségvizeken, a britek meg nem szeretnék, ha az Európai Bíróságnak továbbra is megmaradna a joghatósága fölöttük. Vagy: nem szeretnék megnyitni saját piacukat az uniós országok gazdasági szereplői előtt ugyanolyan feltételekkel, mint amilyenekkel a brit vállalkozások dolgoznak. A „jövőbeli kapcsolatok” olyan vetületeiről pedig, mint a külpolitikai, védelmi, fejlesztési vagy tudományos együttműködés –gyakorlatilag még meg sem kezdődtek a tárgyalások. Lenne tehát mit felpörgetni. Ha mégsem sikerül, a britek számára egy gyógyír maradhat: abban bízhatnak, hogy esetleg hamarabb tudnak szabadkereskedelmi megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, mint az EU. A Brüsszel és Washington között több éven át folytatott tárgyalások ugyanis reménytelenül megrekedtek, azaz itt Londonnak valós esélyei lehetnek. Persze, nem tudni, nyernek-e annyit a réven, mint amennyit az EU-val veszítenének a vámon?
További információ:
Forrás: MKIK EU Hírlevél