Geizler Gyula, a Baranya Vármegyei SZC Angster József Technikum, Szakképző Iskola és Szakiskola oktatója. Okleveles műszaki szakoktató, gépjárműtechnikai technikus, valamint gépjárművillamossági műszerész szakmában mestervégzettségekkel rendelkezik, 36 éves oktatási és 20 éves vizsgáztatási tapasztalata van. Nevéhez fűződik az iskola modern, minden igényt kielégítő tanszervizének funkcionális megtervezése, felszerelése és beüzemelése. Tanulói számos országos versenyen értek el kimagasló eredményeket. Az autószerelő, valamint autóelektronikai műszerész mesterjelöltek elméleti és gyakorlati oktatását már több mint 10 éve elhivatottan végzi. Feladatait megbízhatóan, kellő agilitással, szakmai hozzáértéssel és pontosan látja el. Pedagógusi hitvallásai közül kiemelkedik a hitelesség, a személyes példamutatás és az egész életen át tartó tanulás fontossága. Geizler Gyula munkáját a kamara Elnöki oklevéllel ismerte el.

– Hogyan és miért lett műszaki szakoktató?

– Magam is abban az iskolában szereztem gépjármű-villamossági műszerész szakmát 1981-ben, ahol jelenleg dolgozom. 1984-ben az iskola a Volán tanműhelybe megüresedett helyre keresett oktatót. Egyik volt tanárom, későbbi kollégám, Seres Imre ajánlott az iskolavezetésnek, így kerültem képbe. 1984 júliusától szakoktatóként dolgoztam az 500-as Szakmunkásképző Intézetben. Akkoriban az iskola tanműhelyében termelve oktattunk, a gyártmányokon ismerkedtek meg a fiatalok a megmunkálás alapjaival. Itt egy évet töltöttem, majd 1985-től a Volán tanműhelyébe helyeztek át, ahol 1999-ig dolgoztam. Közben megszereztem a megfelelő képesítéseket, diplomákat. 1993-tól a napi oktatói feladatokon túl 5 éven keresztül tanítottam elméleti tantárgyakat. Nehéz időszak volt, de megérte, ebből az időszakból is származik több kimagasló eredmény. 1999-ben elhagytam az iskolát, ahová 2005-ben tértem vissza. Azóta az iskola tanműhelyében látom el a feladataimat.

– A szakmai ismereteken túl mit érdemes, mit kell megtanítani ma a tanulóknak?

– Az egyik az alázat, amit egy szakembernek mindenféleképpen tanúsítania kell a szakmával szemben, enélkül nem lehet érvényesülni. A másik, amit lényegesnek tartok, hogy legyen képes megújulni, fejlessze a tudását, rendelkezzen az élethosszig való tanulás igényével. A technika rohamosan fejlődik, aki nem hajlandó felvenni a kellő fordulatszámot, lemarad. Harmadikként az elhivatottságot, illetve a pontos és tiszta munka iránti igényt említeném. Véleményem szerint ezeknek a kompetenciáknak a kialakítása és elmélyítése – a szakmai tudás megszerzése mellett – a legfontosabb feladatunk.

– Önt mi tette sikeres oktatóvá, hogy a tanítványai kimagasló eredménnyel szerepelnek a szakmai versenyeken?

– Közvetlen, egyszerű ember vagyok, magam is a melós szintjéről indultam, igyekszem a tanulóim nyelvén beszélni, az ő életszerű folyamataikból merítem a példákat. Törekszem arra is, hogy humoros legyek, néha kicsit pikírt is, ez általában tetszik a hallgatóságnak. Emellett nem rejtem véka alá a véleményemet sem.

– Ön mesterjelölteket is oktat, ez miben különbözik a szakiskolában való tanítástól?

– A mesterjelöltek már rendelkeznek szakmai tapasztalattal, némelyikük 20–25 éve van a piacon. Ezért náluk fel kell eleveníteni a korábban megszerzett tudást, azt aktualizálni, hozzáoktatni az újdonságokat. Olyan nüanszokat kell átadni, amikre lehet, hogy a napi munkafeladatok során nem is gondolnak.

– Mi az, ami önt büszkeséggel, elégedettséggel tölti el a saját szakmai pályafutását illetően?

– Elsősorban azok az eredmények, amiket az elmúlt több mint három évtizedben sikerült elérni.  Majdnem minden tanévben el tudtam juttatni egy, de volt, hogy kettő-három tanulót is az ország legjobb 10 tanulója közé. Erre büszke vagyok. Ez mögött is azok a kompetenciák állnak, amiket említettem: elhivatott voltam és vagyok a mai napig, elfogadtam az örök életre szóló tanulás igényét, a mai napig képezem magamat. Büszke vagyok rá, hogy mindent az utolsó csavarig, vezetékrögzítésig a legprecízebben próbálok megcsinálni. Oktatóként rengeteg energiát felemészt a munkám, amelynek egy része otthon zajlik: kijavítani a tetemes mennyiségű dolgozatot, feladatlapokat szerkeszteni, legyártani, nem is beszélve a Covid-korszakról, amikor online oktattunk.

Az eredmények, a visszaigazolások, köztük ez a kamarai elismerés is azt mutatják, hogy valamit talán jól csináltam.