Gyerekkora óta rajong a fociért Miseta Zoltán, a pécsi Blöff Bisztró tulajdonosa. Amint labdát látott, azonnal focizni kezdett vele, szinte bármiből képes volt kaput készíteni, legyen az egy póló, egy garázsajtó vagy éppen egy nagykapu, és naphosszat rúgta a bőrlabdát. A futball iránti szeretete felnőtt korában sem hagyta el, ma is heti két alkalommal pályára lép. Ma a kikapcsolódás és a feszültség levezetése a fő motivációja e mozgásban.
– A hivatásos labdarúgástól messze kerültem, mert választás elé kényszerültem. A szüleim az általános iskola felső tagozatába lépéskor átírattak a sportiskolába, mert nagyon sok levezetni való energiám volt. Ekkor sajnos nem tudtam a focit választani, mert már nem volt hely a labdarúgó osztályokban, így kerültem a TÁSI úszó- és vízilabda osztályába. Tulajdonképp itt el is halt a versenyszerű focistakarrierem, és maradtam a vízilabdánál, amit egyébként így, felnőtt fejjel már nem is bánok. De a foci azért örök szerelem marad – idézi fel a kezdeteket Miseta Zoltán.
– Ma kikkel jár el focizni és hogyan alakult ki a csapat?
– Hetente 2 alkalommal játszunk, kollégákkal, barátokkal, vendéglátós munkatársakkal, ismerősökkel alkotjuk a csapat gerincét. A csapatsport megtanít az alázatra, a közös gondolkodásra és a közös megoldásra. Mint ahogy mások elfogadására is, de legfőképp a küzdésre. A jelenlegi csapattal csak a saját mozgási igényünk kielégítése érdekében járunk össze, de a korábbi csapataimmal szerepeltünk kispályás tornákon is. Nem célunk, hogy elérjünk valamilyen kimagasló eredményt, ahhoz egyébként sem lenne elegendő szabadidő jelleggel űzni ezt a sportot.
– Volt-e hagyománya a sportnak az iskolában vagy a családban?
– Nem tudok róla, hogy a felmenőim között lett volna kimagasló eredményű sportoló. Az iskolámban azonban már természetesen volt hagyománya, tradíciója a sportnak, hiszen a sportiskola jellege nagyban meghatározta a mindennapjait.
– Milyen többletet ad az ön számára a sport? Egyáltalán mi motiválja a sportolásban?
– Az én számomra a kikapcsolódást és a feszültség levezetését jelenti a rendszeres mozgás. A motiváció pedig folyamatosan szerepet játszik, hiszen az ember mindig fejlődni akar és jobb lenni abban, amit csinál.
– Mit tanult meg a sportolás által, amit az élete más területén, pl. a munkájában is hasznosítani tud?
– Vannak néha olyan dolgok, szituációk, helyzetek vagy vélemények, amelyeknek nem tudunk megfelelni, még ha szeretnénk is. Ezeket egyszerűen el kell engedni, át kell ugrani őket. A csapatsport például erre kiválóan megtanít, hiszen ott sem függ minden tőlem.
– A vendéglátásban dolgozni nem napi 8 órás elfoglaltságot jelent. Miként egyeztethető össze a munka és a sport, hogyan tud időt szakítani rá?
– Azt gondolom, heti 1-2 alkalom kell hogy legyen az embernek annyi ideje, amikor kiszakad a munka világából. Ez szükséges ahhoz, hogy átgondolja, értékelje a mindennapi dolgait, vagy egyszerűen csak feltöltődjön. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak időt szakítani a mozgásra. Pedig csak ki kell tűzni célként az adott heti sportadag teljesítését – hogy kinek mi ez a mozgás, az mindegy –, és ezt a célt folyamatosan fenntartani, elérni.
– Miként támogatja az üzlet- és kapcsolatépítést a sport?
– Azt gondolom, hogy kiváló kapcsolatépítési lehetőséget jelent a sport. Rengeteg emberrel ismerkedem meg általa, ami számos lehetőséget is rejt magában. Csapatsport lévén a fociban is nyilván van egyfajta versengés, a másik fél legyőzése, de ez csakis a pályán működik. Amint vége egy mérkőzésnek, újból egységes a társaság, a baráti kör. Elfelejtjük a mérkőzés hevében elkövetett hibákat, sérelmeket.
A jelenlegi csapatainkban is vannak olyan személyek, akikkel a civil életben is tartjuk a kapcsolatot, esetleg üzleti partnerek is vagyunk. Olykor viccelődünk is egy-egy pályán elkövetett szituációban, hogy egy adott gól vagy szabálytalanság azért történt meg, mert előzőleg, az üzletben ezt és ezt tettük. Konkrét példát is mondok: az egyik legnagyobb üdítőitalgyártó cég régióvezetőjével is együtt játszunk, és sokszor hecceljük egymást, hogy inkább a konkurencia termékét áruljuk majd, ott biztos jobban lőnek a vezetők. De természetesen csak a tisztelet jegyében elkövetett „garázdaságok” fogadhatók el ilyen esetekben is.
Kis Tünde