Nagy Márton közel fél éve lett az új kormány gazdaságfejlesztési minisztere. A vele készült interjúval számot vetünk az elmúlt hónapok gazdaságpolitikai történéseiről, a kormány céljairól, beszélünk a jelenlegi gazdasági helyzetről és a hosszú távú várakozásaikról.
Április óta Ön a gazdaságfejlesztési miniszter. Ha visszagondol erre a szűk félévre, mi az a legfontosabb gazdaságpolitikai eredmény, amit kiemelne?
Miniszterségem első percétől kezdve akaratunkon kívül egy a szomszédságunkban zajló háború részesei vagyunk, ilyenkor nem illendő önmagunk dicsérete. A kormány célja ebben a helyzetben kettős: egyrészt ne a magyar emberek fizessék meg a háború és a szankciók felárát, másrészt kiemelt fontosságú a 2010 utáni gazdasági eredmények (munkaalapú társadalom, családtámogatás, nyugdíjak reálértékének biztosítása, az EU-átlag feletti gazdasági növekedés, beruházási boom stb.) megvédése, fenntartása. Azzal együtt, hogy sok munka áll még előttünk, láthatóak az eredményeink: az IMF Magyarországtól várja Európa második leggyorsabb növekedését idén, az energiaellátásunkat, a rezsicsökkentést, a családtámogatásokat, a teljes foglalkoztatást és a biztonságunkat pedig sikerült megvédenünk egy sokszoros – háborús, gazdasági, energia, inflációs és migrációs – válságban, amit az elhibázott brüsszeli szankciók tovább fokoztak. Ez még olyan országoknak sem sikerült teljesen, amelyek nem a háború közvetlen közelében helyezkednek el.
Az Ön által is említett, a gazdasági szereplők által is tapasztalható összetett problémahalmaz minden ország számára nehézséget jelent. Kérjük, mondja el, hogy fiskális szempontból milyen lehetőségei vannak a magyar gazdaságnak!
Ha egy kisebb országnak kevesebb pénze van, mint a cégeit 200 milliárd eurós csomaggal mentő Németországnak, akkor ezt több kreativitással kell ellensúlyoznia. Ugyanis nekünk nincs pénzügyi atombombánk, csak precíziós eszközeink. A kevesebbet hatékonyabban, gyorsabban, célzottabban kell elkölteni, mert térségünk országai nem engedhetik meg maguknak, hogy pénzesőt fakasszanak. Abban kell segítenünk a cégeket, a piacokat, a gazdaságot, hogy hatékonyabban tudjanak működni, ez egy partnerségen alapuló folyamat – mert nem minden a pénzről szól. A válság terheit pedig a kormányzati gazdaságpolitika méltányosan és arányosan osztja szét, hogy többen viseljünk kevesebb terhet – már a 2010 utáni adócsökkentő, növekedésösztönző fordulat is erről szólt. Ezúttal is képesek vagyunk megszorítások nélkül, illetve azok helyett segíteni, támogatni. Megjegyzendő, hogy szabályozási változáson keresztül történő ösztönző politika részeként fogható fel a bankadó esetleges újragondolása is: a cél, hogy azon bankok, melyek többet hiteleznek, alacsonyabb bankadót fizessenek.
Hozzá kell tenni, hogy ettől függetlenül az Európai Unió a szankciós háborúval, illetve a nekünk járó források önkényes, politikai alapú visszatartásával lényegében megszorításokat erőltet rá a tagországokra, utóbbival kifejezetten Magyarországra. Európát pedig közben Amerika és Oroszország is adóztatja a szankciós felárral, két irányban vonva ki a jövedelmeket az uniós gazdaságokból. Európa ezáltal maga is egy globális megszorítás áldozata. Ha ez nem lenne elég, a Nemzetközi Valutaalap már szintén a megszorításokat (a magas energiaárak fogyasztókra való áthárítását) szorgalmazta. Eközben nálunk a családok többsége, megközelítőleg háromnegyede a rezsiárak emelkedéséből alig érzékel valamit, a családtámogatásokból semmit sem veszünk el, a megkezdett állami beruházásokat befejezzük. Az idei 4,9 százalékos hiánycél teljesülésére jó esélyünk van. 2022 elsősorban az eredményeink megőrzéséről fog szólni, ezáltal stabil lábat adhatunk a következő évek fejlődésének.
Melyek a fő hangsúlyok a kormány gazdaságpolitikájában befektetésösztönzési és fejlesztéspolitikai szempontból?
Rövid távon a szankciós infláció ellen küzdünk, de egyrészt úgy, hogy közben középtávon elkerüljük a recessziót, másrészt arra is figyelnünk kell, hogy hosszabb távon továbbra is fenntartsuk a versenytársainkhoz képestinövekedési többletünket, sőt, biztosítsuk annak tartósságát.. Bíztató, hogy a beruházási rátánk az elmúlt években a világon a legmagasabbak közé tartozott, ami azt jelzi, hogy a piac szerint érdemes volt Magyarországon befektetni, vagyis a cégek hazánkban sokkal inkább bíztak a jövőbeli megtérülésben, mint a legtöbb európai országban. Más módszerekkel, nem a beruházásokra építve a gazdasági felívelés nehezen működne nálunk. Nagyon fontosnak tartom itt a fogalomhasználatot: ne felzárkózásról beszéljünk, mert az azt feltételezi, hogy valaki más után kell mennünk, másokat kell követnünk az általuk kijelölt pályán, mi viszont nem a követésre, hanem az előzésre rendezkedünk be, célunk tehát a következő időszakban a gazdasági felívelés és ütemváltás, nem pedig felzárkózás. .
A beruházásvezérelt növekedés akkor is fontos, amikor a világ gazdaságpolitikusai hűteni igyekeznek gazdaságaikat. Mi a gazdaság célzott hűtésében hiszünk, mert a lázas betegnek sem akarjuk leállítani a szívét. Látható, hogy világszerte felértékelődött a nemzeti, aktív iparpolitika, minden versenytársunk ebben hisz, de persze ez nem újdonság, csak annyiban, hogy míg korábban csak tették, ma már egyre többen ki is mondják ezt. A mi álláspontunk az, hogy a beruházások most kétszeresen fontosak, mert az inflációs válsággal a kapacitások és a kínálat növelésével lehet tartósan megküzdeni: a jó, produktív beruházásból magas növekedés és alacsony infláció lesz. Több energia, több termék, több munkavállaló – a cégek úgy érezhetik, hogy szinte mindenből többre lenne szükség egy ideálisabb világban. Ezért van szükségünk egy új kínálatbővítő gazdaságpolitikára is, amely a neoliberális kínálatoldali politikák szélsőségeitől mentesen éri el célját a „mindenhiány” korszakában.
A hazai beruházások egymást ösztönzik, amiben fontos szerep jut a döntően nemzeti tulajdonú építőiparnak: az elmúlt 6-7 évben a hazai beruházásokat az ingatlanügyek húzták. Itt az idő, hogy új korszakot kezdjünk, ami lehetőséget ad az építőipari rendszerváltoztatás megvalósítására. Célunk, hogy miközben védjük a hazait és ösztönözzük a beruházásokat, törlesszük azt az adósságot is, hogy túl kevés ingatlan épül és újul meg az országban.
A hazai kkv-k a nemzeti össztermék 70-75%-át adják, Baranyában a mikro- és kisvállalkozások aránya 94%. Kiemelten fontos az a támogatási és szabályozási környezet, amely a hazai tulajdonú vállalkozásokat segíti. Kérjük miniszter urat, hogy a következő évek támogatási és szabályozási terveit mutassa be számunkra!
A következő hónapokban számos intézkedéssel segítjük, hogy a hazai vállalkozások meg tudjanak küzdeni a jelenlegi helyzettel. Október 20-tól lehet jelentkezni a kkv-k energiatámogatására, amire eddig nagyságrendileg ezer cég regisztrált abból a kilencezer vállalkozásból, amelyre célzunk – ők azok, akik rendkívül energiaintenzív tevékenységet folytatnak. A programban a kormány rezsitámogatást, illetve beruházási támogatást is ad, hogy növelje a cégek válságállóságát.
Emellett a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara kérésére a kamatstopot kiterjesztjük a kkv-hitelekre, ami automatikusan érvénybe lép az érintett cégeknél. A kamatstop gyors segítséget jelent számukra, hiszen 7,77 százalékos szinten rögzíti azt a kamatot, ami ma 16,76 százalékos szinten áll. A kkv-kamatstop a változó kamatozású hitelekre vonatkozik és a kkv-hitelek 40-45 százaléka ide tartozik. A forgóeszköz- és beruházási hitelek többnyire a kamatstop alá kerülnek ezzel az intézkedéssel. Összességében 60 ezer cég kétezer milliárd forint értékű 100 ezer hitelét érinti a döntés, amely november 15-től jövő július 1-ig lesz érvényben.
Ezen túl meghosszabbítjuk a Széchenyi Kártya hitelprogramot is, hogy új energiahatékonysági beruházásokra ösztönözzünk. Ebben az esetben 3,5-ről 5 százalékra emelkedik a kamat fixen, ami még mindig rendkívül kedvezőnek számít, de a kormány korábbi döntése alapján január 1-ig még a 3,5 százalékos kamat marad. Aki tehát felveszi ezt a hitelt, az végig 3,5 illetve 5 százalékos kamatú hitelhez juthat, miközben a piaci hitel kamata ennek négyszerese is lehet. Hisszük, hogy ha az energia költségét nehezebb is pillanatok alatt lefaragni, a pénzhez jutás költségét a gazdaságpolitika azonnal tudja csökkenteni, az olcsó mai pénzt pedig a cégek olcsó jövőbeli energiává „alakíthatják”.
A termékek körét is újragondoltuk, hatot hirdetünk meg a következő időszakra: egy beruházási kártyát, egy forgóeszközkártyát, egy turizmuskártyát, egy mikrohitel-kártyát, egy agrárhitelkártyát, és végül egy folyószámlahitel-kártyát. Az ezekhez kapcsolódó kamattámogatást pedig a kormány át fogja vállalni, a bankokat ezzel akarja ösztönözni arra, hogy folytassák a programot.
Nem szabad ugyanis megengedni, hogy 20-25 százalékos kamaton pörögjenek a vállalati hitelek, ilyen kamatszintnél a vállalati hitelpiac kiszárad, a hitelezés szinte összeomlik. Ennek hatására pedig éppúgy hátrányba kerülnének a hazai cégek, mint a rendszerváltoztatás után, amikor a külföldi tulajdonba kerülő hazai bankszektor nem őket, hanem a külföldi gazdasági terjeszkedést finanszírozta ugyanis most egy új gazdasági rendszerváltozás történik. Ennek ellensúlyozására az érintett nagyobb termelővállalatokat is segítjük egy gyármentő programmal, első körben 150 milliárd forint összértékű, energiahatékonysági beruházásokhoz adható támogatással. Azért van erre szükség, mert a háborús energiaválság nem válogat, a legkisebb és a legnagyobb cégek is érintettek lehetnek.
Melyek a válságkezelés további, főbb elvei?
Sokat tanultunk a járványból, ami szintén egy jelentős, de átmeneti sokkot okozott. A mai helyzetre is rímel az, amit akkor vallottunk. Az a kifizetődő, ha a gazdaság leállítása helyett a működését segítjük; ha a szűkülő erőforrásokat fogyasztás helyett beruházásra fókuszáljuk; ha mindezt nem fenntarthatatlan és általános eladósodásból, hanem kedvező, támogatott vállalati hitelekkel ösztönözzük. A cél, hogy a magyar útról egy járvány- vagy energiaválság hullámai se lökjenek le minket és megőrizhessük a munka-, tudás- és teljesítményalapú modellt.
Ha nem vagyunk eltökéltek és célorientáltak, a válságok könnyen letéríthetnek a jól bevált útról. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy aki meg akarja menteni a magyar dolgozó családokat, annak meg kell mentenie a magyar cégeket is. Nem szeretnénk, ha a vállalkozások megszűnnének, vagy csak extrém áremelésekkel tudnának életben maradni. Ez létkérdés a magyar gazdaság számára, mert ha egy magyar cég elesik a gazdasági háborús csatamezőn, akkor azonnal átveszi a helyét egy külföldi, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor Európában eluralkodik a „gazdasági kannibalizmus”. Az iparban is vannak olyan létesítmények, amelyeket nem lehet csak úgy ki- és bekapcsolni, és ha valami egyszer leállt, talán már sosem lehetséges újraindítani. A gazdaságban ezért mindig könnyebb és olcsóbb megőrizni a lendületet, mert ezzel egyszerre védjük a családokat, a munkahelyeket, mind a mostaniakat, mind pedig a jövőbelieket. A válságok sorozata, benne főleg a mostanival, amire egy hibás szankciópolitika is ráerősít Európában, magát a gazdasági szerkezetet, szervezetet is tartósan roncsolhatja, így lesz a rövid távú krízisből hosszú távú gyengélkedés. Ezt nem várjuk meg.
Megvédhető egyáltalán minden bajbajutott vállalkozás?
Az előbbieket kiegészítve nem lehet eléggé hangsúlyozni a célzottságot, például a kamatstop is egy célzott beavatkozás, szemben egy hitelmoratóriummal. Mi az államszocializmusból és újabban az amerikai vagy brit járványkezelésből is megtanultuk, hogy az ingyenebédnek, az állami ingyenpénznek súlyos következményei vannak. Ez a drog olyan kábulatot okoz, amiből nehéz talpraállni, az ingyenpénz meséjéből nehéz kijózanodni. Józanságra pedig most van igazán szükség, amikor a nemzetközi térben bekövetkező gazdaságpolitikai hibákat elkezdte keményen megtorolni a piac: gondolhatunk a brit háztartások és gazdaságpolitika elkeseredett küzdelmére a világgazdasági erőkkel és a befektetőkkel. Az Egyesült Államokat és Németországot kivéve a piacon nincsenek előjogok, fegyelmezettnek kell lenni. Ha ennek ellenére is meg akarjuk védeni a magyar gazdaságot, akkor a legelső ponton, a cégeknél kell beavatkozni, célzottan, megelőző jelleggel.
Az európai országok három főbb, eltérő támogatási stratégiát folytatnak. Egyesek nem avatkoznak be, mert szerintük a piac majd megtisztítja és stabilabb alapokra helyezi a gazdaságukat. Mások megpróbálnak általános, széleskörű védőhálót kialakítani és paternalista szemléletben többnyire komoly eladósodásból védeni minden gazdasági szereplőt a változásoktól. Az első tábor szerint a piac mindenható és mindentudó, a második szerint pedig az állam rendelkezik ilyen ismérvekkel, képességekkel. Szerintünk egyik sem jó önmagában. Mivel a tapasztalatainkból adódóan a neoliberalizmussal és a kommunizmussal kapcsolatban is vannak fenntartásaink, a lehetőségeinket feszegetve mi célzottan igyekszünk segíteni, ott beavatkozva, ahol feltétlenül indokolt, időt nyerve az alkalmazkodáshoz a vállalatok számára. Mi inkább ösztönzi kívánjuk a cégeket a változásra, nem pótolva, hanem segítve a vállalati erőfeszítéseket. Ne legyenek illúzióink, sokaknak ez az utolsó esélyük, amikor még utoljára eldönthetik, hogy élnek-e a felkínált lehetőségekkel és megújulnak a tönkremenetel helyett. A hazai gazdaságpolitika igyekszik időt nyerni a cégeknek, mert a gazdasági háborúban az nyer, aki tovább állva marad és hamarabb képes felmérni a káoszból kirajzolódó új helyzetet. Azért is nagy vállalás ez, mert 2022-ben „felgyorsult az idő”, a gyors döntéshozatal képessége hihetetlen módon felértékelődött.
A vállalkozások megmentésénél arra is törekszünk, hogy átmenetileg átcsoportosítsunk onnan, ahol a válságos idők hatására rendkívüli, váratlan extrajövedelmek keletkeznek. A kamatstop nagyjából 80 milliárdos terhét például a bankrendszer viseli.
Milyen (makró)gazdasági környezetre számíthatnak a magyar vállalkozások a jövőben?
Minden esélyünk megvan arra, hogy megfelezzük az inflációt már 2023 végére. Ettől függetlenül is igaz, hogy a következő hónapokban emelkedhet még az infláció, de a jövő évben csökkenhet, a jövő év végére akár már egyszámjegyűre. Ennek a szankciós inflációnak a letörését persze nagyban segítené egy gyors békekötés, illetve az Európára káros, átgondolatlan brüsszeli szankciók újragondolása. Átmeneti gazdasági lassulás is történhet 2023-ban, ami egy nehéz év lesz, de a magyar gazdaság jó eséllyel elkerülheti a recessziót. 2024-ben és 2025-ben már 4-5 százalékos GDP-növekedés is megvalósulhat Magyarországon, az uniós növekedéshez képest 2-3 százalékpontos növekedési többlettel. Ez továbbra is a kormány egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célja, ez biztosítja ugyanis a folyamatos felzárkózást Európa jobb történelmi sorssal megáldott, gazdagabb részéhez.
A jegybank minden erővel küzd az infláció ellen a magas kamatokkal, eközben a kormány is minden eszközzel fékezi az inflációt, hiszen az üzemanyagon, az élelmiszeren és a rezsin is van árstop. Minden eszközzel a sokszorosan érkező háborús és szankciós sokkok kisimításán dolgozik a kormányzat, miközben az energiaellátásunk biztosított, a megszorítások útjára pedig nem lépünk rá, így a családok, a cégek és az állam közös teherviselésével a gazdaság és a társadalom átvészelheti ezt az időszakot.
Így remélhetőleg Magyarország és a cégek többsége erősebben jön majd ki a válságból, mint ahogy belement, ezt láttuk a korábbi válsághelyzetekben is. A válsághelyzetek nekünk utat nyitnak: az adatokból például kiderült, hogy a koronajárvány ellenére meredeken növekedett a tisztán hazai érdekeltségű, milliárdos vállalkozások száma. Az egymilliárdos éves bevétel feletti körben egy évtizede 40 százalék volt a külföldi cégek aránya, ami 2022-re 25 százalékra esett, a százmilliós kategóriában pedig 17-ről 10 százalékra. Az eredményt nem a külföldi cégek számának esése és nem az infláció, hanem a hazai vállalatok sokaságának inflációt messze meghaladó árbevétel-növekedése okozta. Beszédes adat az is, hogy a hazai tulajdonú cégek száma 75 százalékkal nőtt tíz év alatt a 100 millió feletti csoportban.
Mit üzen a baranyai vállalkozásoknak?
Ahogy mondani szokás, a jelen beruházásából lesz a jövő növekedése. A vállalatok szintjén is érvényes ez, ahol a jelenlegi intézkedésekből lesz a jövő profitja. A világ megváltozott, ezért a vállalkozásokat is új alapokra kell helyezni. Új gazdasági törvényszerűségek határozzák meg a gazdasági sikert, a legsürgetőbb az energiaügy: becsléseink szerint 2023-ra a magyar vállalati szektorban az energiaköltség meghaladhatja a munkaerőköltséget, így bérek helyett az energia lesz a vállalatok elsődleges költségeleme. Zajlik már az energiaverseny, Amerika és Oroszország is többszörös áron adja az energiát az európai cégeknek, mint a sajátjainak. A hazai vállalatoknál emiatt kevesebb juthat innovációra vagy a legjobb munkavállalók bevonzására, akikből a válsághelyzet ellenére is szűkös a kínálat.
A jelenlegi helyzetből először is fel kell állni, ez az energiakérdés rendezésével lehetséges. Nem véletlen, hogy a kormány sem támogathat olyan beruházást, amiben nincs valamilyen energiahatékonysági fejlesztés, illetve valamilyen munkaerő-megtartás vállalása Nagyon fontosnak gondoljuk a munkaerő, főként a magasan képzett dolgozók megtartását, mivel a munkanélküliség esetleges növekedése – ami eddig a magyar vállalkozásoknak köszönhetően nem következett be – nemcsak a mostani gazdaság- és társadalmi válsághelyzet mélyülését okozhatja, hanem az egyes vállalatok válságból való „visszapattanását” is jelentősen megnehezíti.
Miután egy lábon már tudunk állni, több lábat kell növeszteni és el kell kezdeni kockázatokban, veszélyekben, sokkokban gondolkodni, a nemzetközi értékláncokba nagyobb árazási erővel bekapcsolódni. Érdemes ehhez megragadni a kedvezményes lehetőségeket a fejlődésre, mert egyes országok elképzelhetetlen összegeket költenek arra, hogy a cégeik megnyerjék a gazdasági háborút, ami lassan egy rejtett, Európán és a nyugati világon belüli gazdasági polgárháborúvá válik. Ugyanakkor a világgazdaság ideológiai alapú újjászerveződése és az új nyugati piaci igények lehetőséget is rejtenek cégeink számára.
Elképzelhető, hogy a háború hatására fokozott hátrányba kerülhetnek a vidéki vállalkozások?
A háborús körülmények között a magyar kormány kiemelt figyelmet fordít a hazai, vidéki vállalkozásokra. A pénzügyi források kihelyezésénél a jövőben előnyben kell részesíteni a Budapesten és a vonzáskörzetén kívüli régiókat, mert nem csak a multik és a hazai vállalkozások dimenziójában, hanem a földrajzi térben is duális, fővárosközpontú gazdaságunk alakult ki. A beruházási támogatási programokból eddig sajnos döntően a központi régió cégei részesültek, az ország dél-keleti és dél-nyugati felének alig jutott a forrásokból. Ennek megváltoztatásához lényeges, hogy a helyi abszorpciós, azaz befogadási, hasznosítási képesség erősödjön, a források termékeny talajra hulljanak, amihez viszont például innovációs rendszerek és ökoszisztémák is szükségesek. Ezek általában nem maguktól, spontán módon jönnek létre, ezért fontos, hogy minden térségben minél több lokális, dinamizáló erejű térségi tudásközpont alakuljon ki, amely akadémiai-egyetemi-vállalati hálózatok sűrűsödési pontjaként húzza magával a saját környezetét. Összetett feladat, amihez az alapokat az elmúlt években már letettük, ehhez nem csak pénzre lesz szükség, hanem arra is, hogy a gazdasági szereplők verseny és bezárkózás helyett, illetve mellett az együttműködés, a kapcsolatépítés, a jobbaktól való tanulás készségeit is gyakorolják, mert nem az az innováció, ami a világnak új, hanem az, ami számunkra új. A magyar vidéki innováció egyik kitörési esélye a gyors és rugalmas követés, azaz a követő innováció, az átvétel, az alkalmazás, mert nem újdonságokat kell kitalálni, elég, ha a lehető leggyorsabban tanulunk és a lehető legszorosabban követjük a radikális innovátorokat.
Mit tesz a kormány a digitalizáció erősítéséért?
A kormány számára kollégáim jelenleg egy digitális pénzügyi javaslatcsomagot készítenek elő, ami többnyire a digitális pénzügyi ügyintézést mozdítja majd előrébb és adminisztratív akadályokat bont le. Ezzel nem csak könnyíteni tervezzük a cégek életét, de célunk az is, hogy a gazdasági szereplőket folyamatosan áttereljük a digitális térbe. Ez a működési modell ugyanis nemcsak modernebb, de olcsóbb, gyorsabb és egyben jobban kapcsolódik a most kialakulóban lévő új gazdasági korszak elvárásaihoz is.