A baranyai üzleti közösség fejlődése érdekében a P’-AutóCity Zrt. és a Penthe Autóház Kft. vezetői munkája mellett számos kamarai testületi feladatot lát el Liszácz Mihály. A Magyar-Horvát Tagozat elnökeként 2013 óta nemzetközi delegációkban és üzletember-találkozókon képviseli a kamarát, illetve a vállalkozókat. Sok éves nemzetközi piaci tapasztalatával a kamara delegáltjaként az MKIK Nemzetközi Kollégiumának munkáját is segíti. A szakképzés, mesterképzés és pályaorientáció területén is példamutató, hogy 1995 óta vállalkozásai évente több tanulót vezettek be az autószerelés, a villamosság, a karosszériajavítás és fényezés szakma rejtelmeibe. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Kitüntető Oklevéllel ismerte el Liszácz Mihály munkáját.
– Miért tartja fontosnak, hogy aktívan részt vegyen a kamarai munkában?
– A kamarai munkám során számos új információról értesülök, új kapcsolatokkal bővítem a kapcsolatrendszeremet, ennek a saját vállalkozásom számára is megvan a haszna. Viszont ezek által egy idő után az emberben felhalmozódik valamennyi tudás és tapasztalat, amellyel mások segítségére lehet. Emellett számomra rendkívül sokat jelent a kamarán belüli közösséghez való tartozás, amelyben egymást kölcsönösen támogatva, a másiktól tanulva magunk is fejlődhetünk.
– A Horvát-Magyar Tagozat munkájával kapcsolatban milyen sikereket élt meg az elmúlt években?
– Számos jó kezdeményezés volt, kiváló projekteket futtattunk, létrejöttek hasznos és bensőséges kapcsolatok, de sajnos a korábbi évek munkáját a Covid óta történt bezárkózás, az online térbe terelés, bizonyos lehetőségek megszűnése derékba törte vagy elhomályosította. Nyilván a munkánk fontos része a konzulokkal, a követségekkel, a horvát kamarákkal való kapcsolat, az itteni és az ottani kiállításokon, rendezvényeken való közös részvétel, amelyek sokat tudnak segíteni, ha egy vállalkozás komolyan gondolja a külföldön történő terjeszkedését. E kapcsolatrendszerek felhasználásával jelentősen meg lehet könnyíteni az esetleges indulást, így sok buktatótól óvhatjuk meg az adott vállalkozást. A tapasztalataim okán több mindenre felhívtam a vállalkozások figyelmét, ha horvát gazdasági kapcsolatok kiépítését latolgatták, többek között arra, hogy a horvátok örömmel veszik és a bizalmat erősít bennük, ha valaki a nyelvükön szólal meg. Márpedig ők főként bizalmi alapon kötik az üzleteiket, így aki tud a nyelvükön kommunikálni, sokkal gyorsabban fog célt érni.
– Miként látja a tagozat lehetőségeit?
– Lehet sokat ötletelni, viszont azt is látni kell, hogy minek a fedezetére jut elegendő forrás. Kevés olyan tevékenység van, amely szűk anyagi keretek között is végezhető, nyilván ezeket szinkronban kell tudni tartani. Sajnos messze vagyunk Budapesttől, Horvátország lélekszámát, gazdasági súlyát tekintve nem nagy ország. Azt látom, hogy a kamara Nemzetközi Kollégiumán belül az MKIK központjához kapcsolódóan más tagozatok sokkal több külföldi utat tettek meg, akár nagyobb létszámban, akár a Külügyminisztériumhoz csatlakozva, mint mi, így bizonyára jelentősebb hatékonysággal végezhető a munka. A jövőt illetően azt gondolom, hogy a schengeni határ megszűnése alapvetően megváltoztatja a két ország közötti kereskedelmi viszonyokat. A logisztikának, a szállítási költségnek jelentős a súlya és a szerepe a termékek árában, ez a nyitás egyben lehetőséget is teremt. Az már más kérdés, hogy jelenleg a makrogazdasági helyzet nem ideális, kevésbé van a terjeszkedés a magyar vállalkozások fókuszában.
– Azt gondolom, hogy ha valaki olyan sikeres vállalkozást vezet, mint ön, ahhoz szükséges a folyamatos megújulás képessége. A kamarai munkájába ezt miként tudja bevinni?
– Igyekszem folyamatosan követni a változásokat, a tapasztalataimat, az információkat megosztani az érdekelt vállalkozásokkal. Ha valamelyik vállalkozásvezető külföldi terjeszkedésen gondolkodik, azt szoktam mondani, hogy fél-egy oldalban írja le az elképzelését. Ha le tudja írni, akkor komolyan gondolja, ha nem tudja leírni, akkor még nem tisztult ki számára a szándék. Az kevésbé járható út, amikor külföldről akarják pótolni az itthoni piacot, mert az nem fog működni. Így az elmúlt években számos vállalkozást óvtam meg a tönkremenéstől. Mindig mindenkinek azt tanácsolom, hogy az gondolkodjon külföldi terjeszkedésben, akinek a belföldi üzlete teljesen rendben van minden szempontból, és csak ha van átcsoportosítható szabad kapacitása, illetve némi tartaléka, akkor szabad belevágni. Örömmel tölt el, ha megszívlelik a tanácsomat és visszacsatolják, hogy igen, hasznos volt, hogy mindezt elmondtam.