Az első tíz között ért célba a közelmúltban megrendezett Pécs–Orfű–Abaliget félmaraton futáson a pécsi InnoTeq Kft. munkatársai alkotta CsigaBit csapata, ami hatalmas örömöt jelentett az alkalmi teamnek. Az innovatív fejlesztéssel, vizualizációs megoldásokkal, térinformatikával és kiterjesztett valósággal foglalkozó informatikai vállalkozás nem először indult sportversenyen, többször részt vettek a Pécs–Harkány, illetve a Pécs–Orfű futóversenyen is. Mint a pécsi vállalkozás egyik tulajdonosa, egyben a CsigaBit csapattagja, Bíró László mondja, a felkészültségi szint, a szabadidő, valamint a kedv függvényében alkalomszerűen változik a csapat összetétele, most azonban először volt női túlerő a háromtagú együttesben.
– A korábbi versenyeinkre visszagondolva a kollégák részéről idén év elején felmerült, hogy esetleg ismét részt vehetnénk valamelyik kihívást jelentő futóversenyen. Rátaláltunk erre a félmaratonra, amihez gyorsan összeállt a csapat. Az egyik tagunk rendszeresen jár futni, én inkább túrázom, de azt gondoltam, képes leszek lefutni a rám mért távot. Az új kolléganőnk, aki csatlakozott a csapathoz, a verseny előtt néhány héttel kezdte el az aktív futást, így ez egy nagyszerű lehetőség volt számára. A távot három részre osztottuk, arra figyeltünk, hogy mindenki a saját erejének megfelelően válasszon szakaszt. Ehhez mérten készültünk a megmérettetésre. Egy kolléganőnk segített a mobilizációban és a váltópontokon fuvarozott minket, ő buzdított bennünket, ez elég volt arra, hogy erővel bírjuk ezt a néhány kilométert.
– Mit tanul meg az ember egy-egy ilyen verseny vagy a folyamatos mozgás, sporttevékenység által?
– Mindenképpen a kitartást. Van egy cél, amit el akarunk érni, és ahhoz végigmegyünk egy folyamaton, aminek az eredményeképpen megvalósítjuk az elképzelésünket. E verseny esetében tréningeztünk, nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is mentünk előre, és egyszer csak olyan állapotba kerültünk, ami segített átbillenni az apró nehézségeken. Ezek a tapasztalatok az életünk más területén is hasznosíthatók. A célhoz ugyan nehéz rögös út vezet, de ha fejben, mentálisan rendben vagyunk, akkor azt gondolom, hogy meg fogjuk valósítani a tervünket. A munka területére ugyanez igaz, nincsenek leküzdhetetlen akadályok.
– A mostani sportsiker mellett milyen többletet jelentett a versenyen való részvétel? Lesz-e következő alkalom?
– A teljesítés öröme, az efölött érzett elégedettség a hétköznapi munka apróbb buktatóin, nehézségein is átsegít. Jót tesz a csapatszellemünknek is, tovább erősítve azt. A kollégáink velünk osztoztak az örömünkben. Már várjuk a következő alkalmat, hogy a CsigaBit újra starthoz állhasson!
– Az InnoTeqnél többségében ülőmunkát végeznek. Mégis mennyire nevezhető sportosnak a csapat? Esetleg vannak-e közös aktív mozgásos eseményeik, netán a munkatársak sportolnak-e?
– Valóban, a munkánk kevés mozgást igényel, ezt kompenzálva több kollégáról tudjuk, hogy biciklizik, van, aki kerékpárral is jár a munkába, vagy szabadidejükben teremfociznak, futnak. Én magam inkább túrázni járok. Mi is támogatjuk a munkatársaink sportos életvitelét, arra buzdítjuk őket, hogy a cafeteriát is erre, rekreációra használják. Korábban szerveztünk néhányszor közös sportos eseményt, kirándulást, ám a pandémia leállította ezt, és azóta egyelőre nem került újra elő ez a téma. Illetve egy-egy rendezvény – mint a mostani futóverseny – erejéig szoktunk összejönni, s közösen vállalni a kihívást.
Van szándék arra, hogy több közösségi eseményt, rendezvényt iktassunk be a mindennapjainkba, fölmerült a sárkányhajózás ötlete is, reméljük, meg is valósul. Egyébként volt egy kollégánk, aki egyszer részt vett velünk a Pécs–Orfű félmaratonon, és ugyan már elköltözött innen, de tudom, hogy azóta már több félmaratont és maratont is lefutott. Ennek a versenynek a hatására vált rendszeres sportolóvá.
– Önnek mi jelenti a személyes motivációt a túrázásban?
– Én alapvetően a kutyámmal járok napi szinten kisebb túrákra, hétvégeken kicsit hosszabbakra. A természetben megtett 5–10–15 kilométer sokat hozzátesz a mentális egészségemhez, kitisztítja a fejemet, le tudom tenni azokat a gondokat, amik napközben esetleg rám rakódnak. Rendszerezem a gondolataimat, végigfuttatom magamban az aznapi történéseket, hogy azok miként hatottak rám, illetve rákészülök a következő napra vagy időszakra, hogy milyen feladatokat kell megcsinálnom. Ilyenkor teljesen kikapcsolok, csak a kutyámra, a természetre és magamra figyelek. Tudom, hogy sokan zenét hallgatnak, esetleg podcastet, rádiót, én azonban a környezetem hangjaira figyelek, ez is hozzásegít a feltöltődéshez. És persze a testemnek sem tesz rosszat így 50 felett a rendszeres mozgás.
Kis Tünde