A Magyar Divat & Design Ügynökség pályázatára közösségi felhasználású okosszekrényt fejlesztett a minőségi belsőépítészeti bútorok gyártásával foglalkozó Art-Innova Kft., amely az ipari alkalmazások területén informatikai fejlesztéseket végző Contrall Kft.-t is bevonta a folyamatba. Az elektronikusan nyitható-zárható, távolról menedzselhető tároló különböző nagyságú tárgyak megőrzését és érintésmentes továbbítását teszi lehetővé.
– Több belsőépítészeti projektben dolgoztunk együtt dr. Vasváry-Nádor Norberttel, a PTE MIK ipari termék- és formatervező mérnöki képzés szakfelelősével, akivel a Magyar Divat & Design Ügynökség pályázatára – amelyben a dizájnereket összekötik a gyártókkal és közösen hoznak létre mind dizájn-, mind pedig értékesítési szempontból magas szintű terméket, ami Európában is megállja a helyét – terveztünk egy olyan bútort, amely az egyetemi közösségi terekben egyfajta átadópont szerepét töltheti be. Ezt „okosítottuk” fel egy informatikai fejlesztéssel, ami a szekrény nyitását-zárását szabályozza és teszi személyre szabottá – mondja Bischof Balázs, az Art-Innova Kft. ügyvezetője. – Az egyetemen sokszor adódik olyan helyzet, hogy például meg kell osztani az oktatással kapcsolatos eszközöket, viszont az átadó és az átvevő nem egy időben tartózkodik az intézményben. Ezt az ötletet fejlesztettük tovább.
– Mi volt az Art-Innova szerepe a folyamatban?
– Az aranymetszés szabályai alapján kitaláltunk olyan boxokat, amikből különböző méretű, oktatáshoz kapcsolódó könyveket, iratokat, dokumentumokat magukba foglaló méretarányos moduláris szekrényt tudunk összerakni. Kiválasztottunk olyan alapanyagokat, amelyek jól illeszkednek a modern oktatási környezethez, majd a dizájnügynökséggel való egyeztetés után elkészítettük a mintadarabokat. Tudomásom volt róla, hogy a Contrallnak van egy okosszekrény ötlete, így megvásároltuk tőlük a működtetést lehetővé tevő szoftvert.
– Mi lett az elkészült szekrény sorsa?
– A végeredmény egy viszonylag nagyobb méretű termék lett, ezért nehézkes volt az elhelyezése, azonban bemutattuk a pályázatban megjelölt budapesti galériában. Megpróbálkoztunk az értékesítésével, azonban a továbbfejlesztési vonalon nem indultunk el. Szeretnénk az eredeti gondolatnak megfelelően egy közösségi térben felállítani valamelyik iskolában. Egyelőre nincs erőforrásunk, sem kapacitásunk az értékesítésre, valamint a továbbfejlesztésre. Azt gondolom, több irányban lehetne felhasználni, akár automata könyvtárként vagy automata gyógyszerkiadóként is el tudom képzelni.
– Milyen tapasztalatokkal szolgált ez az együttműködés?
– A részünkről egy inspiráló munka volt, az ötlettől a bútor megvalósulásáig együtt gondolkodva a dizájnerrel – sok érdekes összetevője van ezeknek az együttműködéseknek. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk a folyamat alatt, például a zárvezérléssel kapcsolatban is, amit a későbbi munkáinkban hasznosítani tudunk.
– Alapvetően két területet érintett a szerepünk a projektben: egyrészt fizikailag be kellett építeni a hardvert a zár nyitásához a szekrénybe és el kellett helyeznünk egy szünetmentes áramforrást a folyamatos áramellátás és internetkapcsolat biztosítására. A szekrény nyitásához-zárásához egy mikroszámítógép kommunikál interneten keresztül egy felhőben futó központi webes alkalmazással, ami az egész rendszer menedzselését végzi. Alkalmazkodnunk kellett az elhelyezendő tárgyak méretéhez, hiszen ehhez igazodnak a szekrény rekeszei – foglalja össze a Contrall Kft. projektben betöltött szerepét Kele Norbert vezető fejlesztő.
– Mi volt a kihívás a cég számára ebben a munkában?
– Hardverfejlesztő cégként van már tapasztalatunk mikrokontroller fejlesztésében és gyártásában, az viszont kihívást jelentett, hogy végiggondoljuk, hány a működés során előforduló felhasználási esetre kell felkészítenünk a rendszert. Ügyelnünk kellett arra is, hogy a lehető legkevesebb fizikai beavatkozással lehessen működtetni a szerkezetet, mert ha az okosszekrényt több száz km-rel távolabb helyezik el és esetleg meghibásodik, nagyon sokba kerülne odautazni megjavítani. Alkalmazkodnunk kellett a szekrény méreteihez, ahhoz igazítva terveztük meg a kábelek elvezetését, illesztését, ami néha fejtörést okozott, mivel a bútor egyedisége miatt mindent nekünk kellett kitalálnunk. Viszont ebben az együttműködésben is jól kamatoztattuk a korábbi tapasztalatainkat, miszerint érdemes viszonylag sűrűn tájékoztatni a munka haladásáról a másik felet. Így ugyanis kiküszöbölhetjük a hibákat, az esetleges félreértéseket.
K.T.
