Miseta Zoltán szakács mester, a kamara Szakképzési Bizottságának tagja. Szakképzési szakértőként közel egy évtizede támogatja a kamara duális képzési feladatait. Saját sikeres vállalkozásának működtetése mellett elkötelezett a vendéglátóipari szakképzés megújításában, fejlesztésében, a Baranyai Gasztronómiai Klaszter szakképzési törekvéseinek megvalósításában. Munkatársaival rendszeresen részt vesznek szakmai versenyeken. Több országos rangos elismerést is a magukénak tudhatnak. Miseta Zoltán a Baranya Vármegyei Szakképzési Centrum Sásdi Vendéglátóipari Szakképző Iskolájának oktatója, munkáját a kamara Baranyai Szakképzési Díjjal ismerte el.
– Már azóta oktatom-támogatom a tanulókat, amióta munkába álltam, ugyanis ez elvárás volt a munkahelyemen. Később a saját vállalkozásomban is felismertem, hogy igenis kell foglalkozni velük, hiszen saját magunknak is ki tudunk nevelni munkavállalót. Aktívan a 2010-es évektől vannak tanulóim, volt, hogy 20–30 fős csapatot irányítottam. Nagy hangsúlyt kell fektetni az utánpótlás-nevelésre, a szakképzésre, ezért is kezdtem el három évvel ezelőtt a vendéglátós szakoktatói felsőfokú képzést, a sásdi vendéglátóipari iskolában való oktatás mellett a saját éttermemben is tanítok.
– Mit kell érdemes megtanítani a következő generációnak?
– Az oktatásnak fontos szerepe van a szocializáció és a szakmai tudás átadása miatt is. Utóbbi esetében ma főleg technológiákat tanítunk a gyerekeknek. Az elmúlt 5–8 évben egy jelentős gasztronómiai fejlődés indult el, amit az iskolai oktatás egyelőre nem igazán tud követni, emiatt is kell mást tanítani a gyerekeknek, mint korábban. A vendéglátóipari szakképzésnek meg kell újulnia, egyrészt a gyors változások követése miatt, másrészt pedig azért, mert jelentősen átalakultak az étkezési szokások. Ha megtanítjuk a modern konyha alaptechnológiáit, abból tudnak majd építkezni a jövő szakemberei.
– Oktatóként milyen sikerélményei vannak?
– Nem mindenki választja tudatosan ezt a szakmát, egyszerűen csak bekerül a képzésbe. Az, hogy mit tudunk kihozni belőlük, nemcsak rajtuk múlik, hanem rajtunk is. A legnagyobb sikerélmény az, amikor olyan gyerekeket képzünk, akik később megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Nem biztos, hogy az a jó, ha valaki 4-5-ös eredményt ér el akár egy vizsgán, sokkal inkább az, ha valaki önmagához képest fejlődött rengeteget. Az elmúlt tíz évben biztosan kikerült 4-5 olyan tanuló az én kezeim alól, akik európai színvonalat képviselnek, és ma is nagyon jó helyen dolgoznak.
K.T.