A Dél-Dunántúli Gépipari Klaszter (menedzsmentszerv: PBKIK) a tanárokat helyezte a középpontba az új ösztöndíjprogramjában. Az elmúlt tanév kaposvári nyertesét, Kontra Rolandot kérdeztük az üzemlátogatásokról és a szakmai motivációiról.
„1991 óta koptatom a Gépész lépcsőit”
Roland élettörténete összefonódik az ikonikus „Gépésszel”, vagyis az Eötvös Loránd Műszaki Technikummal. Diákként itt ismerkedett meg a gépjárműüzemi technikus szakmával, majd a műszaki szakoktató és a közlekedésmérnök logisztikus diplomája megszerzése után visszatért az intézménybe oktatóként. Azóta is töretlen lelkesedéssel adja át a szakma szeretetét a diákjainak.
Bármikor hívhatják a cégek
Munkája során minden lehetőséget megragad, amikor ipari tapasztalatokat tud szerezni, napi szinten ápolja a kapcsolatot a duális képzőhelyként működő vállalatokkal. Bátran vágott bele az ösztöndíj megvalósításába, délutánonként mentek a diákjaival a kaposvári klaszter tagvállalatokhoz:
A Kaposvári Villamossági Gyár Kft. szorosan együttműködik az Eötvössel, tavaly elnyerték az Év Partnere díjat, mert ők foglalkoztatták a legtöbb tanulót. A Kaposbrezon Kft. és a Vmax-Tec Kft. a klaszter ösztöndíj programján keresztül mutatkozott be a leendő szakembereknek.
„Ilyenkor a diákok rájönnek, hogy a tanár nem beszélt hülyeséget”
Roland maga is meglepődött, hogy az üzemlátogatások alatt a tanulók sokszor szájtátva néztek körbe, olykor lemaradtak a csoporttól, mert a dolgozókat faggatták. Az iskolában elméletben már tökéletesen megismerték a gépek működését, viszont egészen más élőben látni a termelési folyamatot, a tanműhely sem adja vissza az érzést. Több berendezéssel – például szikraforgácsolóval és 3D mérőgéppel – ezekben a gyárakban találkoztak először a diákok. Ezután átértékelik az elméleti oktatás jelentőségét, hiszen a cégek tényleg azokkal a technológiákkal dolgoznak, amikről az iskolában tanultak.