– A műszaki arculat megteremtésében, azt gondolom, hogy az értékinnováció és az értéklánc szerinti klaszteresedés lehet az egyik kulcs. Ez azt jelenti, hogy olyan tevékenységekben lesznek sikeresek a cégek, amelyek leginkább megfelelnek a fogyasztók által legfontosabbnak tartott értékeknek.
A klaszterek értéklánc alapú továbbfejlesztésén érdemes gondolkodni, mert ez magában foglalja a termelési-értékesítési folyamatot az ötlettől a piaci termékig, majd a termék életciklusa után a visszaforgatást is. Azaz érdemes bevenni az értékláncba az újrahasznosítást is. Hiszem, hogy a baranyai cégek esetében is meg lehetne szervezni, hogy a műszaki kapacitások valamilyen értékláncot alkossanak.
– Hogyan lehet létrehozni egy ilyen hálózatot?
– Az volna az érdekes, ha olyan innováció irányába mozdulnának a források, amely innen a városból vagy a régióból egy versenyképes nemzetközi innovációvá tudna fejlődni. Erre – elviekben – minden lehetőség adott, például az Enterprise Europe Network vagy a kamarák nemzetközi hálózata, amely rengeteg piacra lépési lehetőséget kínál. Összehangolt és nyitott innovációkat kell létrehozni. A nyitott innováció lényegében mások innovációját gondolja tovább, vagy használja fel saját fejlesztéséhez mindig egy kicsi hozzáadott értékkel növelve azt. Ilyen lenne, ha például létrehozunk egy kiterjesztett valóság alkalmazást valamelyik cégben a városban, akkor valószínű, hogy azt még sok más szektorban költséghatékonyan fel lehetne használni. Ennek már létezik kutatási és üzleti modellje, nem kell feltalálnunk.
A nyitott innováció a régiók versenyében Európában és a világon is sikeres és nagy hajtóerő. Persze egy nyitott innovációs környezet kialakításához nyitottan és együttműködően kell létezniük a műszaki, informatikai és a kreatív ipari cégeknek. Ha a vállalkozások saját kerítésükön belül hoznak létre fejlesztéseket, azok elszigetelt innovációk lesznek és nem alkotnak egy látható tömeget. Ha viszont a nyitott innovációs modell megvalósulna Pécsett, amiben a digitális kutatások vagy fejlesztések iparágtól függetlenül egy helyen történnek, akkor ezeket a fejlesztéseket külön-külön az iparágakban is lehetne használni, és külföldi piacokra is lehetne velük lépni.
– Ehhez megvan a potenciál a pécsi cégeknél?
– Igen, mindenképpen. Ez nem különösen pénz, hanem akarat és nyitottság kérdése. Ami beszűkíti ezeket a fejlesztési kapacitásokat, az az, hogy a Dél-Dunántúlon ahhoz, hogy egy cég megéljen, a vezetőknek a normálisnál több munkát kell befektetniük, ezért a jövőépítésre kevés energia marad. Az a feladat, hogy közös innovációs szellemi kapacitást teremtsünk, amit a régióban lévő cégek közösen használhatnának. Mindenképpen meg kell találni azokat a fogyasztói értékeket, mindenkinek a saját iparágában, amire koncentrálva előre lehet haladni. Ez különösen igaz az IT és a kreatív ipari szakmákra.
Azt gondolom, hogy akkor lesz ez a megye vagy régió gazdaságilag sikeres, illetve akkor jelent valamit az új műszaki arculat, ha látható potenciált tud felmutatni nemzetközi piacokon, ehhez pedig teljes vagy akár részleges értékláncokat kell építeni. Az ilyen értékláncban egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő tevékenységek lesznek, amelyek a végén magas hozzáadott értéket termelnek. #ajelenajövőd
/megjelent a kamarai Dél-Dunántúli Gazdaság júliusi számában/