Mi alapján választotta ezt a szakmát?
“Már gyermekkoromban is autókkal játszottam, vonzottak az autós dolgok. Édesapámmal is szerelgettünk együtt, viszonylag sok autónk volt az évek alatt. Az általános iskola vége felé érdekelt a hegesztés és az autószerelés is, de már akkor a járműfényező szakmát választottam volna. Szüleim nyomására azonban mégis bolti eladónak mentem tanulni. Ez a szakma azonban nem tetszett, így egy év után otthagytam a sulit, és – habár szüleim továbbra sem rajongtak az ötletért – beiratkoztam járműfényező képzésre a Pécsi SZC Simonyi Károly Szakközépiskolája és Szakiskolájába.”

Voltak nehézségei a képzés során?
“Nem voltak nehézségeim. Az osztálytársak is hamar elfogadtak.”

Voltak még lányok az osztályban?

“Igen, rajtam kívül volt még egy lány, de ő végül nem fejezte be a képzést.”

Voltak nehézségei az elhelyezkedés során?
“Nem voltak. Más osztálytársammal együtt, az Autósziget Kft.-nél voltam gyakorlaton, ahol elégedettek voltak velem, a képzés végén pedig fel is vettek. Egyelőre alkalmi munkavállalóként dolgozom, de várhatóan szeptembertől rendes munkaszerződést kapok.”

Befogadta környezete? Elfogadták férfi kollégái?
“Igen, befogadtak a kollégáim, hamar beilleszkedtem, jól érzem itt magam.”

Vannak nehézségei a szakmájának?
“Nyáron sokszor rossz a nagy meleg miatt, de amúgy nem olyan nehéz ez a szakma. Az viszont tény, hogy egész nap talpon kell lenni, nincs megállás, így állóképességre, kitartásra mindenképpen szükség van. Szüleim aggódtak is korábban, hogy nem fogom bírni, de szerencsére minden rendben van.”

Milyen készségekre van szükség a munkája elvégzéséhez?
“A legfontosabb, hogy érdekeljen ez a terület. Az állóképességet már említettem, valamint fontos a kézügyesség és az, hogy jól lásd a színeket.”

Mit szeret leginkább a munkájában?
“A végeredményt. Számos balesetes, összetört karosszériát javítunk, fényezünk. Szeretem azt, hogy a munkám eredményeként örömet szerzek másoknak. Az is fontos számomra, hogy olyan munkát végzek, amit nem csinálnak sokan, amit más nem tud, főleg a lányok között. Szeretem, hogy kilógok a tömegből.”

Mai fejjel ugyanezt a szakmát választaná?
“Igen. Esetleg még az autószerelő jöhetne szóba, de ahhoz előbb érettségizni kellene, és én minél előbb szerettem volna dolgozni.”

Ajánlaná a járműfényező szakmát más lányoknak is?
“Mindenképpen, de csak akkor, ha érdeklődnek az autók, motorok iránt.”

Szakmája kapcsán nőként találkozott előítéletekkel?
“Tízből kilenc ember furcsán néz, ha megtudja, milyen munkát végzek. Első kérdésük: „ez hogy jött?” De aztán elismerően mondják, hogy „le a kalappal!” – ez büszkeséggel tölt el. Jó érzés, hogy olyan szakmám van, ami miatt kitűnök a lányok közül.”

Szülei hogy állnak ehhez a kérdéshez?
“Szüleim korábban nem támogatták a dolgot, az elején még a rokonoknak sem merték elmondani, hogy járműfényezőnek mentem. De mára elfogadták, és örülnek, hogy ilyen kitartó vagyok. Édesapám egyenesen dicsekszik is velem.
Összességében tehát bejött a számításom, örülök, hogy járműfényező lettem.”

Mit üzen a lányoknak?
“Ne féljenek ettől a szakmától. Ha érdekli őket ez a terület, és kitartóak, sok örömük lehet benne. Szerintem előnyös lenne, ha több lány lenne járműfényező, talán jobb is a kézügyességük, mint a fiúknak. Az általános iskolás osztályomból a lányok közül szinte mindenki gimnáziumba ment, pedig akkor is lehetünk sikeresek, ha más irányt választunk.”

 

Korábbi cikkeink ebben a témában elérhetőek a lenti linkekről.