Hét éves keretköltségvetés, Új Generáció EU (Helyreállítási Eszköz), uniós védőhálók, az InvestEU-hoz társuló magánbefektetések –ezekből a forrásokból állhat össze az a nem jelentéktelen összeg, amiből az Európai Unió a következő hét évben meríthet és gazdálkodhat. Legalábbis, ha minden úgy alakul, ahogy az Európai Bizottság javaslatait rögzítő papírokban áll. De mind tudjuk, a papír sok mindent elbír…
Hét éves keretköltségvetés: 1,100milliárd euró.
Tulajdonképpen ez a „legegyszerűbb” eset, hiszen ennek elfogadása úgy zajlik majd, mint eddig is, a tagállamok tárgyalnak (alkudoznak), és egyszer csak egyetértésre jutnak. Nem könnyű dolog (láthattuk februárban), mert ugyan tizedszázalékokon megy a vita, ami egy-egy tagállam befizetését illeti, de a tizedszázalékok mögött euró tízmilliárdok állnak, és aki adja (a nettó befizetők, és közöttük is a legszűkmarkúbb „fukarok”: Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország), igencsak megnézi, mire is mennének el azok a tízmilliárdok. Aki kapja (pl. a kohézió barátai, vagy az agrártámogatások haszonélvezői), az pedig nem érti, hogy ha a kohézió és az agrárium az unió sikerágazatainak számítanak, akkor miért ezekkel a politikákkal kell „fukarul” bánni.
Új Generáció EU –a 750 milliárd eurós Helyreállítási Eszköz, amit a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak ellensúlyozására javasol az Európai Bizottság. (Persze jól látható, hogy a járvány utáni helyreállításon túl a keretköltségvetés egyes rovataiból hiányzó pénzeket is innen pótolnák ki.)
Uniós védőhálók – 540 milliárd euró, amiről már döntés született: a 100 milliárdos SURE-program, amelyből a részmunkaidős foglalkoztatást támogatja az EU, az eurózóna 240 milliárd eurós válságkezelési alapja, és az Európai Beruházási Bank (EIB) 200 milliárdos gazdaságélénkítő hitelprogramja.
Magánbefektetők pedig a már létező InvestEU-program (eredetileg Juncker-terv) számára az Új Generáció EU program által megemelt 15,3 milliárd euró garanciájára építve, ennek az összegnek a sokszorosát fordíthatják az unió céljai között szereplő beruházásokra. Ennek a négy elemnek az összegét emlegeti 3.100milliárd eurós lehetséges forrásként az Európai Bizottság egyik háttéranyaga, amely a javaslatokhoz kapcsolódik.
A legnagyobb változás az uniós politikában a 750 milliárdos Helyreállítási Eszköz, amely nem tagállami befizetésekből adódna össze, hanem az Európai Bizottság hitelként venné fel a nemzetközi pénzpiacon, AAA besorolású adósként kedvező feltételekkel, és a tervek szerint nem is a tagállamok fizetnék vissza, hanem az unió új, egyelőre még nem létező saját bevételi forrásai termelnék ki a törlesztő részleteket. A tagállamok között többen vannak, akik nem nagyon lelkesek, mert a hitelfelvétel garanciáját ők kell, hogy nyújtsák, és jól ismert, hogy a „kezességvállalásnak” is megvannak a maga kockázatai.
A 750 milliárd hasznosítása sem találkozott eddig egyértelmű helyesléssel. Az összeg nagyobbik része ugyanis „vissza nem térítendő támogatás” (500 milliárd, amelyben érdekesen visszaköszön a terv nyilvánosságra hozatala előtt közzétett német-francia elképzelés összege), 250 milliárd pedig kedvezményes hitel. A tagállamok közötti elosztáshoz a Bizottság három csoportot állított össze az egy főre jutó GDP és az államadósság mértéke szerint:
- átlag fölötti fejlettségű tagállamok (ők kapják a források 24,5 százalékát)
- átlagos fejlettség alatti, eladósodott tagállamok (50,5 %)
- átlagos fejlettség alatti, kevésbé eladósodott tagállamok (25 %)
A harmadik csoportba 12, többségében középkelet-európai ország tartozik, a másodikba pedig a dél-európai országok, akiket jobban sújtott a koronavírus-járvány. Mégis, a harmadik csoportból többen rossz néven veszik, hogy az elosztási rendszer valójában azért hozza őket kedvezőtlenebb helyzetbe, mert jobban gazdálkodtak, kevésbé adósodtak el. A program az eddigiektől eltérően szolgálja az unióban sokat emlegetett szolidaritást: nem a fejletlenek javára csoportosít át annak érdekében, hogy az egységes piac valóban mindenütt közelítsen az azonos fejlettség felé, hanem az eladósodottak, és a járvány által jobban sújtott országok kapnának többet.
A rendszer nagy kedvezményezettje valójában a rendkívül eladósodott Olaszország, aki a tagállamok garanciájával felvett hitelből kedvezőbb kölcsönhöz jut, mintha maga vette volna fel a piacon (90 milliárd euró), ami mellé vissza nem térítendő támogatásként is kapna 82 milliárdot (a legtöbbet az EU-ban). Összehasonlításként: Magyarország számára 8 milliárd euró támogatást és 7 milliárd euró hitellehetőséget tartalmaz a javaslat.
De mire is költené az EU a felvett 750 milliárd eurós kölcsönt?
- pillér: (a tagállamok gyors gazdasági talpraállásának támogatása)
560 milliárd euró –újjáépítési és tűrőképesség-javító eszköz55 milliárd euró –REACT-EU: kohézió és területi helyreállítási támogatás15 milliárd euró –megerősített vidékfejlesztési programok40 milliárd euró –megnövelt méltányos átállási mechanizmus (klímacélok) - pillér: (a gazdaság újraindítása, beruházások, kölcsönök, garanciák)
31 milliárd euró –fizetőképességet támogató eszköz15 milliárd euró –stratégiai beruházási eszköz15,3 milliárd euró –megerősített InvestEU
- pillér: (a válság tanulságainak levonása)
9,4 milliárd euró –új egészségügyi program2 milliárd euró –a RescEU program megerősítése9,4 + 16,5 milliárd euró –kutatás, innováció és külső akciók megerősítése
A 750 milliárd eurós Új Generáció EU programból 655 milliárd eurót (az I. pillér elemeit) a Bizottság már a javaslatban leosztotta az úgynevezett „nemzeti borítékokba”, a maradék 95 milliárdot pedig közvetlenül az Európai Bizottságnál lehet majd megpályázni.
A Bizottság javaslata ismeretében a kamarák első reakciója az volt, hogy nem csupán az a kérdés „Mennyit?” hanem az is: „Milyen gyorsan?” tud az EU a gazdaság fellendítésére fordítani. Christoph Leitl, az Eurochambres elnöke szerint azért kell az unió 27 tagállamának mielőbb egyetértésre jutnia, mert Európa-szerte 3 millió vállalkozás került aggasztó helyzetbe a koronavírus-járvány miatt, és ez összesen mintegy 10 millió munkahelyet veszélyeztet. „A vállalkozásoknak nincs idejük arra, hogy hat hónapot várjanak, mire az uniós döntések megszületnek” – sürgette a döntést a kamarai szövetség elnöke.
Az uniós csúcsértekezlet –egyelőre még videóértekezlet formájában –június 19-én tárgyal először az új, kiegészített költségvetési javaslatról, de várható, hogy a nyári szünet előtt még egyszer júliusban is napirendre kerül a csomag. Ahhoz, hogy a tagállamok mielőbb hozzájussanak a támogatásokhoz (illetve hitelekhez), nem csupán a vezetők gyors egyetértésére lenne szükség, hanem tagállami ratifikációkra is. A Bizottság ugyanis a jelenlegi szabályok szerint csupán 60 milliárd eurónyi hitelt vehet fel a piacon. Hogy hozzáférhessen a tervezett 750 milliárd euróhoz, a garancia mértékét, a tagállamok befizetésének felső határát a nemzeti jövedelem jelenlegi 1,2 százalékáról 2 százalékra kellene emelni, és ezt a tagországok parlamentjeinek is jóvá kell hagyniuk. S mivel ez jövő január előtt nem lehetséges, a kifizetések megkezdéséhez más megoldásra lenne szükség, nevezetesen: az idei uniós költségvetés módosítására –megemelve a tagállami befizetéseket (még a jelenlegi kereteken belül). Ez már néhány hét alatt lebonyolítható lenne –ha megvan az egyetértés. De hogy meg lesz-e, az egyelőre még a jövő titka…
További információ:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52020DC0456&from=EN
http://www.eurochambres.eu/Content/Default.asp?PageID=1&DocID=8440
Forrás: MKIK EU Hírlevél