A pécsiek számára minden idők legsikeresebb vitorlásversenye volt az idei 53. balatoni Kékszalag Nagydíj, ugyanis a pécsi üzletemberek által irányított RIBStory hajó a 4. helyen végzett Európa leghosszab tókerülő versenyén. A félnapos versenyre két éve készült tudatosan a legénység, de mint ahogy a csapatfőnök és kormányos, a Bagolyvár vendéglőt és panziót üzemeltető Behek István mondja, néhány éven belül ők szeretnék elsőként átszakítani a célszalagot.
– Hat éve vitorlázunk versenyszerűen, a baráti társasággal kerestünk a magunk számára egy jó hobbit. Hosszú évek óta hajózunk, sokáig nem gondoltunk a versenyzésre, de egyszer csak egyre komolyabb hajókat vásároltunk, és megcsapott bennünket a kihívás szele. Még edzőt is fogadtunk, hogy egyre gyorsabban tudjunk fejlődni – foglalja össze röviden Behek István, hogy indult a versenyzés. – A versenyzésben számunkra az jelenti a kihívást, mint a versenysportokban: minél előrébb végezni az adott hajóosztályban. A Kékszalag győzelmet tűztük ki célul, ebben a periódusban most vagyunk a második évben, amikor negyedikek lettünk. Nagyon boldogok vagyunk.
– Milyen felkészülést igényel az önök részéről a versenyzés?
– Idén teljesen más szemléletet vettünk föl, mint eddig, május óta majdnem minden hétvégén vízen voltunk, hiszen a vízen eltöltött órák számát semmi nem tudja überelni. Tavaly vettünk egy új hajót, és a kezelésének megtanulására rengeteg időt szántunk. Emellett egy külföldi edző is segítette a felkészülésünket.
– Fizikailag milyen fajta hozzáállást igényel ez a sport?
– Most jöttünk rá, hogy az eddiginél sokkal többet kell edzeni a téli időszakban, főleg karra, hogy a fiúk bírják a csörlőzést. Idén nagyon trükkös volt a verseny, rengeteget kellett használni a csörlőt és ez eléggé kivette belőlünk az erőt. Ezért télen egy komplett edzésprogramot fogunk végrehajtani, mert jövőre mindenképpen a dobogón szeretnénk végezni.
– Mentálisan hogyan kell vagy érdemes készülni, ha valaki versenyzésre adja a fejét?
– A vitorlázás nem olyan, mint egy autóverseny, itt nincs fix pálya, előre látható kanyarok. Föl lehet állítani egy hozzávetőleges stratégiát, amit az időjárás kiszámíthatatlansága bármikor felülírhat. Ugyan van egy előrejelzés, ami hellyel-közzel pontos lehet, de mivel a verseny általában 15-16 óra hosszú, rengeteget változik a szél, a körülmények, így folyamatosan alakítani kell a taktikát is. Úgyhogy nem lehet felkészülni előre, épp ezért a végére nagyon elfáradunk fejben is. Főleg, amikor ilyen szoros a verseny, mint idén.
– Mit tanult meg önmagáról ennek a sportnak, akár a versenyzésnek köszönhetően, amit üzletemberként is tud hasznosítani?
– Az alázatot, hogy a természet erőivel hadakozunk, de a hajón elvégzett komoly munkával képesek vagyunk fennmaradni a vízen. Tisztelni kell a természetet, a vizet és a vetélytársakat, és ez nagyjából az üzleti életben is így van. Véleményem szerint aki nem tiszteli a vetélytársát, az nem fog eredményt elérni. Emellett ez a versenysport egy üzleti vállalkozás, és úgy is érdemes kezelni. Megvannak az időbeosztások, a leosztott feladatok, a felelősök. Ez szinte ugyanolyan, mint egy alkalmazotti viszony, csak itt a hajó a főnök és mi vagyunk az alkalmazottai. Egyébként a hajózás, a versenyzés egyben üzlet is, hiszen elég drága fenntartani egy ilyen hajót, szponzorokra van szükség. Emellett össze kell állítani a nyolcfős csapatot, hogy mindenki ráérjen, megszervezni a logisztikát… és arra is ügyelni, hogy ne történjen baleset, mert ezzel a hajótípussal könnyű felborulni, hamar keletkezhet nagyobb anyagi kár is.
– Ez a sport miként támogatja az üzleti kapcsolódásokat?
– Mind az üzleti életet, mind a kapcsolati tőkét támogatja. Ki lehet mondani, hogy a vitorlázás a vállalkozók sportja, itt nagyon komoly kapcsolatokat lehet kötni, illetve üzleti együttműködéseket megalapozni. A közös hobbi mindig összehozza az embereket.
– Miért köteleződött el a vitorlázás mellett?
– A szabadság miatt. A vízen egyszerűen nincs idő mással foglalkozni, mint a hajóval, különben baj lehet belőle. Számomra ez jelenti a pörgős üzleti világtól és mindentől távol az abszolút kikapcsolódást. Amikor a vízen vagyunk, mindent el lehet felejteni.
– Hogyan tudják megteremteni az időt a hajózásra?
– Talán ez a legnehezebb, mert hétközben reggeltől estig dolgozunk a vállalkozásainkban, májustól három hónapon át pedig szinte minden hétvégét a vízen töltünk. Decemberben már látjuk magunk előtt az egész évet, a versenynaptárt és az edzéseket, mindenki tudja, hogyha ezt vállalja, akkor folyamatosan számítunk rá. Emellett a családjainktól rengeteg támogatást és türelmet igényel, hogy versenyezhessünk, amiért nem lehetünk eléggé hálásak.
Kis Tünde