Saját fejlesztés, a tevékenységek szétválasztása, előretekintés – a hosszú távú cégműködés alapja

Talán egy vállalkozó életében az az egyik legnagyobb siker, ha maradandót alkot, azaz az általa létrehozott vállalkozás évtizedek múlva is működik, sőt, kiválóan működik és fejlődik. Ezt a sikert megérhette még a rendszerváltozás előtt alapított, informatikai fejlesztésekre szakosodott cégével Higi Gyula is, aki aztán több vállalkozást is működtetett. Hogyan lehet felépíteni olyan cégeket, amelyeken nem fog az idő vasfoga? – e téma köré építettük beszélgetésünket.

– 1988-ban jelent meg hazánkban az a társasági törvény, amely vállalkozás alapítását tette lehetővé. Ekkor megalapítottam az első vállalkozásomat, ami azóta is működik. Jóformán semmit sem tudtam a vállalkozásokról, hiszen előtte a szocializmusban éltünk, egy egészen más szabályrendszerben. Az első tőkét úgy szedtem össze, hogy Bécsből számítógép-alkatrészeket hoztam, itthon összeraktam és utána eladtam a számítógépeket, ebből az árrésből tudtam szép lassan elindítani a vállalkozást. Azért vállalkoztam, mert nem akartam magam fölé főnököt, legfeljebb az adóhivatalt. Egy kutatóintézetnél voltam fejlesztési osztályvezető, aki tevékenyen részt vett a munkában. Ott voltak olyan fejlesztéseink, amikről azt gondoltam, hogy érdekli a piacot, de a vállalatnál nem tudtam továbbfejleszteni az elképzeléseimet. A legjelentősebb egy mikroprocesszoros adatrögzítő berendezés volt, amelyik egy mágnesszalagra írta föl az adatrögzítők munkáját. Ez tényleg piacképessé vált, elég sokat el tudtunk adni belőle. Úgy gondolkodtunk, hogy olyan terméket kell fejleszteni, amivel a lehető legkevesebben foglalkoznak az országban. Később a vállalkozáscsoport is azért alakult ki, mert ezek a fejlesztések és a számítástechnika, illetve a piacunk is különböző területekre szakosodott, és egy-egy ember nem látta át az egész szegmenst.

– Honnan jött a különböző tevékenységek szétválasztásának az ötlete?

– Ennek részben adóügyi okai is voltak, mert az újonnan alakult vállalkozások komoly adókedvezményt kaptak, de a munkaszervezés, a munkaerő miatt is hasznos volt elkülöníteni a tevékenységeket. A területek közül talán a legérdekesebb annak a gyógyszertári rendszernek a létrehozása, amelyiket még most is az egyik volt cégünk működteti.

– Hogyan határozták meg a fejlesztési irányokat, hogy mivel érdemes foglalkozni?

– Fejlesztőmérnökök adták a cég törzsét, rengeteg ötletünk volt. Mindig megvizsgáltuk, hogy melyikből tudunk piacképes terméket előállítani, illetve ha kérés érkezett, hogy meg tudunk-e valamit csinálni, megnéztük, hogy képesek vagyunk-e rá, és az gazdaságos-e. De a kollégáim is nyitott szemmel jártak, hozták az ötleteket.

– Az informatikai fejlődés, fejlesztés rendkívüli módon fölgyorsult az utóbbi években. Miként lehet egy olyan céget életben tartani, aminek napi szinten kell követnie, vagy elébe kell mennie a fejlődésnek?

– Fiatalokat vettünk fel, akik könnyebben tanulnak, illetve a munkatársaim is folyamatosan figyelték az újdonságokat. Egy fejlesztőmérnököt mindig érdeklik az újdonságok, amelyeket igyekszik beépíteni a munkájába. Elengedhetetlen a folyamatos termékfejlesztés is, illetve a meglévő termékek korszerűsítése. Tudomásom szerint az ország összes buszán ma is az általunk létrehozott informatikai eszközt használják, ami szinte már nem is hasonlít arra a termékre, amit annak idején kifejlesztettünk. Az új technológiával mindig korszerűsítettük őket.

– Fejlesztőként egy idő után már nem a szakmájára, hanem a cégvezetésre koncentrált.

– Sajnos egy idő után tényleg a cégvezetés volt hangsúlyos, a munkatársaim követték a szakmai fejlődést, én pedig rengeteg olyan dolgot megtanultam, amivel korábban nem volt dolgom. Ezért csak annyira tartottam szinten a szakmai tudásomat, hogy képes legyek felelősségteljes döntést hozni a fejlesztésekkel kapcsolatban. Később a cégeim nagy részét átadtam az igazgatóknak, majd ki is vásároltak belőlük. Az öröm, hogy mindegyiket olyan, a saját vállalkozásomban kezdő és ott jó eredményt elérő embernek adtam el, akik tovább tudják vinni azt a szellemiséget és igényességet, amivel én vezettem a cégeket.

– Ha visszatekint az elmúlt évtizedekre, mi volt a vállalkozói pályafutásának a tanulsága?

– Messze túlteljesítettem azt, amit a kezdet kezdetén terveztem, az volt a szándékom, hogy a vállalkozásomból megéljek, nem volt célom egy vállalatcsoport létrehozása. Rengeteget tanultam, rengeteget hibáztam, de ha pofonokat kap az ember, attól megedződik. Nem kell kétségbeesni. A megoldást kell keresni, és nem töprengeni a múlton, hanem mindig a jövőt nézni.

Kis Tünde