A szabadság iránti vágy, a napi mókuskerékből való kilépés, no meg a praktikum is a motorozás felé hajtotta Jávorka Zsoltot, a IT-szolgáltatással és gépiparral foglalkozó Net’96 Kft. ügyvezetőjét. A hosszabb távú motoros túrák mellett aztán megérkezett a biciklizés is az üzletember életébe, utóbbi már a test karbantartását is célozza, hiszen a rengeteg irodában, autóban eltöltött idő után az ember a szabadba vágyik.
– Gyerekkoromban nem engedték a szüleim, hogy motorom legyen, úgyhogy 30 éves koromban szereztem nagymotorra jogosítványt. Az első motoromat, egy 50 köbcentis robogót azért vettem, mert a városban folyó építkezések miatt ezzel lehetett célszerűen közlekedni Pécsett. Informatikus vállalkozóként még monitort is szállítottam azzal a kismotorral. Aztán amikor először vittem szervizbe, mondták, hogy egy kicsit fel lehet tuningolni. Így szép fokozatosan emelkedett a motorjaim teljesítménye. Amikor már lett egy nagyobb gépem, elkezdtem az országban, illetve a környéken túrázgatni, és megismerkedtem valakivel, aki megtanított nagyon jól motorozni. Ez egy másfajta szemléletet vitt ebbe a tevékenységbe. Nagyon szeretem Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina felé venni az irányt, mint ahogy Ausztria felé is.
– Mi a vonzó a motorozásban?
– A legfontosabb a szabadságérzés, és az, hogy a motorozás teljesen más környezetbe helyezi az embert. Aztán a teljesítmény, a sebesség, a gyorsulás. Azt mondják, az motorozik, akinek nincs pénze sportautóra. Fontos az adrenalin, illetve az, hogy fantasztikusan kikapcsol. Persze ehhez a tevékenységhez megfelelő tudatosság szükséges, hiszen ott és akkor teljesen a motorozásra kell koncentrálni. Előfordult már velem, hogy Orfűnél visszafordultam, mert úgy éreztem, nem tudok kilépni a mókuskerékből, folyamatosan máshol járt az agyam, így pedig nem szabad nyeregbe ülni. A motorozásnál nagyon észnél kell lenni.
– A motorozás magányos időtöltés?
– Jellemzően kétszemélyes elfoglaltság, általában a társammal megyek túrázni. Amikor a jelenlegi párommal, egy háromgyerekes anyukával megismerkedtem, hallani sem akart a motorozásról, hiszen az veszélyes és sokan meghalnak általa. De az eltelt idő alatt szép lassan megszerette, számos túrát tettünk meg együtt, volt, hogy motorral mentünk nyaralni is.
– Hogyan kell fölkészülni egy hosszabb túrára, akár fizikálisan, akár mentálisan?
– Inkább mentálisan kell ott lenni, mint fizikailag, bár az igaz, hogy a három-négy napos túra után fáradtabban érkezünk meg, mint ahogy elindultunk. Ám ez egy teljesen másfajta fáradtság, mint ami a munkából adódik, ez fantasztikusan feltölt.
– Mit lehet megtanulni a motorozás által, amit a munkájára vagy az életére is át tud ültetni?
– Az összpontosítást. Azt, hogy minden apró részletre oda kell figyelni, mindig meg kell találni azt az utat, ahol tovább lehet menni és biztonságosan haladni. Nem azt kell figyelni, hogy a szembejövő autó kirakta az indexet, érezni kell vagy átlátni, hogy tényleg be fog-e kanyarodni, mert ha nincs meg ez a képesség, az veszélyes lehet. Az összpontosítás mellett a már említett tudatosságot is a motorozás által tanultam meg. Illetve fontos, hogy legyünk tisztában az erőforrásainkkal, a nagyobb teljesítményű motor biztonságot ad, még ha nem is használom ki maximálisan a lehetőségeit. Hogy legyen erőtartalék, mint ahogy az üzleti életben is képezünk pénzügyi tartalékokat, hogy ha baj van, akkor legyen mihez nyúlni.
– A motorosok sokszor nagyobb társaságba szerveződnek, ezek a kapcsolódások pedig akár az üzletépítésben is segíthetnek, nem?
– Volt egy társaság, amelyhez tartoztunk, ennek már csak néhány tagjával járunk túrázni. Én nem szeretem összemosni a szabadidőt és a munkát, a munka számomra teljesen más, mint a magánélet.
– A motorozás után pedig megérkezett az életébe a biciklizés.
– Volt egy országúti biciklim, de a magyar útviszonyok miatt azt veszélyesnek találtam, így a pandémia idején, amikor a korlátozások miatt amúgy sem lehetett sehová sem menni, vettem egy elektromos biciklit. Ezzel bátran mehetek az erdőbe is. Ugyan most tél van, de már idén is többször felültem rá. Ezzel jobban be tudom osztani az erőmet, de ugyanúgy el lehet fáradni, mint egy másik biciklivel.
– Élményben mi a különbség a motorozás és a biciklizés között?
– A motorozás az egy hosszú távú utazás, a biciklizés meg maximum 3-4 óra. Van, hogy egyedül megyek, van, hogy a párommal, a Mecsek közelsége roppant nagy előny, viszonylag egyszerű és jó utakat lehet találni.
– A biciklizésben mi a motiváció?
– Elsősorban a test karbantartása, szeretnék némi súlyt leadni, illetve a fitten tartás igénye. Ez megint csak másfajta fáradtság, mint a munka, emellett teljesen kikapcsol a napi mókuskerékből.
K.T.