A technológia folyamatos fejlesztése, valamint jól képzett, teljesítményorientált munkatársak – ebben áll az idén 30 éves, magasépítészeti kivitelezéssel és építőipari generálkivitelezéssel foglalkozó hosszúhetényi Götz és Társai Kft. sikere. A kisebb-nagyobb hullámvölgyeket is megélt vállalkozás állhatatosságáról, életben maradni akarásáról Götz Attila ügyvezetőt kérdeztük.
– Édesapám azért indította 1995-ben a barátaival ezt a vállalkozást, hogy közösen nagyobb munkákat is el tudjanak vállalni. Az első években nem ment túl jól a cég, ezért többen kiváltak, a kezdeti csapatból csak ketten maradtak. A 2000-es években kezdett felfelé ívelni a kft., az építőipar is jól prosperált. Azokban az években kezdtünk fejlődni, de sajnos a 2008-as gazdasági világválság minket is érzékenyen érintett. Akkor néhány évig megint egy mélypont következett. Az egyetemen frissen végzett mérnökként 2013-ban – miután a középiskolai és az egyetemi nyári szüneteket is már édesapám mellett végigdolgoztam – csatlakoztam a céghez, akkor kezdtük újra fölépíteni szinte az egész vállalkozást az egyedül maradt tulajdonossal (ekkor még volt egy cégtársa édesapámnak, miután csatlakoztam a céghez, megvásároltam az ő résztulajdonát), édesapámmal.
– Miben változott a működés?
– Egyfajta szemléletváltás ment végbe, a koromból adódóan fiatalosabban kezeltem az ügyeket. A 2008-as válság után édesapám kicsit úgy érezte, hogy egyedül már nincs energiája újra lendületbe hozni a vállalkozást. Ám ahogy új dinamikát hoztam a mindennapokba, ő is meglátta a cégben a lehetőséget. Főként marketinggel próbáltam előrébb tolni a szekerünket, édesapám pedig a szakmai tudásával újra becsatlakozott a mindennapi munkába, így tudtuk újra fölépíteni a mai szintre a céget.
– Mégis mi volt a hajtóerő az édesapjában, hogy soha nem adta fel?
– Ebben nagy szerepe volt a kényszernek, mert amikor beütött a válság, a cégnek volt egy hitele, amit törleszteni kellett. Ez egy olyan hajtóerő volt, hogy vissza kell fizetni, hogy több munkát is elvállalt. A kitartásában biztosan szerepet játszott az is, hogy tudta: ezt a pályát választottam. Amikor elkezdtem tanulni a szakmát, akkor még jól ment a cég, és az volt a terv, ha végzek, csatlakozom, és együtt csináljuk tovább. Emellett a remény is mindig előrevitt bennünket. Mindig voltak nehezebb időszakok, de utána ismét belendült az ipar, és lehetett fejlődni. Minden esetben láttuk a kiutat.
– Milyen értékeken alapszik a Götz és Társai Kft. működése?
– A kezdetek óta édesapámnak is és nekem is elsődleges a minőség, emellett arra törekszünk, hogy teljes mértékben kiszolgáljuk a megrendelői elvárásokat. Főként magánszemélyeknek dolgozunk, ebben a szegmensben pedig igen tágak az igények. A megfelelni vágyás végigkísérte a cég életét, és talán ennek is köszönhető, hogy a legtöbb munkánkat nem a reklámok hozzák, hanem ajánlás útján találnak meg minket.
– Mi jelenti a fejlődést a cégben?
– Azt gondolom, hogy elengedhetetlen a folyamatos fejlődés. Édesapám vezetése alatt is mindig vásároltak új gépeket, ezért több olyan eszközzel is rendelkezünk, ami nem sok cégnek van, még a nagyobbaknak sem. Mindezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy akkor tudunk jól dolgozni és kiszolgálni az igényeket, ha megvan hozzá a megfelelő hátterünk. Ütött-kopott gépekkel, ezeréves technológiákkal nem lehet minőségi munkát végezni.
– Mint ahogy kiváló szaktudással rendelkező munkatársak nélkül sem. Ma nem könnyű jó szakembert találni.
– Sajnos ezzel a kihívással mi is küzdünk, és ez most súlyosan érint minket. Jelenleg is létszámhiánnyal küzdünk, mint más építőipari vállalkozások is. Éppen ezért igyekszünk megtartani a jó szakembereket, amelynek az emberekkel való jó kommunikáció és az emberséges bánásmód a kulcsa. Mindig igyekszünk segíteni a kollégáknak, ha valakinek problémája van, hiszen ők is úgy tudnak koncentrálni a munkájukra, ha nem vonja el a figyelmüket más.
– Ön mit tanult az édesapjától, amit továbbvisz a cégvezetésben?
– Amikor szakmai gyakorlaton voltam vagy mellette vezettem a céget, láttam, hogyan követelte meg a minőséget. Nagyon sokat adott arra, hogy az építkezésen rend legyen, ez a mai napig fontos számunkra. Ahogy szokták mondani, az embert egy kicsit a munkája minősíti. Édesapám ma is baráti légkört tart fenn a kollégákkal, nem jellemző a tipikus főnök-beosztott viszony. Hétvégén néha vannak közös programok a fiúkkal, például főzések, ezzel is erősíteni szeretnénk a bizalmi légkört.
– Miként tervezik a jövőt?
– Jelenleg a gazdasági helyzet miatt nincsenek nagyszabású terveink, a mostani szintet szeretnénk megőrizni, és ha ismét fellendül a gazdaság, akkor a fejlődés felé indulni. Most nehéz versenyben maradni, főleg úgy, hogy nem akarunk engedni a minőségből. Édesapámmal közösen hozzuk meg a komolyabb döntéseket, de ő három év múlva nyugdíjas lesz, és azt tervezi, hogy nekem adja át a stafétát. Ez is számos feladatot ad a jövőben.
K.T.