Hosszú éveken át rendszeresen találkoztam Komlón Karácsony Lászlóval, aki 36 éven át a helyi szakképző intézményben oktatott szaktanárként forgácsolást, szakrajzot és munkavédelmi ismereteket, igazgató-helyettesként pedig új alapokra helyezte a szakképzést. Nyugdíjas volt már, amikor a Lakics Kft. tulajdonosai megbízták, vállalja el a cégnél a szakember- utánpótlásuk kinevelését.

– Nagyon örültem a felkérésnek, és sok örömöm volt az ott eltöltött tíz évben – kezdi beszélgetésünket immár otthonában, ahol a falakat saját festményei díszítik, ugyanis úgy döntött, az elkövetkezendő éveket a családjának és kedvenc hobbijának, a festészetnek szenteli.

Nyugdíjba vonulása után a Pécsi Regionális Munkaerő-fejlesztő Képző Központban dolgozott hat évig, ott a felnőttképzésben vett részt. A Lakics Kft-hez 2016-ban került, és arra különösen büszke, hogy a cég új tanműhelyi képzési rendszerének kialakításában és működtetésében szerepet játszott. Az általa kidolgozott, az elmélet és a gyakorlat összhangjára nagy hangsúlyt helyező módszer, a tanulók szakmai oktatását is új alapokra helyezte, amelynek köszönhetően folyamatosan részt vettek és sikerrel szerepeltek a Szakma Kiváló Tanulója Versenyeken.

Vallja, a szakképzésben elért sikereit részben annak is köszönheti, hogy a szakmából jött, ezért olyan tudásra tett szert, ami a valós életből táplálkozik. Először ugyanis kitanulta a gépi forgácsoló szakmát, dolgozott is benne éveken át. Később elvégezte a műszaki főiskolát, azután lett szakoktató, majd a tanári diplomát is megszerezte.

– Az igazi sikereket a Kárpátaljáról érkezettekkel értem el, ahogy most is, ugyanis újra egy Beregszász környéki fiú volt az, aki az SZKTV országos döntőjében 2. helyezést ért el – emeli ki. – Amikor elvállaltam, hogy segítek a Lakics Kft.-nek a szakember-utánpótlásuk kinevelésében, már olyan szakmai háttérrel rendelkeztem, amivel ráláttam a szakképzés teljes folyamatára. Pontos képem volt arról, hogy mit kell tudniuk a tanulóknak ahhoz, hogy a munkaerőpiacon megállják a helyüket. Tudtam, hogy milyen módszerekkel tanítsam a diákjaimat, hogyan bánjak velük, napról-napra pedig megfigyelhettem miként fejlődnek, hol vannak a hiányosságaik, hol kell jobban fejlesztenem őket.

Annak a véleményének is hangot adott, hogy a legnagyobb előnyt a tanulóiknak az jelentette, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati oktatásuk egy helyen zajlott, ugyanis a szakképzési törvény lehetőséget teremtett erre, amivel éltek is. Az iskola és a cég ugyanis megegyezett abban, hogy a munkáltatónál történjen komplex módon a képzésük.

Kitért arra is, nagyon fontosnak tartotta, hogy a tanulók átfogó képet kapjanak a szakmájukról. Mindezek szemléltetésére, az egyes műveletek begyakorlására minden rendelkezésre állt, az alapanyagok, a szerszámok és a géppark is. A legmodernebb gépek, berendezések mellett a hagyományos forgácsoló gépeken is dolgoztak, megismerhették azok működését is.

– Mindent megtettem azért, hogy a tanulóim megszeressék az általuk választott szakmát, éppen ezért lépésről lépésre vezettem be őket annak rejtelmeibe az alapoktól kezdve a bonyolultabb fogásokig. Csak azt követően állhattak a forgácsoló gépek mellé, ha már megismerték azok működését és jól begyakorolták az egyes fogásokat, műveleteket, vehettek részt, felügyelet mellett a mindennapi munkában. Igyekeztem baráti viszonyt kialakítani velük a merev tanár diák felállás helyett. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a 15-18 éves kamaszokra ezen a módon jobban lehet hatni, alakítani őket. Az eltelt évek alatt sokat tanultam magam is tőlük, folyamatosan hatottunk egymásra – hangsúlyozta.

A régi tanítványai közül többen is a szakmában maradtak, voltak olyanok is, akik továbbtanultak. A Lakics Kft.-nél dolgozó forgácsolók mind a tanítványai voltak a nyolcvanas-kilencvenes években. Az előző tanévben végzettek közül négyen, a most szakmai vizsgát tettek közül – az említett tanuló is – munkába állt a cégnél.

Sz.K.