A kora reggel a konditeremben éri, péntek délutánonként egy baráti ismerősökből és kollégákból álló csapattal focizik, hétvégente pedig nyeregbe pattan, és a Mecsekben vagy az országúton 3-4 órát kerékpározik. Miszler Miklós, a vendéglátással foglalkozó MM-CATERING Kft. tulajdonos-ügyvezetője a hét napból haton sportol, de mint mondja, ez szükséges ahhoz, hogy mind mentálisan, mind pedig fizikailag vitális maradjon. Ugyanis szeretné minél tovább egészségesen, ereje teljében élni az életét.

– Bár lehet, hogy soknak tűnik a sportolásra fordított idő, azt gondolom, hogy ez inkább akarat, döntés és kitartás kérdése. Naponta mintegy egy órát szoktam aktívan mozogni, ha mindenki megnézné, hogy mennyi időt tölt a mobilja nyomkodásával, és annak csak egy részét fordítaná sportra, azt gondolom, hogy egy kicsit egészségesebben tudna élni.

– Önnél mi a motiváció a sportolásra?

– Alapvetően mindig is sportoltam, de sosem versenyszerűen, mert a tanulmányaim, a munka mellett arra nem volt időm. Sokfajta sportot kipróbáltam, ám a konditermi edzés került hozzám legközelebb. Egy ideig rendszeresen lovagoltam, azonban a gyerekek születése után abbahagytam, mert arra egyszerűen már nem maradt időm, hiszen azt nem lehet egy óra alatt „letudni”, minimum 3-4 óra kell hozzá. Az alapmotivációm mindig az volt a sporttal, hogy mind mentálisan, mind fizikailag megmaradjon a fittségem, sokáig megtartsam az egészségemet, hogy álljam a sarat az élet kihívásaival szemben. Azt gondolom, amit meg tudunk tenni az egészségünkért, azt tegyük meg.

– Hogyan alakultak ki a jelenlegi mozgásformák?

– Vannak hozzám közel álló sporttevékenységek, ilyen például a futball. Szívesen focizok, gyerekkorom óta a barátaimmal, az osztálytársaimmal vagy azok édesapjaival rendszeresen összejártunk és fociztunk. Megszerettem ezt a fajta mozgást. Ez egy csapatjáték, ami különösen izgalmas, bár én magam alapvetően inkább egy visszahúzódó természetű ember vagyok, így sokkal inkább egyedül járok mozogni. Ezért a konditeremben is abban a ritmusban edzek, azzal a súllyal és olyan gyakorlatokat végzek, amit én szeretnék. Volt, amikor személyi edzővel edzettem, hogy nehogy megsérüljek vagy túlerőltessem magamat. Lovagolni is gyakran egyedül mentem, mint ahogy általában kerékpározni is. Sajnos a családomat nem tudom rávenni, hogy csatlakozzanak, ők inkább kényelmesebben tekernének, míg én a gyorsabb tempó híve vagyok.

– Mit tanult meg magáról a különböző sporttevékenységek által?

– Legfőképpen a kitartást, hogy nem szabad feladni dolgokat és mindig újra kell kezdeni. Most is minden reggel 7-kor a konditeremben kezdek, akkor van időm erre. Tudom, hogy nem mindenki számára komfortos ez, mert korán föl kell kelni, ha esik az eső, ködös, hideg lesz az idő, akkor is menni „kell”. A súlyokkal vagy egy ló esetében ötször, tízszer, tizenötször, hússzor végrehajtani egy gyakorlatot, hogy az jó, hatékony legyen. Ez kitartást és energiabefektetést igényel, de azt gondolom, hogy mindig meghozza a gyümölcsét. Másrészt napi rutint is biztosít az ember számára, egyfajta kiszámíthatóságot. Nyilvánvalóan időnként kicsit nehéz, de akkor is erőt veszek magamon, és csinálom.

– A munkájához hogyan viszonyul a sport? Kikapcsolja vagy inspirálja?

– Inkább a kikapcsolódást segíti. Minél intenzívebb egy sporttevékenység, annál inkább segíti a kikapcsolódást. Mozgás közben nem akarok a munkahelyi problémákon gondolkodni, ezért arra koncentrálok, amit abban a pillanatban csinálok, mert az is összpontosítást igényel: hogyan osszam be az erőmet, labdajáték esetén az ellenfél vagy a saját játékosok mozgására figyelek, nincs is arra idő, hogy más gondolat legyen az ember fejében. Kell hogy néha kikapcsoljunk és más járjon a fejünkben, mint a vállalkozás, mert úgyis az viszi el a napunk nagyobb részét. Nálunk folyamatosan zajlanak az események, hétvégén, ünnepekkor is, így a mentális egyensúly érdekében szükség van rá, hogy ebből egy-egy órára ki tudjon kapcsolni az ember.

– Cégvezetőként hogyan épül be a munkatársaival való kapcsolatába az egészségtudatos szemlélet?

– Sok emberrel vagyok körbevéve, sok fiatal is van közöttük, és a beszélgetések során óhatatlanul is szóba kerülnek ezek a témák. Adott esetben igyekszem tanácsot adni, például hogy milyen sporttevékenységbe kezdjenek. Volt már közös túránk is a Mecsekben a kollégákkal, illetve néhányukkal járok focizni. Éppen kerékpárvásárlásban vagyok, a csapatban lévő kerékpárosokkal azt beszéltük, hogy valamikor még az ősz folyamán elmehetnénk egyet tekerni. Egyébként mindenkit arra biztatok, hogy sportoljon, még azokat is, akik fizikai jellegű tevékenységet végeznek, bár nekik nehezebb rávenni magukat, hogy egy fárasztó nap után még külön mozogjanak. Azonban a pihenőnapok alkalmával megtehetik.