Gyerekkori kedvtelésnek indult, aztán igazolt focistaként folytatta a PMFC-ben, Sellyén, Komlón, Szentlőrincen. Közben volt egy kis kitérő, a futsal, a felnőtt vágatottban tíz mérkőzésen lépett pályára ifj. Orlovics Gyula, a sellyei O és R Kft. ügyvezetője, aki bár a családi építőipari cégben is dolgozik, a sporthoz sem maradt hűtlen. Saját vállalkozásában szakmai, edzői múltjára alapozva sportfejlesztési programokat állít össze egyesületeknek. És természetesen rendszeres mozgás nélkül ma sem tudja elképzelni a mindennapjait.

– Édesapám is sportolt, úgyhogy nagyon nem is volt más választásom, hogy akarok-e sportolni. Sellyén nőttem fel, közel laktunk a focipályához, rengeteg időt töltöttünk ott a többiekkel. 16 éves koromig helyben fociztam, majd bekerültem a PMFC-be, az utánpótlás csapatokba, ott váltam felnőtt labdarúgóvá.

– Mi volt vonzó a sportban?

– Gyerekként annak idején még nem volt más választásunk, ahogy hazaértem az iskolából, ledobtam a táskát, és mentem ki a pályára. A mai napig imádom a fű illatát, és hát ott találkoztunk a barátokkal. Minden egyben volt. Nem tartottam különösebben tehetségesnek magamat, de rengeteg munkát fektettem az edzésekbe, a mérkőzésekbe, így felfigyeltek rám a Baranya válogatottnál. A PMFC, majd egy komlói kitérő után nyolc évet fociztam Szentlőrincen, amikor pedig már a levezetés korszakába léptem, visszajöttem Sellyére. Itt egyesületi elnök is voltam hat éven keresztül. Közben volt egy kis „kaland”, a futsal, egy évig a főiskolás válogatottban játszottam. A világbajnokságon negyedikek lettünk, így kaptam egy meghívót a felnőtt futsalvágatottba, ahol tíz mérkőzésen léptem pályára. Ott megnyertük a világbajnoki selejtező csoportot.

– Ma milyen mozgás van jelen az életében?

– Néhány évvel ezelőttig igazolt labdarúgó voltam a PMSC öregfiúkban, de két-három éve abszolút már csak a hobbi és az egészségmegőrzés miatt mozgok. A focit az ízületeim miatt már nem nagyon erőltetem, inkább fitneszjellegű sportokat művelek, meg sokat biciklizem a fiammal. Igyekszem őket a sport irányába terelni, mert én is rengeteget kaptam általa. Azt gondolom, hogy ezt valahogy vissza is kell adni, illetve megmutatni a gyerekeknek, hogy mennyire fontos a sport, mennyi mindent tudnak általa tanulni. Rengeteg olyan készséget sajátíthatnak el, mint a csapatban való együttműködés, a kitartás, a felelősségvállalás, amelyre máshol nemigen van lehetőségük. A mai képernyőcentrikus világban felértékelődött a mozgás szerepe. A versenysportot kevésbé preferálom, de amatőr szinten bármilyen sportot érdemes heti rendszerességgel beiktatni az életükbe. A fejlődésük mellett az is sokat ad, hogy egy közösségnek a részei, az utazások által világlátásra tesznek szert, amit az otthon ülő gyerekek nem igazán kapnak meg. Mindez a felnőtt életükre is kihat.

– A sportmúltjából az következik, hogy a csapatsportok állnak közel önhöz. A mérkőzéseken fontos volt a küzdelem, az egymás ellen való harc?

– Mindig is az a játékos voltam, aki a küzdeni tudást helyezte előtérbe. Én ez utóbbi vagyok, és ezt a filozófiát, amit Simon Tibor labdarúgó is vallott, hogy „lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha”, egyesületi elnökként, fociedzőként is igyekeztem átadni a játékosaimnak. Mindig tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és akkor az eredménytől függetlenül felemelt fejjel hagyhatjuk el a pályát. Ma már az üzleti életben is ezt képviselem. Az üzleti találkozókon el szoktam mondani, hogy nem tudom azt garantálni, hogy 100%-osan sikerül-e a munka, de azt igen, hogy mindent meg fogok tenni érte. És ezt általában el is fogadják.

– Mi az, amit a sport által saját magáról megtanult?

– A küzdőszellem mellett a felelősségvállalást, hogy mit jelent felelősnek lenni valamiért, hogy rajtam múlnak a dolgok. Illetve a fair play-t, a csapatban való együttműködést, a vereséget elviselni. Rengeteg tapasztalatot, készséget sajátítottam el a sport által, amit az életem minden területén tudok kamatoztatni.

– Ezek hogyan épülnek be az üzleti életbe?

– Az üzleti beszélgetéseknél már eleve ad egy jó alaphangot, kötetlenebbé teszi a beszélgetést, így számtalan előnyét élvezem. A mai napig az egyik üzleti lábam a sporthoz kötődik. A családi építőipari cégben való munkám mellett a régióban egyesületeknek sportfejlesztési programokat állítok össze, hogy igénybe tudják venni a tao-támogatást. A sportmúltamból, az elnöki múltamból következően, valamint mert közgazdász végzettségem van, a pályázatírásban is tudok segíteni. Ha bárkivel leülünk tárgyalni, minden esetben szóba jön a sport. Csak a pozitív hatásait tudom említeni.

K.T.