Biotechnológiai cégek mentorálásában, innovációs projektek európai uniós forrásokhoz való hozzájutásában nyújt segítséget a hazai vállalkozásoknak, így már a dél-dunántúli cégeknek is Zónai Roland, az Európai Innovációs Tanács (EIC) mentora és technológiai átvilágítási szakértője, a módszertan egyik megalkotója. Az Enterprise Europe Network (EEN) munkatársaival azért is dolgozik, hogy minél több hazai vállalkozásnak legyen esélye az EU által finanszírozott innovációs pályázatokban való részvételre.

– Biomérnökként végeztem, majd Svédországban tanultam biotech vállalkozásvezetést a Karolinska Institute-on. Az egyetem befejezése után hamar rájöttem, hogy sokkal jobban vonz az élettudományi projektek megvalósulásának támogatása, mint maga a labormunka. Azt tapasztaltam, hogy a korai stádiumú, kutatáson alapuló „deeptech” cégeknél nagyon nehéz eljutni egy olyan szintre, ahol már megfoghatóan bemutatható, hogy a fejlesztéseiknek a társadalom számára milyen hatása lesz. Az EU-nak viszont vannak olyan programjai, amelyek épp ebben a korai szakaszban nyújtanak támogatást.

– A Horizon Europe programcsoportban több mint száz pályázat elbírálásában vett részt. Milyen tapasztalatokkal szolgált ez a szakértői munka?

– Elkezdtem megérteni, hogy mi miatt kockázatos egy cég technológiájának piacra vitele, de ha megfelelő időben kapna támogatást, olyan mértékű fejlődést tudna elérni, hogy utána már a befektetők számára is vonzó lesz. A pályázatok elbírálásakor egyértelművé vált, hogy mit vár el az EU, így az elmúlt négy évben átültem a mentori székbe, hogy segítsem a pályázókat. A Horizon Europe zászlóshajója, az EIC Accelerator program minden EU-s országból elérhető, ám olyan komplexen kell bemutatni a projektet, amire korábbi hasonló pályázati tapasztalat nélkül egyedül sokszor nem képes egy cég. Pláne, ha kevés precedens van a sikerre, például Kelet-Európában. Épp emiatt az EU egy speciális mentorprogramot indított a térségünkre az EEN-nél.

– A magyarországi cégek közül milyen az érdeklődés e pályázati lehetőség iránt?

– Egyelőre nagyon kevés, a mentoráltjaim 95%-ban külföldiek. Az EEN hazai irodájából a kamarától tavaly azzal kerestek meg, hogy a dél-dunántúli régióban találtak olyan cégeket, amelyeket ajánlanának az aktuális EIC Accelerator ciklusba pályázóként, megnézném-e őket. Olyan remek szinergia jött létre, hogy jelenleg azon dolgozunk, miként tudunk egy olyan keretrendszert kialakítani, amellyel átfogóan segíthetjük a pályázásra alkalmas cégek felkészítését.

– Mi az oka annak, hogy a hazai vállalkozások nem készültek fel az ilyen jellegű projektekben való részvételre?

– Az egyik ok az, hogy az unió pályázati programcsoportjainak a struktúrája olyan, mint egy labirintus, nagyon nehéz eltájékozódni benne. Emellett az EU évenként meghatározza, hogy mely stratégiai területre fókuszál, így nem könnyű követni, hogy hol és milyen lehetőségek kínálkoznak. Emellett a kiírások zöme azt várja el, hogy ne csak egyedül jelentkezzen egy cég, hanem alakítson konzorciumot különböző intézményekkel és együtt adjon az adott problémára egy nagyobb volumenű megoldást. Az is a pályázás gátja, hogy a vállalkozások a napi fennmaradással vannak elfoglalva, nincs kapacitásuk arra, hogy ilyen nagy volumenű „világmegváltó” megoldásokon gondolkodjanak, amiben ők maguk csak egy kis elemet alkotnak. Így nagyon nehéz olyan céget találni, amely rendszerszinten össze tud rakni ilyen komplex projektet. Nálunk egyébként is nagyon óvatosak a cégek, sokszor nem is mernek gondolkodni a pályázat által ajánlott keretösszeg felső határában, pedig egy „világklasszis” projekt hiteles bemutatásához sokszor realisztikus elvárás. Ez a kultúránkban meghonosodott gondolkodás következménye, miszerint egyedül kell dominálnunk a piacot, és nem kollaborálnunk. Emiatt kevésszer látom, hogy egymásra építkezve fejlődnének cégek.

– Az ön meglátása szerint a dél-dunántúli régióban miben lenne érdemes erősödniük a vállalkozásoknak a pályázás érdekében?

– Talán abban, hogy megszerezzék ezt a rendszerszemléletet, ha van egy uniós program, akkor hogyan tudnak rá közösen megoldást adni. Az lesz a nap végén a sikeres, aki konzorciumként egy robusztusabb dolgot ad, ami nagyobb mértékben tudja garantálni az eredményt. De ehhez szükséges, hogy az ember lásson példát rá, hogy egyáltalán hogyan tudná a cégét pozicionálni ilyen konzorciumban. Ez kardinális téma az EEN együttműködésnél is. Ennek központi eleme lenne az elmúlt évben általam indított Horizon Alliance Builder, egy MI-alapú platform, amely ingyenesen feltérképezi egy cég vagy intézmény számára a releváns EU-s pályázatokat és más EEN-intézmények felhívásait, a cég megadhatja a preferált partnereit, majd a rendszer még célzottan javasol hozzá az EU többi országából további EEN-partnereket és végül egy közös konzorciális projektet a megoldásra.

K.T.