Gódi Attila, a Terrán Tetőcserép Gyártó Kft. ügyvezető igazgatója több évtizedes vezetői munkájával Baranyában egyszerre erősíti az ipari termelést, a helyi beszállítói hálózatot, és támogatja az energiaátmenetet. A bólyi üzem villamosenergia-igényét a napenergiára támaszkodva csökkentette, amivel például szolgál a vármegyei vállalatoknak költség- és ellátásbiztonság szempontjából. A Terrán Generon fejlesztése és a Pécsett létrehozott, napelemes tetőcserépgyár innovatív kompetenciákat és új munkahelyeket biztosít a térségben. Tevékenysége a hagyományos építőipar modernizálását és a zöld technológiák piacosítását szolgálja következetes, többéves teljesítménnyel, ami látható módon járul hozzá Baranya versenyképességéhez. Munkája túlmutat a cégcsoporton: fenntartható jövőképet és mintát ad Baranyának is. Gódi Attila a kormányzat és a szakpolitikai döntéshozók felé nem csupán vállalata érdekeit képviseli, hanem Baranya egészének fejlődését szem előtt tartva lép fel. Javaslataival, szakmai párbeszédeivel a térség ipari, energetikai és foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését szolgálja. Munkáját a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Zsolnay-díjjal ismerte el.

– Igazán megtisztelő és egyben megható, hogy a Zsolnay családtól vehettük át ezt a díjat. Amikor megkaptam az értesítést, hogy ezt a számomra nagybecsűnek tartott elismerést idén nekünk ítélték, nem voltam biztos benne, hogy kiérdemeltük. De ha már így van, és bízunk abban, hogy bölcs volt az elnökség döntése, akkor igyekszünk megszolgálni. A régiónk sajnos nem a legjobb időszakát éli gazdasági tekintetben, még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy fölemeljük a térséget, Baranyát. Számunkra ennek az elismerésnek ez is az üzenete, hogy még rengeteg feladatunk van.

– A Terrán egy baranyai székhelyű cég. A vármegye gazdaságában hol látja az önök helyét, szerepét?

– Kettős érzésem van. Nyilván büszke vagyok arra, hogy a Terrán magyar tulajdonú családi cégként a régió nagyvállalatai között szerepel, főként, hogy egy tradicionális iparágból érkeztünk. De látva az osztrák, német és az egyéb nyugat-európai mintákat, ilyen méretű és struktúrájú családi cégből több tucatra lenne szükség egy ekkora régióban. Ez a németül Mittelstandnak nevezett vállalati méret, ami tulajdonképpen a gazdaság alapját, erejét adja Nyugat-Európában, sajnos nálunk még nem érte el a kívánatos szintet. Ahhoz valószínűleg fel kell nőnie még egy generációnak, hogy hasonló környezetben és feltételekkel tevékenykedhessünk.

– A Terrán országos, de nemzetközi szinten is látható vállalkozás, mi vitte ide ilyen magasságokba ezt a céget?

– Van egy gondolat nálunk a családban, hogy „a feladatunk annyi, hogy használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket”. Úgy tűnik, számunkra ennyi lehetőség kínálkozott, vagy legalábbis ennyit ki tudtunk használni. Négy multinacionális versenytársával szemben a Terrán piacvezető Magyarországon, a régió több országában vagyunk jelen: egy gyárral Szlovákiában, eggyel Erdélyben, itthon öt üzemünk van, Csehországban és a volt jugoszláv országokban is forgalmazzuk a termékeinket.  Azt szoktam mondani, hogy szerencsénk volt: jókor jó emberekkel találkoztunk, jókor jó kollégák csatlakoztak hozzánk, akikkel felépítettük és ma is irányítjuk a vállalatot. A board tagjainak többségével közel 20 éve dolgozunk együtt, és van egyfajta elkötelezettségünk, hogy szorgalmasan végezzük a munkánkat. Ez egyébként az identitásunkból is fakad, mivel az itteni munkakultúra, szorgalom, az emberek hozzáállása elég ahhoz, hogy versenyezzünk a velünk egy iparágban lévő multinacionális nagyvállalatokkal, ha megkapjuk a lehetőséget, az esélyt. Nekünk úgy tűnik, eddig talán sikerült.

– Mint felelős nagyvállalati vezető a régió képviseletét is vállalja. Miért érez erre késztetést?

– Innen származom, itt nőttem fel. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy itt maradhattam. Azt szeretném, ha Baranya újra egy virágzó, optimista, mosolygós régió lenne. Most, ha az iparról beszélünk, sajnos nem dicsekedhetünk. De az adottságaink kiválóak, ezt kellene jól kihasználnunk, a döntéshozókkal megértetni, hogy ezt a térséget is érdemes lenne felkarolni és megerősíteni. Ez egyelőre várat magára. Mi a magunk eszközeivel igyekszünk felhívni arra a figyelmet, hogy a működő tőke behozatala során a döntéseknél ne maradjon ki a Dél-Dunántúl. Eddig sajnos nem sok eredményt értünk el. Nyilván a modern menedzsmenteszközökkel igyekszünk jól kihasználni azt a fajta adottságot, ami rendelkezésre áll, és ezzel talán példát is tudunk mutatni, hogy érdemes a munkát belefektetni, mert ez hozhat eredményt.