A Magyarország Étele versenysorozat döntőjébe bejutott négy pécsi csapatból három – 2 arany, 1 ezüst – éremmel tért haza. A Páholy by Blöff Bisztró mindkét csapata aranyérmet szerzett, az egyik pedig abszolút első helyezett, vagyis a Magyarország Étele 2026 győztese lett. A Blöff 2019. óta minden évben részt vesz a versenyen, mint Miseta Zoltán séf, tulajdonos-ügyvezető mondja, a korábbi évek jó és kevésbé jó szereplései után mostanra beértek a kollégái. Ő maga idén már nem versenyzőként, hanem a zsűri tagjaként volt jelen a megmérettetésen.

– Hazánkban a Magyarország Étele a legnagyobb melegkonyhás szakácsverseny, ami egy szakmai verseny, számos kötöttséggel: pontos határidőkkel, meghatározott hús-köretaránnyal, kötelezően felhasználandó alapanyagokkal stb. Az idei verseny tematikája a magyar népmesékre épült, az elkészült ételben mindenképpen szerepelnie kellett a malachúsnak, egy nagy márka kukoricájának, szintén egy márkajelzett lisztnek, valamint natúr joghurtnak. A versenyre a zsűri olyan ételt vár, ami bármilyen konyhán elkészíthető, akár otthoni környezetben is, speciális eszközök nélkül.

– Hogyan készültek a versenyre?

– A versenykiírás alapján ötleteltünk, milyen ételt készíthetnénk a megadott alapanyagokból, hogy nézne ki maga az étel, majd e tervek alapján lefőztük. Természetesen közben folyamatosan kellett változtatni, finomítani, de csak annyit, amennyi belefér a zsűrinek leadott receptúrába. Az elődöntőben több hasznos tanácsot kaptak a csapatok a zsűritől, amit beépítettek, és a versenyig folyamatosan gyakoroltak. A Páholy by Blöff Bisztró egyik csapata malac császárt, a másik pedig malac porchettát készített, igyekeztünk nem túlgondolni az ételeket.

– Minek köszönhető, hogy ennyire jól szerepeltek mind a két csapattal?

– A verseny napján azt láttam a kollégákon, hogy nem izgulták túl a helyzetet, az ételüket pontosan a begyakorlottak szerint tudták elkészíteni, és tényleg igazán jó ízvilágú ételt alkottak, amire az összes zsűritag azt mondta, hogy idén az volt a legjobb. A malachúst feltekerve készítették el konfitált burgonyakrémmel, malacpecsenye jus-vel, és egy különleges kapros-joghurtos szósszal. Amellett, hogy nagyon finom lett, a tálalás is tetszetős volt. Hatodik éve veszünk részt ezen a versenyen, van már mögöttünk némi tapasztalat, és szerintem most ért be a csapat. A korábbi években talán túlgondolt, túlkomponált ételeket csináltunk, de erre a versenyre valójában egy egyszerű, ám jó ételre van szükség. Az általunk megalkotott fogásokat feltesszük a saját étlapunkra, és mivel a versennyel kötelezettségek is járnak, például az ország több pontján bemutatót tartunk vagy részt veszünk júniusban Budapesten a szakács felvonuláson, a recept bekerül a „nagykönyvbe”, így megőrizzük az utókornak.

– Miért fontos önöknek, hogy minden évben részt vegyenek ezen a versenyen?

– Amellett, hogy csapatépítő, csapaterősítő hatása van a felkészülésnek és magának a versenynek is, rendkívüli motivációt jelent számunkra, és mint szakmabelieknek az a legnagyobb fejlődés, ha a szakmában dolgozóktól tanulhatunk, elleshetjük egymástól a fogásokat, a praktikákat. Egy ilyen verseny mindig arról szól, hogy látjuk a másikat, mit hogy készít, majd megbeszéljük a többi csapattal, hogy azt hogyan és miért úgy csinálta. Ezekből nagyon sokat tanulunk, emellett remek motiváció, hogy minden évben van egy ilyen esemény, amire fel kell készülni.

– Mi az értéke, mi a nagyszerűsége ennek a versenynek? Miért lehetnek büszkék arra, hogy ilyen jól szerepeltek?

– Számomra óriási büszkeség, hogy ott, ahol korábban én versenyeztem és nyertem, most a volt tanulóim jeleskedtek. Már hét éve dolgozunk együtt, nagyon jó érzés, hogy kineveltem egy olyan generációt alattam, akik ilyen szintre jutottak, hogy versenyeket nyernek. De említhetem azt az értéket, amit a kollégáim teremtettek, egy olyan ételt hoztak létre, ami korábban nem létezett, ez szakmailag olyan magas szint, amit csak kevesen érnek el: Magyarország legjobb szakácsai között mondhatják magukat ebben a kategóriában. Ez egy kitűnő visszacsatolás az étterem számára is, hogy jó úton haladunk, mert nemcsak a vendégek, hanem a szakma is elismeri a munkánkat.

– A zsűri oldaláról hogyan látta ezt a versenyt, milyen szakmai színvonalat képviseltek a versenyzők?

– Fontos elmondanom, hogy ugyanúgy, mint a nemzetközi szakácsversenyeken, akinek saját csapata van vagy bármelyik csapatnál érdekelt, az a zsűritag nem pontozhatja az adott ételt, a többi zsűritag átlagpontszámát kapják meg a versenyben lévők. Azt tapasztalom, hogy évről évre folyamatosan emelkedik a színvonal, és elképesztően jó ételeket hoznak a szakácsok, látszik, hogy sokat foglalkoznak ezzel, beleteszik az energiát a felkészülésbe. Nagyon jó egy ilyen közösséghez tartozni, ahol azt mondhatjuk: szakmailag a legmagasabb szinten vagyunk.

K.T.