– Hogyan kapcsolódtak az országos célkitűzésekhez?

– Dévényi Sándorral régóta ismerjük egymást, ezért éltünk a lehetőséggel, hogy helyben erősítsük meg az országos kezdeményezést. Ennek első lépéseként májusban közös szakmai pikniket szerveztünk az MMA Pécsi Regionális Műhely, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának Titkársága (MTA PAB) és a PBKIK részvételével, ahol a tudományos, a művészeti és az üzleti szféra képviselői személyesen is találkozhattak. Hiszünk abban, hogy a mecenatúrát tudatosan kell építeni: ma már egy vállalkozás értékét nemcsak a gazdasági teljesítménye, hanem a társadalmi szerepvállalása is meghatározza, miközben a fiatal művészeknek továbbra is szükségük van támogatásra.

– Születtek már konkrét tervek arra, hogy valósulhat meg mindez a gyakorlatban?

– Jelenleg az országos program részleteinek kidolgozása zajlik. Az MKIK és az MMA közös szakmai munkacsoportja egy olyan keretrendszeren dolgozik, amelynek egyik legfontosabb eleme egy országos kamarai mecénásdíj lesz. A tervek szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a területi kamarák több kategóriában ismernék el a fiatal művészeket, s a vállalkozások saját különdíjakat is felajánlhatnának. Díjazni kívánják azokat a cégeket és alkotókat is, akik hosszabb ideje eredményesen működnek együtt – minderről az MMA és az MKIK közös zsűrije döntene. Baranyában ehhez a kialakuló országos keretrendszerhez szeretnénk kapcsolódni, és régiós szinten is javaslatokat tenni. A közös piknik jelentette az első lépést. Hosszabb távon azt szeretnénk, hogy a vállalkozások a közösségi szerepvállalás természetes részeként a művészeti élet támogatása felé is nyissanak, és felfedezzék a támogatható, tehetséges fiatal alkotókat.

– Láthatunk már ma is példákat Baranyában a vállalkozások és a művészek sikeres kooperációjára?

– Számos ilyen kezdeményezés létezik, jó példa erre pár évvel ez előttről a kaposvári Lakics Kft., ahol a Pécsi Tudományegyetem (PTE) művészeti hallgatói és a komlói gyár szakemberei közösen készítettek fém- és vasszobrokat, ötvözve az ipari tudást a művészi kreativitással. Több vállalkozás vásárol fiatal alkotóktól műveket, amelyekkel irodáikat és közösségi tereiket gazdagítják. Fontos kezdeményezés a PTE aukciója is, amely bemutatkozási és értékesítési lehetőséget biztosít a fiatal művészeknek. Sok jó gyakorlat van, a vállalkozók gyakran támogatnak kulturális ügyeket, de ezt többnyire csendben, a nyilvánosság keresése nélkül teszik.

– Mi lehet az oka annak, hogy e kezdeményezések gyakran a háttérben maradnak? Ez talán másokat is ösztönözhetne hasonló ötletekre.

– Részben szemlélet kérdése: sokan úgy gondolják, a jó ügyeket nem feltétlenül kell reklámozni. Ma ráadásul nehéz hitelesen kommunikálni az értékteremtő programokat. A közösségi médiában gyakran a látványos, de kevésbé tartalmas üzenetek kerülnek előtérbe, és sok vállalkozás nem szeretne ebben a versenyben részt venni. A kisebb településeken a vállalkozók szerepe személyesebb, a helyi közösség életének aktív szereplői. Ennek a térségben történelmi hagyományai vannak. Ha a 19. századi Pécsre gondolunk, a város fejlődését meghatározó családok – a Zsolnayak, az Angsterek, a Hamerlik vagy a Littkék – nemcsak sikeres vállalkozásokat építettek, hanem kulturális és közösségi értékeket is teremtettek. E törekvés később háttérbe szorult, a kommunista időszak sem segítette a polgári réteg kibontakozását. Ma számos támogatás inkább a háttérben zajlik.

– Hogyan lehetne ösztönözni a mecenatúra kultúráját Pécsen és Baranyában?

– Ennek egyik eszköze lesz az országos együttműködésben tervezett Mecenatúra Partnerségi Labor, amely szemléletformáló, érzékenyítő programokkal hozná közelebb egymáshoz az üzleti és a művészeti szereplőket. Célja, hogy a vállalkozók jobban megértsék az alkotói folyamatokat, a művészek pedig a gazdaság működését és elvárásait. Csak így születhet hosszú távú partnerség. Ahogy a tudomány és a gazdaság kapcsolatában technológiatranszfert említünk, úgy itt kreativitás- vagy akár művészettranszferről beszélhetünk. A formatervezés az egyik legjobb példája ennek a szinergiának. Itt a művészi és a gazdasági-technológiai szemlélet régóta kéz a kézben jár. Egy ruhadarab, bútor, háztartási eszköz vagy akár egy autó esetében egyszerre fontos a funkcionalitás és az esztétikum. Hasonló figyelhető meg az építészetben is. Látható, hogy a művészet és a gazdaság nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítő, értékteremtő területek.

– A térségben miként válhat gyakorlattá a partnerségi labor ötlete?

– Idén ősszel tizedik alkalommal rendezzük meg a DesignPécs eseményt, és ehhez kapcsolódva szeretnénk létrehozni az első kísérleti jellegű mecenatúra-labort. A cél, hogy cégvezetőket, műszaki szakembereket és alkotókat hozzunk össze. A végleges formátum még alakul. Lehet közös alkotás, előadás vagy egy formatervezett tárgy elemzése abból a szempontból, hogyan kapcsolódik össze benne a művészi gondolkodás, a dizájn, a mérnöki munka és a gyártástechnológia. A kamara üzleti rendezvényein rendszeresen szerepelnek művészek, a Pannon Filharmonikusok művészeitől a Művészeti Gimnázium növendékeiig. A jövőben pedig a Magyar Művészeti Akadémia ajánlásaira is számítunk, hogy az egyes eseményekhez a legmegfelelőbb művészeket vagy produkciókat tudjuk bevonni.

– Lesz külön felelőse vagy dedikált forrása ennek az együttműködésnek?

– A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarában mátrixszervezetben dolgozunk: nem egyetlen munkatárs felel az együttműködésért, hanem több szervezeti egység munkatársai vesznek részt a megvalósításban. Az MKIK tervezi, hogy országos szinten dedikált források is kapcsolódnak majd a programhoz, és várhatóan az MMA oldalán is kialakulnak a szükséges keretek.

– Hogy látja, mit tanulhat egymástól a művészeti és a gazdasági világ?

– A gazdasági szférától biztosan lehet tanulni a precizitást, a kockázatvállalást, az eltökéltséget és az elkötelezettséget. A vállalkozó attól vállalkozó, hogy kockázatot vállal, és folyamatosan figyelnie kell a piac visszajelzéseire. A művész más típusú kockázatot vállal, ezért a két világ eltérő logika szerint működik. Mégis azt gondolom, a gyorsan változó világban egy ilyen partnerség valamiféle állandóságot adhat. Sok ember elvesztette a kapaszkodóit, miközben egy műalkotás vagy egy alkotó támogatása segíthet kilépni a hétköznapok sodrásából. Számomra rendkívül érdekes azt látni, hogy a tudományos világ nagy gondolkodói közül legtöbben, akik a világegyetem működésével foglalkoznak, végül mindig visszatérnek egy – nevezzük így – rendezőelvhez, amely a harmóniában testesül meg; Einsteinnél is ezt látjuk (ld. „Spinoza Istene„). Eljutnak egy pontig, ahol a fizika, a kémia vagy a csillagászat már nem tud választ adni minden kérdésre. Ha elfogadjuk, hogy létezik egy rajtunk túlmutató rend, akkor a művészet ennek lehet a megnyilvánulása.

– Ha egy fiatal alkotó vagy egy vállalkozó szeretne bekapcsolódni ebbe a folyamatba, hova fordulhat?

– Mindkettőnkhöz bátran fordulhatnak. A kamarának és az MMA-nak mások a kompetenciái, mindkét szervezet a saját eszközeivel igyekszik segíteni. A megállapodás éppen arról szól, hogy megtaláljuk azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a vállalkozások és a művészek kölcsönösen segíthetik egymást.

Mohay Réka

Fotó: Mohay Réka; Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (PBKIK)