Jójárt Natasa alapvégzettségét tekintve közgazdász, a három diplomája mellett két szakmával is rendelkezik: fodrász, valamint kéz- és lábápoló mester.

Fodrászként többszörös magyar bajnok, Európa Kupa-győztes, számos nemzetközi és hazai versenyen ért el dobogós helyezéseket. Siklósi szalonjában végzett munkája mellett oktat is, sőt saját vendégháza is van, amelyet három éve üzemeltet. Tavaly végzett szakoktatóként a Pécsi Tudományegyetemen. Az önkéntes kamarai tagságban a szakmájában dolgozók érdekérvényesítésének lehetőségét látta meg.

– 11 évvel ezelőtt végeztem kéz- és lábápolóként, úgy váltottam ki a vállalkozói engedélyt, hogy rögtön kamarai tag lettem, ugyanis édesanyám nagyon régóta önkéntes tag, és én is szerettem volna ehhez az üzleti közösséghez tartozni. Az önkéntes kamarai tagságtól azt várom, hogy hátha az én szavam is eljut a döntéshozókhoz, akár az oktatással vagy a szakmai versenyek megrendezésével kapcsolatban.

– Többfajta végzettsége is van, melyik élvez prioritást a mindennapjaiban?

– A szépségiparral kapcsolatos szakmák, a fodrászat, valamint a láb- és körömápolás. Korábban négycsillagos szállodákban dolgoztam a környéken, onnan váltottam a szépségiparra. A fodrász szakmában elméletet, a kézápolóknál pedig elméletet és gyakorlatot is oktatok, a siklósi képzőiskola duális partnere vagyok. A szépségipar gyerekkorom óta az édesanyám, Jójártné Szeibert Natália fodrászmester révén az életem része, az ő munkája, elhivatottsága az én pályámat is meghatározta. Ma is együtt dolgozunk és közösen veszünk részt a szakmai versenyeken.

– Vállalkozóként, oktatóként milyen szemléletet képvisel, mit tart fontosnak a munkája során?  

– Azt gondolom, az általam képviselt szakmákban mindenkinek folyamatosan képeznie kell magát. Nem elég, hogy valaki egyszer megszerzett egy szakmát, mert azzal a tudással csak ideig-óráig lehet érvényesülni. Minden szépészeti szakma folyamatosan fejlődik, 2-3 havonta új termékek jelennek meg, és ha mi, szakemberek nem képezzük magunkat, akkor nem fogjuk tudni kielégíteni a vendégek igényeit. Azt vallom, hogy minőségi alapanyagokkal kell dolgozni, és hogy olyan munkát kiadni a kezünkből, amit mi is szívesen viselnénk. Esetünkben szó sincs tömeggyártásról, nem az a lényeg, hogy olyat csináljunk, mint bárki más, hanem a tudásunkkal egy picit mindig tűnjünk ki a többiek közül. A tanulóimnak is azt mondom, hogy hiteles helyről vásárolják meg az adott termékeket, amikkel dolgoznak, és mindig a szakmai tudásuk legjavát adják. Ezekben a szakmákban elengedhetetlen a hitelesség és a minőség. A versenyek is ezt a fajta nézőponttágítást szolgálják. A nemzetközi megmérettetéseken látjuk az aktuális trendeket, rengeteget tanulunk a külföldi szakemberektől, kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezünk. Csak így lehet érvényesülni, ha mi is fejlesztjük magunkat. A versenyeken mindig más-más témában alkotunk, ezért kénytelen új technikákat elsajátítani az ember. A versenyzés időre megy, ezt a gyorsaságot a hétköznapjainkba is be tudjuk ültetni.

– Mi adja meg a sikerélményt az ön számára a munkájában?

– Amikor azt látom, hogy színvonalasabb munkát tudok végezni, mint korábban, hogy jobb lesz a végeredmény. Az is siker, hogy mindig képes vagyok egy kicsit fejlődni, akár időben, akár formailag.

– És a munkája egyediségedét?

– A személyiségem. Szerintem ezekben a szakmákban mindenki a saját személyiségét ülteti át a munkáiba. Van egy saját elképzelésünk, hogy mit szeretnénk látni akár formában, akár a minták kivitelezésében vagy a színvilágban. Mivel a mindennapokban kéz- és lábápolóként dolgozom, nem tudom azt mondani, hogy én csak műkörmöt szeretek építeni vagy géllakkozni, de azt sem, hogy csak pedikűrt készítek, mert szeretnék az embereknek segíteni, hogy ne fájjon a lábuk. Számomra mind a kettő fontos. Nagyon jó érzés, amikor úgy jön ide egy vendég, hogy alig tud járni, mert annyira fáj a lába, majd a kezelés végén mosolyogva megy el tőlem.

– Milyen ambíciókkal dolgozik, mit szeretne megvalósítani a következő években?

– Ezt szeretném folytatni, amit most is csinálok, sok tanuló haladását támogatni, és a képzést még jobban működővé tenni. Véleményem szerint az új szakképzési rendszerben vannak hiányosságok, és ha sikerül ezeket az illetékesek felé jelezni, talán meghallgatnak minket. Eddig pozitív tapasztalataim vannak az érdekérvényesítés terén, és ha ez a jövőben is így lesz, akkor az oktatás színvonala még jobb lehet, országos szinten is. Ebben a kamara kiváló platformot jelent, ezért is törekedtem rá, hogy önkéntes tag legyek. A versenyzést is szeretném folytatni, számomra az a kikapcsolódás, a feltöltődés terepe, ott olyan szinten szabadon alkothat az ember, amire a szalonmunkánál nincs mindig lehetőség.

K.T.