Nemzetközi Vidéki Örökségi Értékek címmel szerveztek május utolsó napjaiban konferenciát Orfűn. A vidék rejtett kincsei nyomában című, a helyi jó gyakorlatokat bemutató tematikus túrán a szabadon szedhető erdei és mezei növényeket, valamint azok gasztronómiai hasznosítását, a Tekeres és Kovácsszénája közötti paleontológiai lelőhelyet és a tervezett UNESCO Geopark fejlesztési elképzeléseit, helyi kézműves termelők termékeit, valamint turizmusfejlesztési lehetőségeket ismerhettek meg a résztvevők. Mindezt a vidéki turizmus égisze alatt. Hogy mit értünk vidéki turizmus alatt és ez miért aktuális ma, erről beszélgettünk dr. Gonda Tiborral, a PTE adjunktusával, a konferencia fő szervezőjével.
– Vidéki turizmus alatt azt értjük, amikor a rurális térségek a saját szűkös erőforrásaikat használják fel turizmus céljára, ezek alkotják az attrakcióikat, és erre építik a szolgáltatásaikat. A vidéken élő emberek részvételével, a helyi szolgáltatók által biztosítják a kínálatot a turisták számára. A vidéki turizmusban inkább a magán szálláshelyek dominálnak, vagy a kisebb, családi léptékű panziók, ahol mindig ott van a szolgáltatás mögött a helyben élő ember. A vidéki turizmussal rokon fogalom a Magyarországon elterjedt falusi turizmus, valamint az agroturizmus, utóbbinál fontos feltétel, hogy a vidék által nyújtott erőforrásokból kimondottan az agrár jellegű tevékenységeket helyezi a turisztikai termék középpontjába. Tehát olyan helyre szervez programokat, ahol a család agrárvállalkozó, a turisták például megismerhetik a farmjuk működését vagy a szőlészetet-borászatot, a sajtkészítést.
– Miért aktuális ma vidéki turizmusról beszélni?
– A turizmus hihetetlen dinamizmussal bővült a Covid előtti időszakban, ennek az ágazatnak ma már igen jelentős a gazdasági szerepe, a világon minden 11. ember ebben az ágazatban dolgozik. Ez azt is jelenti, hogy a legnépszerűbb helyeken bizonyos időszakokban túlturizmus jön létre, ami káros koncentrációval jár, azaz a helyi lakosságra nézve nagyobb a turizmus negatív, mint pozitív hatása. Az emberekben megvan az igény az utazásra, ha azt szeretnénk, hogy ne mondjanak le erről, de a klasszikus tömegturizmussal szemben keressenek alternatívát, akkor az egyik lehetséges alternatíva a kevésbé felkapott, nyugodtabb térségek felé való fordulás lehet.
– A pandémia teljesen eltüntette a turizmust, miként lehet ebből a helyzetből felépíteni ismét, fókuszálva a vidéki turizmusra?
– A Covid erősítette a vidéki turizmus felé való fordulást, mert fokozott mértékben előkerült az egészségügyi és a környezeti biztonság kérdése. Így a zsúfolt, nagyvárosi helyszínek helyett az emberek tudatosan keresték a nyugodtabb, csendesebb, tisztább helyszíneket. A tavalyi év nyertese a vidéki turizmus volt. Nagyon erős volt a belföldi turizmus, ezért jelentősebb figyelem fordult a vidék felé. Lehet rá számítani, hogy a Covid után ki fog igazodni a 2019 előtti trend, és ugyanolyan dinamikus lesz a turizmus növekedése, mint korábban.
A vidéknek nincsenek bombasztikus attrakciói, viszont vannak felértékelődő örökségi értékei. Ilyen a termelésben, a gazdálkodásban megjelenő hagyomány, például, hogy miként kell megcsinálni egy sajtot vagy egy jó stifoldert, amire fesztivált lehet szervezni stb. A falusi emberek tudása felértékelődik, és erre egyre nagyobb az érdeklődés.
– Miként társítható Baranya megye és a vidéki turizmus? Milyen lehetőségek vannak erre a megyében?
– Baranya megye a Mecseknek köszönhetően az országban az elsők között kapcsolódott be a vidéki turizmusba. Az 1930-as években már országosan jegyzett terület voltunk, jobbára a középosztálybeliek jöttek az egészséges környezet, a jó koszt miatt. A rendszerváltás után megélénkült a falusi turizmus, sokan lettek szolgáltatók, hiszen Baranyában majdnem minden település alkalmas arra, hogy vendéget fogadjon. Egy gond van, hogy akik a 90-es években elkezdték, kiöregedtek. Az ágazat sikere miatt remélhetőleg egyre több fiatal gondolja meg, hogy bekapcsolódjon. Szépek a borvidékeink, amire lehet építeni, a megye különlegessége az etnikai sokszínűsége, pl. a sváb építészet és gasztronómia vagy a horvát kisebbség hagyományai. Ezt is jól lehet hasznosítani a turizmusban. A kérdés azonban az, hogy ki foglalkozzon vele. A desztinációmenedzsment szervezetek kiépülési folyamata megtorpant, helyette tavaly országosan létrehoztak 11 ún. kiemelt turisztikai térséget, abban Baranyából a Pécs-Villány turisztikai térség szerepel. Ez sajnos csak 22 települést foglal magában, ami nagyon kevés. Szükség lenne valamilyen szakmai összefogásra, ennek például a formája lehet, ha a kisebb helyi értékeket egy láncba szervezik és tematikus turisztikai utakat hoznak létre a települések. Ez egy jó irány lehet a jövőben.
Kis Tünde