Mindenhol azt halljuk, hogy a pályaorientációt meg kell újítani. Ami eddig volt azt most „el kell engedni…” Biztos?
Mielőtt gondolkodás nélkül mindent lesöprünk az asztalról és „elengedünk” (ez most nagyon divatos szófordulat) én úgy döntöttem, hogy inkább kigyűjtöm és megmutatom, hogy itt Baranyában nem kell semmit sem elengedni, sem lesöpörni. Évek óta újulunk és azonnal reagálunk a változásra és ebben nagyon is partnereink a cégek.
Nézzük pontról pontra.
„A pályaorientáció „nagyrendezvény” központú, ahol inkább a bemutatás, az információs anyagok átadása a cél. Több élményalapú pályaorientációs programra van szükség”
9, igen! 9 évvel ezelőtt elkezdtük a Gép-ésszel szakmaismereti versenyt, amely mára már nagyon komoly élményalapú pályaorientációs programmá nőtte ki magát és az óriási népszerűsége miatt 2019-re 4 szakmacsoportra kiterjesztettük. Villamosipar és elektronika területén 3 éve töretlen siker övezi a Villany-Ász versenyt, 2 éve bevezettük a közlekedésgépészeti Autómánia versenyt és idén „mindent vitt” az építőipari Épít-ésszel versenyünk. Több, mint 400 gyerekkel találkozunk, hónapokon keresztül az adott szakmáról kaptak kézzel megfogható információt, játszottak, alkottak, tapasztaltak, élményt szereztek.
Már tavaly elindítottuk a rendhagyó technika órákat a Szakképzési Centrum tagintézményeivel és a cégeinkkel, melyeket idén folytatunk.
Évek óta tartjuk a nyári táborainkat, melynek központjában a gyermek önismerete, képességeinek feltérképezése és az élmény áll. (Idén 1 nap alatt betelt a tábor férőhelyeinek száma.)
Pályaorientációs osztályfőnöki óráimra nem egy 2 cm-es pendrive-val, hanem egy kis bőrönddel megyek. Van benne minden ami egy interaktív, jó hangulatú, de szakmákról komolyan beszélő órához kell.
Egy nagy rendezvényünk van a Mohácsi Szakmák Napja, de szigorúan interaktív. Több, mint 20 vállalkozás mutatja be a gyerekeknek a szakmákat. Mindent kipróbálhatnak, ott senki se lézeng…
“kommunikáció során nem a „Z” generáció stílusában és csatornáin próbálják megszólítani a fiatalokat”
Hát igen… azért ezt mi is láttuk, de nem most, hanem már évekkel ezelőtt. Éppen ezért a facebook indulásával azonnal indultunk mi is és folyamatosan fent vagyunk ezen a közösségi oldalon. Közel 2400 követőnk van és az aktivitás is magas. Aztán láttuk, azt is hogy szívesen „lógnak” a gyerekek a youtube csatornán, nem vártunk, mi is ott „lógunk”. Idén már 7 szakmaismereti 1 perces kisfilmmel jelentünk meg, melyet nagyon szeretnek a gyerekek. A honlapunk hamarosan megújul, ígérem „okostelefon-barát” lesz. Papír alapú tájékoztatóról viszont nem mondunk le. Miért? Igaz a Z generációról beszélünk, de az ő szüleik (én is) az X generáció és mi, valljuk be a telefon mellett a papírt is szeretjük még „simogatni”. Tehát nem csak a Z generáció stílusában és csatornáin kell kommunikálnunk, hanem az X és a Z stílusában is.
“A pályaorientáció sokszor a közvetlenül döntés előtt álló évfolyamokat (8. és 12. évfolyam) próbálja megszólítani, holott ez már a pályaválasztás, és nem a pályaorientáció időszaka”
Azért ezt árnyalni kell, mert nem igaz. Az iskolák kötelező pályaorientációs napjain részt vesz az egész iskola 1-8-ig. A mi szolgáltatásaink között más-más évfolyamnak mást adunk, mást mutatunk. Egy alsó tagozatossal még lehet rajzoltatni, de a zöme úgyis állatorvos, vagy hivatásos focista akar lenni. A felső tagozatossal már más a helyzet. Elkezdenek tanulni történelmet, fizikát, biológiát, kémiát. Kinyílik neki a környező világ, rájön, hogy annak Ő is a része. Képes csapatban dolgozni, a semmiből létrehozni valamit (ha hagyják). Őket vinni kell az üzemlátogatásokra, mert ott kapja meg a visszaigazolást hogyan működik az a világ, ahová tartozni fog (ha akarja, ha nem). Mi sose utasítottuk el a 7., 6. osztályost sem. Sőt velük igazán jó dolgozni, mert ott még nincs a láthatatlan, de érezhető szülői nyomás, kényszer, stressz. Való igaz, hogy a legintenzívebben és a leglátványosabb programokon a 8. és a 12. osztályosok vesznek részt, de érthető, mert ott “ég a ház”. Ők segítséget kérnek. Az alsóbb tagozatosok és a szüleik csak tapogatóznak. Tudják ez olyan “ej ráérünk arra még” dolog.
“Az általános iskolák és azok pedagógusai nem ismerik a szakmai képzés rendszerét és általában a gimnáziumi továbbtanulást tartják sikerkritériumnak”
Ez többnyire így igaz! Kevés az a pedagógus, aki naprakészen átlátja a mai középfokú iskolarendszert. Nem hibáztatom Őket, annyi mindenben kell tájékozottnak lenniük. Viszont miért nincs minden iskolában egy állandó pályaorientációs felelős, akinek az a dolga, hogy naprakész legyen. Jelenleg mindig az aktuális 8.-os osztályfőnök a „szerencsés”, ha többen vannak, az lesz, aki a legkevésbé tud elbújni az év eleji értekezleten. És ezzel ki is mondtam a motivációt…(persze van, ahol ez működik, ott tényleg a képességek és az érdeklődés alapján tanul tovább a gyerek)
Szeptemberben indítjuk a pedagógusok részére a tájékoztató fórumainkat, melynek célja, hogy naprakészek legyenek a továbbtanulás terén.
“Az érintetteknek (szülők, diákok, pedagógusok) nincs reális pályaképük, nem ismerik a szakmákat, azok jövedelmi lehetőségeit”
Ahhoz, hogy reális ismeretük legyen a szakmákról, el kell menni és valódi környezetben kell azt megnézni. Ismétlem MEGNÉZNI. Legyen az az iskolai tanműhely, vagy egy cég munka közben. Nem a nagy rendezvényeken kell hömpölyögni, oda se férnek a látnivalóhoz. „Milyen volt? Nem tudom, de elmaradt egy matek, meg egy kémia óra…” Ez így nem helyes. Én mindenhol elmondom, hogy az általunk szervezett programok a szülőknek is szólnak és bárki eljöhet a pedagógusok közül, akit érdekel. Több üzemlátogatáson kísért már szülő is, sőt a szakmaismereti versenyekre már a szülők is eljöttek szurkolni a gyerekeknek. Szerintem a Szakképzési Centrum tagintézményeinek nyílt napjai is tökéletesen alkalmasak arra, hogy a szülő és a gyerek közelebb kerüljön egy-egy szakmához. Az általunk tartott szülői értekezleteken csak a pályaképről és szakmákról beszélünk.
“A pályaorientációban sok szereplő vesz részt, de a valódi koordináció hiánya miatt a tevékenységek nem erősítik egymást”
Egyik pályaorientációs roadshow követi a másikat. A fő téma a programok összehangolása. Igen, ennek égető szükségét mi is láttuk és már tavaly augusztusban létrehoztuk a pályaorientációs kerekasztalt és a közös rendezvénynaptárt.
“Kevesen veszik igénybe a pályatanácsadást, a döntésnek nem az van a központjában, hogy mihez van adottsága a gyereknek”
Ezért van nekünk több önismereti trénerünk és tavaly közel 100 olyan osztályfőnöki óránk volt, ahol szakember segítségével arra keresték a gyermekek a választ, hogy mihez is van adottságuk.
Zárszómban írom, hogy mi sem végzünk mindent tökéletesen, de azonnal reagálunk a változásokra, lecsapunk az újdonságokra. Nem nyújtjuk, halogatjuk a döntéseket, nincsenek hónapokig tartó „köröztetések”a feladat megkezdés előtt. Aki a pályaorientáció területén szeretne hatékonyan dolgozni, annak olyan rendszerben és környezetben kell dolgoznia, ami nyitott minden innovatív ötletre, rugalmasan, gyorsan képes változni, változtatni és nagyon közel áll és szót ért a gazdasági szférával, hiszen ők állnak a sor végén, ők adják majd évek múlva így, vagy úgy a visszajelzést a munkánkról… és mindeközben a döntések középpontjában az Y generációs gyerek és az X generációs szülő áll.