Jó szülők szeretnénk lenni. Kívülről higgadtak, magabiztosak vagyunk, belülről szétmar az aggódás (és a büszkeség), ahogy látjuk önállósodási törekvéseit a kamasznak. Saját nélkülözhetetlenségünk igazolásaként még mindig kikészítjük reggel a ruhát, a kenyeret megvajazzuk. A kulacs csurig töltve, tízórai a táplálkozási piramisnak megfelel, suliba autóval visszük (12 év felett szigorúan a bejárattól 200 méterre kiszáll, ne égessem őt). Mindent készen kap a gyerek, ugyebár nincs más dolga csak a tanulás.
Nagyjából ez a helyzet az iskolapadban is. Nagyon jók a könyvek, tapasztaltak a tanárok, sok az illusztrációs anyag, youtub-on megnézhetnek egy látványos fizikai kísérletet. Ez így jónak tűnik, de mégsem kerek valami. Minden elméleti, mindent az agynak kell felfognia, feldolgoznia nincs, vagy nagyon kevés a személyes, kézzel fogható tapasztalás, hiányzik a gyerekeknél az a bizonyos „flow élmény”.
A kamara pályaorientációs csapata éppen ezért az egész éves feladatok közül a legtöbb szervezési időt, pénzt, kapcsolatot és energiát a saját szakmaismereti versenyeibe teszi bele. (…na jó, bevallom ezt szeretjük a legjobban csinálni, nekünk ez adja a „flow élményt”)
9 éve a Gép-ésszel gépipari versennyel kezdődött a kamara által szervezett szakmaismereti versenyek sora. Évről évre bővültek a programok, szakmaibbak lettek a feladatok, csatlakoztak és mellénk álltak a cégek. Híre ment a pedagógusok között, hogy itt játszva tapasztal a gyerek. Alapanyagokhoz jut, megfoghatja, elhajlíthatja, feldarabolhatja, ütheti. Annyira megnövekedett a népszerűsége a versenynek, hogy az elmúlt 3 évben minden évben eggyel bővítettük a versenyek számát. Idén már harmadik alkalommal rendezte meg a pályaorientációs csapatunk a Villany-Ász villamosipari és elektronikai, második alkalommal az AutóMánia közlekedésgépészeti és első alkalommal az Épít-ésszel építőipari szakmaismereti versenyt. 108 csapatban, több, mint 400 általános iskolás jelentkezett a versenyekre. A versenyek 2 hónapon át tartottak 3 fordulóban, melynek a leglátványosabb része a döntő, ahol semmi más nem történik, csak a tapasztalás. Milyen az adott eszköz, alapanyag tapintása, súlya, állaga, mérete. Látja, hogy eldől, vág, görbül, törik, melegedik, szúr. Közben mér, mértékegységet vált, számol. Mindezt a tankönyvekben ugyan olvashatják, de sajnos sok esetben az iskolában nincs idő, sem eszköz mindezt kipróbálni, megtapasztalni. Itt igen. Miközben tapasztal, egyben tanul is. Itt nem kap osztályzatot, nem számít bele a felvételibe, nincs tét, nincs vesztenivaló, nem egymással versengenek, hanem csapatban dolgoznak, együttműködnek, összetartanak, megtanulja miként és hogyan kell segítséged kérni és adni. Csendben önmagának adja a visszacsatolást „igen, ebben jó vagyok, ebben nem” Nem a felnőtt mondja meg, hanem saját maga fogalmazza meg. Pedagógusok visszajelzéseiből tudjuk, hogy azok a gyermekek, akik részt tudnak venni egy-egy ilyen versenyen a sok valós tapasztalás mellett talpraesettséggel, probléma megoldó képességgel is gazdagodnak…és ez nagyon is a hasznukra válik a mai online világba szorított gyerekeknek.
Nyilván való, hogy a pályaorientációs munkánk során nem feltétlenül egy szakmára kell irányítani a gyereket. Meg kell inkább tanítani Őket arra, hogy rugalmasan gondolkodjanak, vágjanak bele mindig az „újba”, legyenek tájékozottak, kezdeményezők, kritikus gondolkodásúak. Arra kell felkészíteni Őket, hogy néhány évente nyitnia kell újabb szakmák felé, ha „versenyképes” akarnak maradni. Élethosszig kell tanulnia. Bátorítanunk kell Őket, hogy legyenek tisztába saját erőforrásaikkal, önmagukkal, határaikkal, képességeikkel. Ez nem kizárólag az iskola feladata. Ez a gazdasági környezetben dolgozó felelős vezetők, cégek, civil szervezetek, pályaorientációval foglalkozó szakemberek és a szülő feladata. Annak a szülőnek, aki holnaptól a szekrényben hagyja a ruhát, nem vágja fel a kenyeret és megveszi a buszbérletet a gyereknek, mert képes a gyerek mindezt ÖNÁLLÓAN megcsinálni…ha hiszünk benne.
Purger Valéria
pályaorientációs tanácsadó