Idén már harmadik alkalommal rendeztük meg a „Fedezd fel Önmagad! kamarai pályaválasztási tábort”. 5 nap, 10 fantasztikus élmény, 1 napló.
Nem szeretnék általános, szépen csengő sorokat írni, inkább leírom mi történt egyik napról a másikra, hogy lett 16 gyerekből egy jó kis csapat. Fogadjátok szeretettel a pályaválasztási tábori naplónkat!
Első nap:
Körben ülünk a teremben. 11-13 éves gyerekek, van aki hangos, van aki csöndes, van aki szorong és van aki minden kérdésre határozottan válaszol. Kivéve egyre: „mivel szeretnél foglalkozni?” Sejtettem, hogy ez így lesz ezért is kezdtük az első napon egy önismereti foglalkozással. Beszélgetünk a saját terveikről, álmaikról, elképzelésükről. Ahogy oldódik a hangulat bátran felvállalják saját korlátaikat és hiányosságaikat is. Meglepően tájékozottak a világról, környezetükről, a délelőtt végére kialakulnak a hasonló érdeklődésű csoportok. Jó kezdés. Örülök.
A belső tulajdonságok, képességek további felkutatásához egy szuper izgalmas lézerharcos csapatjátékra vittem Őket, ahol csapatban elfoglalt helyükről, irányító, követői szerepükről, képességeikről, szabálybetartásról, önfegyelemről, önuralomról és stratégiai gondolkodás képességéről kaptak önmaguknak akaratlanul is visszacsatolást. Magam sem hittem, hogy néhány perc alatt ki tud derülni, kire hallgatnak a többiek, kit fogadnak el vezetőnek. Azon kaptam magam, hogy pontosan azt csinálom lézer fegyverrel a kezemben, amire az egyik kisfiú hangosan kiabálva utasít. Megjegyzem, győzött a csapatunk…
Második nap:
2 teljesen eltérő témakört tettem erre a délelőttre. Elektronikai foglalkozásra lehetett menni, vagy cukrászkodásban próbálhatták ki magukat a gyerekek. Érdekességként megjegyzem, hogy a 6 lányból csupán 3 vette kézbe a habverőt a Yokka Desszertműhelyben, a többi a fiúkkal együtt íróasztal lámpát ment szerelni a PilÁcs-hoz. Persze mi a kolléganőmmel a bikiniszezon kellős közepén a sütés mellett döntöttünk és egy szem kisfiú társaságával mi lányok csodás csokis cupcake-t alkottunk. A lámpakészítő foglalkozáson újrahasznosított alapanyagokból fantasztikus (és tényleg működő) lámpát készítettek a gyerekek. Remélem jövőre ez világítja meg az íróasztalukat.
Néhány hete írtam a kamarai szakmaismereti versenyeinkről és hogy mennyire szeretik a gyerekek (és mi is) ezt a fajta tapasztalatokkal teli játékos tanulást. Naná, hogy belecsempésztünk egy kis versenyt a délutánba. Volt hegesztő szimulátor, áramkör építés, logikai feladat, találkoztak fémekkel, robotprogramozással. Köszönöm, a cégeknek, hogy ismét hozták a feladataikat, játékaikat, eszközeiket.
Harmadik nap:
Hogy kerül a pólóra a felirat, mért nem kopik le a fotó a bögréről mosogatáskor, hogy áll össze a kitűző és a hűtőmágnes? A Dovida Kft. grafikai és dekor nyomdájában jártunk és most már azt is tudjuk, hogyan készül a reklámtoll. Minden gyerek kapott a mobiljára egy (ki se merem mondani) szuper menő számítógépes játék feliratú matricát. Egy kicsit aggódtam, hogy ebéd után a kamarai liftet teleragasztják a matricával (még csak letagadni sem tudom, hogy az enyémek voltak), de megint „túltoltam” az aggódást. Rendes kis csapat.
Délután izzasztóan meleg volt a városban, de bevállaltuk, hogy detektívesdit játszunk és miközben megoldjuk a rejtélyt, felfedezzük Pécs nevezetességeit. Ebben a városban születtem, de még sosem néztem meg a régi épületek homlokzatait. Szépek! 🙂 A rejtélyt megfejtettük, a városnézés megtörtént, fagyiztunk is, irány haza.
Negyedik nap:
Hétfő óta azt hallgatom mikor megyünk a filmstúdióba. Itt van tessék, ma megyünk. A héten a saját telefonjaikkal készített pár másodperces filmrészleteket itt vágjuk össze, teszünk alá a zenét, szöveget. Közben a filmgyártás kulisszáiról mesélnek a Lighfilm Stúdió munkatársai. Fiatalok, kreatívak, történeteikkel magukkal sodorják a gyerekeket. 3 csapatba osztjuk Őket, 3 különböző nézőpontból készülnek a kisfilmek. A lányoké bájos és vicces, a fiúké vad és heves. Miközben „alkotnak” megint csak kiderül ki a kreatív, kinek határtalan a fantáziája, jó a zenei hallása. A cikk alá betettem mindhárom filmet, ha mosolyt akarsz csalni az arcodra, indítsd el, nézd végig.
A délutáni program fogadtatására nagyon kíváncsi voltam. Provokálni akartam Őket, mit szólnak egy kerekesszékes kosárlabdázóhoz, hogy fogadják a mozgásukban korlátozott embereket. A PTE PEAC Rolling Basket tagjai jöttek el és mutatták meg ezt a különleges sportot, életet, világot. Büszke voltam a gyerekekre… Nyitottak voltak, sokat kérdeztek, beültek a kerekesszékbe, kosaraztak benne. Hihetetlen, hogy ezek a gyerekek nemcsak előítéletektől mentesek, hanem valahogy ösztönösen érzékenyednek is. Hogy jön ide a pályaorientáció? Aki nehezen viselte a látványt, vagy zavarta a kerekesszék, ne válasszon olyan területet, ahol ilyen emberekkel kell foglalkozni. Orvosnak se menjen, de az egészségügyi terület sem neki való. És pont.
Ötödik nap:
Kezdek kinyúlni, nekik honnan van energiájuk nem tudom. A Tettye Forrásház Zrt-hez mentünk, ott izgalmas program várt ránk. Új taggal bővül a tábor, R2D2-t táncoltatták meg a gyerekek, de láttunk működés közben 3D-s nyomtatót és a cég villamossági csoportját látogattuk meg. A másik szuper program a szabadulószoba volt. Csőhálózat szerelése, villamossági feladat megoldása és szennyvíz tisztítása után sikerült megfejtenünk a kiszabaduláshoz szükséges kulcsot tartalmazó széf kódját. Kijutottunk és közben ismét 3 szakmával találkoztunk játék közben.
Táborzáró. Átbeszéltük a hét élményeit, hol milyen szakmát láttunk. Kihez mi állt közel, mi az, ami megfogta Őket. Egymás szavába vágnak, komoly tréningzárásról szó sem lehet. Így jó. Sarokban ülök, nézem, ahogy csocsóznak, darts-oznak, egy kicsit telefonozhatnak is. Amennyiben a pályaválasztási döntésükhöz egy picit is hozzájárultunk, már megérte. Igen, megérte!
Nyáron mi is pihenünk, azonban az érdekes híreket továbbra is megosztjuk veletek. Kezdjük együtt a következő tanévet, szeptemberben ismét új ötletekkel, programokkal, cikkekkel, eseményekkel és új honlappal várunk!
Az elkészült kisfilmek:
