Az új koronavírus-járvány kitörése és terjedése arra sarkallta a pécsi repülőgépfejlesztő és -gyártó Magnus Aircraft Zrt. mérnökeit, hogy egy egyszerűen gyártható lélegeztetőgépet készítsenek, ami önállóan, a kórházi gázellátó infrastruktúrától függetlenül is képes bakteriális és vírusos tüdőgyulladásban szenvedő betegeket lélegeztetni. A gép célterülete az olyan fejlődő országbeli betegek segítése, ahol az egészségügyi ellátórendszer színvonala jóval alatta marad az Európában vagy Észak-Amerikában megszokottnak.
A lélegeztetőgép egy mikroprocesszor által vezérelt elektronikus készülék, ami egyaránt képes térfogatvezérelt és nyomásvezérelt invazív, illetve non invazív lélegeztetésre. A berendezés eszméletüknél lévő betegek légzéssegítésére is alkalmas. Szünetmentes táplálással működik, így egy estleges áramszünet esetén is folytatja a lélegeztetést.
A lélegeztetőgép minősítését és tesztelését a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezték. A Magnus által készített respirátor alacsony előállítási költsége, robusztus tervezése és egyszerű kezelhetősége miatt a fejlődő országokban, illetve harctéri körülmények között is képes hatékonyan lélegeztetni és életeket menteni.
Adódik a kérdés, hogy miként jutott eszébe egy repülőgépfejlesztéssel foglalkozó vállalkozásnak a lélegeztetőgép-fejlesztés.
– Ez a két terület meglehetősen messze van egymástól, de mérnökcsapatunk széles látókörrel és igen szerteágazó tapasztalattal rendelkezik – tájékoztat Bakány Dénes, a Magnus Aircraft Zrt. fejlesztési vezetője. – A március közepén kialakult helyzetben azt gondoltuk, hogy esetleg tudnánk segíteni azokban az országokban, ahol nem olyan fejlett az egészségügyi infrastruktúra, mint Európában. Ott egy kevésbé bonyolult, olcsóbban gyártható készülékkel lehetne életet menteni, aminek a kezeléséhez orvosi személyzetre sincs szükség. Így egy teljesen automatizált készüléket fejlesztettünk, ami a kórházi gázellátó infrastruktúrától függetlenül is képes tábori vagy harctéri körülmények között lélegeztetni tüdőgyulladásban szenvedőket és más betegségek miatt anesztéziás kezelésre szorulókat is.
– Korábban nem létezett ilyen elvárásoknak megfelelő lélegeztetőgép?
– A meglévő lélegeztetőgépek meglehetősen drága és bonyolult berendezések, amelyek használatához tréningre van szüksége az egészségügyi ellátószemélyzetnek. Kenyában van egy leányvállalata a Magnusnak, onnan kaptunk közvetlenül – sajnos rossz – híreket az afrikai járványhelyzetről, ez is közrejátszott a fejlesztés elindításában. Egyszerű megoldásokra törekedtünk, hogy minél kevesebb alkatrészt használjunk, hogy mostoha körülmények között is használható legyen a gép ott, ahol nem állnak rendelkezésre az orvosi műszerek.
– Miként sikerült ennyire rövid idő alatt kifejleszteni a berendezést, hiszen máskor egy innovációs folyamat akár több évig is eltarthat?
– Nekünk nem voltak éveink, éppen az volt a lényeg, hogy ha csináljuk, akkor gyorsan kell csinálni. Az időtényező volt a legfontosabb. Fel kellett mérnünk, hogy képesek vagyunk-e egy hónap alatt kifejleszteni, letesztelni a gépet. Rengeteg szakmai segítséget kaptunk a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Műveleti Medicina Tanszékén dolgozó Rendeki Szilárd főorvos úrtól, aki lehetőséget látott ebben a projektben. Az elkészült berendezés tesztelését és minősítését is ezen a tanszéken végeztük.
– A fejlesztés lezárultával mi a következő lépés?
– Az elméleti fejlesztés és a prototípusépítés után most kell úgy alakítani a gépet, hogy alkalmas legyen a sorozatgyártásra. A főorvos úr és a műveleti medicina tanszék munkatársai egy tudományos cikket írnak a tesztek eredményeiről, illetve a gép működéséről és a korlátairól, ezután tudjuk megkezdeni a sorozatgyártást és a szállítást olyan területekre, ahol szükség van rá.
– Ez a mostani sikeres fejlesztés magával hozza-e, hogy a jövőben a repülőgépfejlesztés mellett más fejlesztésekbe is belefogjanak?
– A Magnusnál eddig sem csak a repülőgépekben gondolkodtunk, hiszen nagyon széles kompetenciával rendelkeznek mérnök kollégáink. A repülőgépfejlesztés ugyanis interdiszciplináris terület, speciális és sokféle kompetencia szükséges hozzá, ezért a replülőgépmérnökökön túl gépészmérnökök, járműmérnökök, illetve had- és biztonságtechnikai mérnökök is dolgoznak nálunk, akik az elektronikai fejlesztésekben, a robottechnikában, a mechatronikában, az általános gépészeti fejlesztésekben is jártasak. Tavaly egyébként már volt egy sikeres fejlesztésünk, ami nem a repülőgépekhez kötődött: a kompozitterületből adódóan az augusztusi kajakkenu-világbajnokságra egy versenykajakot gyártottunk. Ha további jó ötletek merülnek fel, akár a PTE-vel való eddig is sikeres együttműködésünknek köszönhetően, akkor nyitottak vagyunk rá, hogy ne csak repülőgépgyártásban és -fejlesztésben gondolkodjunk.
Kis Tünde
Fotó: Magnus Aircraft