A Kamarai Minőségügyi Klub 2026. március 31-i rendezvénye ismét megerősítette: a minőségügy ma már messze nem pusztán szabványokról, auditokról és dokumentumokról szól. A szakmai délután középpontjában egyrészt az ISO DIS 9001:2025 várható változásai, másrészt az autóipari szabványok és irányelvek frissülése állt. A két előadás közös üzenete egyértelmű volt: a jövő versenyképes szervezetei nem egyszerűen megfelelni akarnak az előírásoknak, hanem tudatosabban, érettebben és erősebb stratégiai szemlélettel működnek.

„Papírgyár” vagy működő rendszer?

Az első blokkban Lukács Zoltán, a CERT Tanúsító Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy a készülő ISO 9001-es változásokat nem érdemes pusztán újabb szabványmódosításként kezelni. A hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a minőségirányítási rendszerek „felnőjenek”: ne a tanúsítvány legyen a cél, hanem a valóban működő irányítási rendszer. Az előadás egyik legerősebb gondolata szerint nem az a kérdés, hogy a szervezet képes-e megfelelni egy auditnak, hanem az, hogy auditor nélkül is képes-e következetesen, átláthatóan és fejleszthetően működni. A cél nem a tanúsítónak készülő papírhalmaz, hanem az élő, napi működést támogató rendszer.

Az előadás világosan különbséget tett a minőségbiztosítás és a minőségirányítás között. Míg korábban sokan főként termék- és folyamatszabályozási kérdésként tekintettek a minőségügyre, ma ez már csak egy része a teljes képnek. A minőségirányítás vezetési kérdés, amelynek része a döntéselőkészítés, a szervezeti tanulás, a kockázatok kezelése, a változások követése és a stratégiai gondolkodás is. Vagyis a minőségügy már nem egyszerűen műszaki vagy adminisztratív terület, hanem a szervezeti működés egyik alaprétege.

Számos alapelv változatlan marad. Ilyen a folyamatszemlélet, a PDCA-ciklus (Plan-Do-Check-Act), a kockázatalapú gondolkodás, a vevőközpontúság és a dokumentált működés szerepe. Ezek továbbra is a rendszer alapját adják. Ami viszont változik, az a hangsúlyok eltolódása: erősebb vezetői szerepvállalásra, tudatosabb minőségkultúrára, jobban strukturált változáskezelésre, valamint a kockázatok mellett a lehetőségek felismerésére és kiaknázására is nagyobb figyelem irányul.

Hibarejtegető vagy tanuló szervezet?

A minőségkultúra kérdése központi elem volt. A megközelítés szerint a jó szervezet nem elrejti a hibákat, hanem tanul belőlük. A problémabejelentésnek nem büntetést kell maga után vonnia, hanem közös elemzést és javítást. Az „élő rendszer” nem audit előtt aktiválódik, majd audit után leáll, hanem a mindennapok természetes részeként működik. A gyökérok elemzés, a nyílt problémakezelés és a hibákból történő tanulás nem háttérelem, hanem vezetői elvárás kell legyen. Erre utalt az a markáns megállapítás is, hogy „fejétől bűzlik a hal”: ha a vezetés nem tekinti fontosnak a minőségügyet, akkor a terület szereplői szélmalomharcot vívnak.

A szervezeti kultúra alakításában az ösztönzésnek is kulcsszerepe van. Daniel Pink motivációelmélete nyomán a munkatársakat sokszor nem elsősorban pénzzel, hanem elismeréssel, autonómiával vagy akár egyszerű, jól kialakított jutalmazási formákkal lehet a kívánt viselkedésre ösztönözni. A lényeg: a hibák feltárását nem félelemmel, hanem biztonságos környezettel és konstruktív visszajelzéssel kell támogatni. A poroszos, büntető megközelítés ugyanis nem a valódi okokat tárja fel, hanem csak elfedi a problémákat.

ESG a minőségügyben is

A várható új hangsúlyok között jelent meg az etikus működés is. A minőség és az üzleti etika egyre kevésbé választható el egymástól. Ide tartozik az átlátható adatkezelés, a beszállítói lánc nagyobb átláthatósága, a biztonságos jelentési környezet, valamint általánosabban az a szervezeti működés, amelyben az értékek nemcsak papíron, hanem a napi gyakorlatban is megjelennek. Ezzel összefüggésben felmerült az ESG-szemlélet kapcsolódása is, illetve az a gondolat, hogy csak olyan adatokat érdemes gyűjteni, amelyek valóban segítik a működés fejlesztését és a döntések megalapozását.

Hangsúlyos elem volt a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a társadalmi elvárások figyelembevétele. Nem kell minden szervezetnek kötelezően fenntarthatósági mintaprojektté kell válnia, de tudatosan végig kell gondolni: a klímaváltozás és a környezeti, társadalmi elvárások milyen módon befolyásolják az adott szervezet működését, kockázatait, erőforrásait és döntéseit. A releváns döntések meghozatala tehát egyre kevésbé alapulhat megérzésen vagy rutinon; a vezetői döntések mögé valós elemzésekre és rendszerszintű átgondolásra van szükség.

Kockázatból lehetőség

Az új szabványgondolkodás egyik fontos eleme, hogy a kockázatok mellett a lehetőségek is önálló figyelmet kapnak. Ma már minden irányítási rendszer kockázatalapú megközelítést alkalmaz, de a jövőben legalább ennyire fontos lesz az is, hogy a szervezet felismerje és tudatosan kezelje a fejlődési, innovációs vagy hatékonyságjavító lehetőségeket. Ez gyakorlatilag a SWOT-logika (Strengths, Weaknesses, Opportunities, Threats): nem elég azt vizsgálni, mi romolhat el, azt is látni kell, miben lehet előrelépni. A tanúsítói fókusz így egyre inkább afelé tolódhat, hogy a szervezet valóban kezeli-e a lehetőségeit, és tanul-e a saját változásaiból.

Különösen erős volt a változáskezelés témája. A gyorsan alakuló gazdasági, technológiai és piaci környezetben ma már nem elegendő reagálni a változásokra: azokat tervezni, kommunikálni, végrehajtani és utóértékelni kell. A tervezett változáskövetés, a hatásmérés, a kis sikerek tudatos kezelése, valamint a digitalizáció, a felhőalapú rendszerek és a mesterséges intelligencia szerepe is előkerült. A változásmenedzsment tehát egyre inkább a minőségirányítás része, nem pedig különálló vezetői „extra”.

Kulcsemberek tudása = szervezeti tudás?

Nagyon fontos üzenet volt a szervezeti tudás védelme is. A tacit tudás, vagyis a nehezen leírható, tapasztalatból eredő gyakorlati tudás sok szervezet egyik legértékesebb, mégis legsérülékenyebb erőforrása. A kritikus tudás azonosítása, dokumentálása, átadása, a helyettesítési rendszerek kialakítása és a kulcsfolyamatok rögzítése ma már nem kényelmi kérdés, hanem kockázatkezelési és versenyképességi ügy. Ezt alátámasztják a kamarai innovációs felmérés tapasztalatai is, miszerint a kulcsemberekhez kötődő tudásvesztés a vállalkozások egyik legnagyobb problémája.

A tanúsítás szempontjából mindez azért lényeges, mert a jövőben nem pusztán a dokumentumok megléte kerülhet előtérbe, hanem a szervezeti érettség, a kultúra, a vezetői gondolkodás és a stratégiai integráció is. Az audit előtti önellenőrzéshez több olyan kérdés is elhangzott, amely minden szervezet számára hasznos lehet: visszaköszön-e a minőség a vezetői szinten, tudatosan kezelik-e a kockázat és a lehetőség kapcsolatát, építik-e a minőségkultúrát, és a rendszer valóban a működésért van-e, vagy csak az auditornak szól.

Mi változik az autóiparban?

A második blokkban Béda Károly, MAVASZK Kft. ügyvezetője az autóipari szabványok és irányelvek változásairól adott gondolatébresztő áttekintést.

Beszélt az AIAG (Automotive Industry Action Group) és a VDA (Német Autóipari Szövetség) megközelítésekről, az SPC-módszertan (Statisztikai Folyamatszabályozás) egységesítéséről, az APQP (Advanced Product Quality Planning) újabb kiadásáról, a Control Plan szerepének dokumentumszintű megerősödéséről, valamint a technikai tisztasággal kapcsolatos VDA 19.1 előírásokról. Emellett előkerültek az elektromobilitáshoz, akkumulátorkezeléshez, szoftverbiztonsághoz és kiberbiztonsághoz kapcsolódó új szabályozási irányok is.

Az autóipari blokkhoz kapcsolódó beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy a túlzott szabályozottság könnyen az innováció akadályává válhat. A résztvevők szerint az európai túlszabályozottság egyes területeken versenyhátrányt okozhat, miközben a globális piacon – különösen Kína felől – egyre erősebb nyomás érzékelhető. A kínai fejlődés kapcsán nem csupán versenyről, hanem tanulási kényszerről is beszélni kell: hatékonyságban, termelékenységben és gyors reagálásban is új mércék jelennek meg. Elhangzott, hogy önmagában a tanúsítvány nem garancia a valódi működési minőségre, és a szakmai tudás, valamint a szakmai vezetés továbbra is megkerülhetetlen.

Józan ész és/vagy tanúsítás

A szakmai vita végül túlnőtt a két előadáson, és éppen ez adta az esemény egyik legnagyobb értékét. A résztvevők kérdései, reflexiói és példái – a kulcsemberek problémájától a beszállítói láncok kérdéséig, a cseh–magyar összehasonlítástól a kínai versenyhelyzetig – mind azt mutatták, hogy a minőségügy ma már nem elszigetelt szakmai terület, hanem a vállalati működés egészét érintő stratégiai kérdés. A rendezvény egyik legerősebb végkövetkeztetése: attól, hogy van ISO-nk, még nem hagyhatjuk hátra a józan eszünket – de ha jól használjuk a rendszert, akkor a szabvány valóban a szervezet javára válhat.

A Kamarai Minőségügyi Klub következő rendezvényét 2026. június 2-ára tervezzük, melynek témája az információbiztonság, előadója pedig dr. Hohmann Balázs lesz.

Az eseményt a vállalkozások rugalmas ellenállóképességét segítő Enterprise Europe Network támogatta.