Elkerülhető-e ugyanaz a zavar a járvánnyal kapcsolatos korlátozások feloldásakor, mint amilyen márciusban sújtotta az Európai Uniót, amikor a fertőzés terjedésével szinte párhuzamosan a tagállamok egymás után jelentették be határaik lezárását? Az Európai Bizottság akkor csak késve reagált, akkor lépett, amikor a négy alapszabadságból kettő, az áruk és a személyek szabad mozgása a gyakorlatban már megszűnt létezni, kamionok hosszú sora torlódott föl az ország-határokon, szállítmányok késtek, súlyosbítva a gazdaságra egyébként is nehezedő nyomást. A Bizottság és a Tanács elnöke, okulva az akkor történtekből, már április közepén közzétette azokat az alapelveket, amelyek igyekeztek meghatározni a rendezettebb kibontakozás kereteit. Az egységes piac helyreállításával kapcsolatos elképzelésekről azóta megszületett az európai kamarai szövetség állásfoglalása is.
Fokozatosság – ezt tartja szem előtt az Európai Bizottság javaslata a gazdaság újraindításáról. A hatóságoknak és a vállalkozásoknak is biztonságosan kell igazodniuk az újra élénkülni kezdő gazdaság feltételeihez. Nem tanácsos, hogy az összes dolgozó egyszerre térjen vissza a munkahelyekre, a közösségi kontaktusok korlátozását pedig továbbra is fenn kell tartani. Bátorítani kell a távmunkát, a munkahelyeken pedig be kell tartani az egészségvédelmi és biztonsági szabályokat.
Várhatóan lassan tér majd vissza a megszokott ritmusához a járvány ideje alatt lelassult és összezsugorodott áruforgalom is. A Bizottság az úgynevezett „zöld sávok” bevezetésével igyekezett elősegíteni, hogy a transzeurópai közlekedési hálózathoz tartozó útvonalakon (TEN-T), mindenütt –egészségügyi ellenőrzéssel együtt – legfeljebb 15 percet vegyen igénybe az áruszállító járművek átlépése a határokon, a kamarák jelzései szerint mégis masszív akadályok alakultak ki, ami azt mutatja, hogy a tagállamoknak sokkal rugalmasabban kellene együttműködniük a járvány idején.
Enélkül ugyanis zavarok keletkeztek az ellátási láncokban, a szolgáltatásokban, a polgárok szabad mozgásáról nem is beszélve. A járvány rámutatott arra – mondja az EUROCHAMBRES-, hogy az egységes piacon mennyire egymásra vannak utalva a tagállamok, és mindegyikük érdeke az lenne, hogy intézkedéseiket jobban összehangolják. Nem nagyon volt foganatja például annak sem, hogy az Európai Bizottság javaslata szerint, ha egy szállítmány több uniós országon halad át, és mindenütt egészségügyi ellenőrzést hajtanak végre, akkor a tagállamok fogadják el egymás vizsgálatait, és ne ellenőrizzék minden határon ugyanazt a gépkocsivezetőt. (Franciaországtól Hollandiáig például akár három határon is átvezet az út 300 kilométeren, így egy sofőrt 3-4 órán belül fölösleges mindenütt ellenőrizni).
Az uniós külső határokon a forgalom korlátozása egyelőre várhatóan továbbra is fennmarad, de az egységes piac mielőbbi helyreállítása érdekében a belső határokon –a járványveszély csökkenésével – normalizálódhat a helyzet, elsőként azokon a területeken, ahol a határ két oldalán azonos mértékűre mérséklődött a fertőzésveszély. A kamarák a szigorítások enyhítésével egyidőben azt javasolják, hogy a megmaradó tagállami intézkedéseket a határok két oldalán hangolják össze, és végezzék közösen. Rendkívül fontos lenne a gyors és pontos tájékoztatás –folytatja az Eurochambres. Sok ugyanis a panasz, hogy a legfrissebb tudnivalók csak az adott tagállam hivatalos nyelvén hozzáférhetők, a többi nyelven csak késve válik hozzáférhetővé az információ. Olyan alapvető aktuális tudnivalók, mint a határok átjárhatósága, a várakozási idő, sokszor csak késéssel érhetők el az úton lévők számára.
Miközben üdvözlendő, hogy az áruszállítás felgyorsítása és az ellátás folyamatossága érdekében a tagállamok egy része feloldott bizonyos korlátozásokat (pl. hétvégi kamionstop, kötelező pihenőidő vagy napi vezetési időkorlátozás), gyakori az olyan panasz, hogy egy gépkocsivezető legálisan túllépve a megengedett napi kilométerszámot az egyik országban, a másikba érkezve büntetést kap, mert többet vezetett annál, amennyit ott lehet, vagyis a hiányos információáramlás és a szabályok különbözősége hátráltatja a fuvarozók munkáját. A kamarák szerint ebben a helyzetben az a tanulság, hogy a kivételes rendelkezéseket is össze kellene hangolniuk a tagállamoknak.
A fuvarozók (és rajtuk kívül az ingázó vendégmunkások is) joggal panaszkodnak arra, hogy a tagállamok a járvány idejére új nyomtatványokat vezettek be (amelyek gyakran csak a tagállam hivatalos nyelvén állnak rendelkezésre). Ez nehezen megoldható bürokratikus terheket jelent a határátlépéskor, ami lassítja a forgalmat és torlódásokkal jár. Ezért az Eurochambres azt javasolja állásfoglalásában az Európai Bizottságnak, hogy az ilyen nyomtatványok egységesítésével egyszerűsítsék az adminisztratív terheket.
A kamarai szövetség azt is sürgeti, hogy a tagállamok javítsanak a fuvarozók munkakörülményein. A járvány kezdete óta ugyanis számos autópálya menti szolgáltató létesítmény bezárt, megfosztva ezzel a gépkocsivezetőket a tisztálkodási és más higiéniai lehetőségektől. Sürgős lenne a szabályozása annak a gyakorlatnak is, hogy a járvány végéig a sofőrök a vezetőfülkében maradhassanak a határátlépés, okmányellenőrzés, illetve a ki és berakodás idejére – ezzel is csökkentve a személyes kontaktust, és a fertőzés esetleges terjedését. Ebben a tekintetben ugyanis eltérő a gyakorlat a különböző országokban.
További információ:
http://www.eurochambres.eu/Content/Default.asp?PageID=1&DocID=8435
Forrás: MKIK EU Hírlevél