Jánosi Engel Adolg egyike volt a Pécs iránt elkötelezett tisztes iparűzők egyikének. A kamara Komló gazdasági fejlődéséért járó díját róla nevezte el.
A Mecsekjánosi birtokáról „jánosi” előnévvel nemességet szerző Engel Adolf Pécsett, 1820. február 6-án született. Édesapja, Engel Péter egyike volt azon első zsidóknak, aki az akkor szigorúan katolikus Pécsre beköltözhetett Bonyhádról, és pécsi polgár lehetett. Azok között volt, akik vagyont szereztek a napóleoni háborúk idején, de ezt később elvesztette, és ezért családjára nélkülözés várt. Fia, Adolf nagy nyomorúságban nevelkedett, már nagyon fiatalon önmagáról kellett gondoskodnia. Fölnőve a Lyceum utcában üzletet nyitott, főleg bútorokkal, különböző fatermékekkel kereskedett, és ezek hasznából ipari vállalkozásokat indított. Az indóház (vasútállomás) mellett nyitotta meg parkettagyárát, és ide 1892-ben vasúti pályát (mai elnevezéssel iparvágányt) vezettetett. Vállalkozása kiteljesedésével Mohácson sóraktárakat építtetett, Barcson, Szentlőrincen, Szigetváron létesített kirendeltségeket, és a monarchia egyik meghatározójává vált iparágában. Francia, német és svájci piacra is termelt. Az 1890-es években tevékenységi területét Horvátországgal és Szlavóniával egészítette ki.
Gyümölcsöző tevékenységének országos és nemzetközi díjazásokban is megmutatkozott az eredménye. Versenyképességéért 1864-ben az Országos Iparegyesület ezüstérmét nyerte el. Az 1876-ban Szegeden rendezett országos ipar-, termény- és állatkiállításon való részvételéért is elismerést kapott. A sok kitüntetés közül kiemelkedett az 1878-as párizsi világkiállításon szerzett aranyérem, és az 1888-as pécsi országos kiállításon elnyert állami érem. Közben 1876-tól átszervezte vállalkozásait, bevonván fiait is. Cége neve ettől kezdve Engel Adolf és Fiai lett. Tovább bővítvén üzletét, 1878-ban Felsőmindszenten szerzett egy uradalmat, majd 1880-ban Montenuovo Alfréd herceg (mecsek)jánosi birtokát szintén megvette. Az ott élők sorsát nagyban megkönnyítette azzal, hogy lakásokat, könyvtárat, iskolát építtetett, tanítót szerződtetett. Híres volt arról, hogy igyekezett megkönnyíteni munkásainak munkakörülményeit.
Arra is volt ereje, hogy megvásárolja 1884-ben Ober-Döblingben Sándor fia számára a Barawitzka Parkettagyárat, egy év múltán pedig Gyula fiának az ócsárd-pázdányi birtokot. Közben a megyeszékhelyen is számos ingatlant vásárolt, és házat épített. Közülük kiemelkedett a Széchenyi tér 3. szám alatti bérpalota, amelynek a tulajdonosa Berta lánya és veje lett. Már 1860-ban megvette a Czindery-kertet, a Rákóczi úti gőzfürdő, a vasútvonal melletti ipartelep létrehozása is az ő érdeme. A Balokány-ligetben uszodát bővített, és a városi törvényhatóság rendelkezésére bocsátotta. A vasútállomást is kibővítette. A gőzfürdőt és a Czindery-kertet jutányos áron rendszeresen használhatták a pécsiek. Belépett a hírneves Pécsi Dalárda tagjainak sorába, és 1879-ben tiszteletbeli taggá választották.
Engel Adolf érdeme a komlói kőszénbányászat föllendítése. 1895-ben telket vásárolt Somostető környékén, és megkezdődött a szén kitermelése az Adolf-tárnánál. Ezt két másik követte, a század végén mintegy 250-300 fő állt alkalmazásában. Vállalkozása továbbfejlesztését mutatja az a tény, hogy vasútvonalat létesített Komló és Felsőmindszent között, így sikerült a komlói széntermelést hozzákapcsolnia az országos szénkereskedelemhez. Cége továbbfejlesztési, változtatási szándékaként 1898-ban kilépett onnan, és a komlói széntermelésre tette át annak súlypontját egy újonnan alapított önálló vállalattal. Ennek kiteljesítését azonban halála megakadályozta.
Nem feledkezett meg a pécsi izraelita hitközségről sem. Ebbéli tevékenysége eredményeképpen 1844-től az egyik elöljáróvá választották, 1848-ban nemzetőrnek állott, és 12 társával együtt a vallási élet megújítása, magyarrá alakítása jegyében ún. újító egyletet hoztak létre. A belső béke elérése érdekében szintén sokat tett: amikor 1874/75-ben elnökké választották, nagy sikert ért el azzal, hogy a monarchia különböző részeiből érkező, különböző hitelveket valló hitsorsosok közötti szakadást akadályozott meg.
Hitközségbeli adakozó kedvét sokan megtapasztalták. Ez iskolaalapításokban, a városban megépült két zsinagóga létrehozásában jelentkezett. A pécsi közgyűlés virilis tagja volt 1872-1881 és 1884-1886 között. Ferenc József magyar királyként, 1887. május 5-i keltezéssel kiadott hivatalos iratában, „jánosi” előnévvel nemesi rangra emelte érdemei elismeréseként. A császárvárosban, a Bécs közeli Döblingben hunyt el 1903. január 10-én – nagy példaképéhez, Széchenyi Istvánhoz hasonlóan.
Emlékét a mecsekalji város nem felejtette el megörökíteni. Bár a róla 1910-ben elnevezett utca 1958-tól Goldmark Károly nevét viseli, a Rákóczi út 54. számú ház falán 2010-ben nevét emléktáblával örökítették meg. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara emlékérmet ad ki a tiszteletére.
Komlón 1991-ben ismét fölállították mellszobrát, megemlékezéseket, konferenciákat rendeztek tiszteletére, 2017-ben pedig elültették emlékfáját a díszpolgárok sétányán. A Pro Pannónia Kiadó gondozásában 2009-ben könyv jelent meg róla „Életemből” címmel.
Dr. Vargha Dezső