Covid, alapanyaghiány, infláció, munkaerőhiány – többek között ezekre a külső hatásokra kellett megfelelő választ találniuk fennmaradásuk érdekében a vállalkozásoknak az elmúlt években. Vannak, akik egyedül néztek szembe a kihívásokkal, mások valamelyik klaszter tagjaként – utóbbiak köré mintegy védőhálóként fonódott a klaszteres lét. Összeállításunkban arról kérdeztük a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara által menedzselt klaszterek elnökeit, hogy milyen folyamatok zajlanak a működési szektorukban, mit várnak, mit látnak és ezekre miként tud reagálni az általuk vezetett érdekközösség.
ÉTK: „Az idei évben biztosított a klasztertagok munkája, de a jövő évet egy kérdőjelnek látjuk”
A gazdaságban végbemenő változások jelentős hatást gyakorolnak az építőiparra, már most látszik, hogy az előző évihez képest lényegesen csökkenni fog a munkák száma. Ez nemcsak az építőipari kivitelező cégeket érinti, végighullámzik az egész építőipari láncon, mind a gyártók, mind az építőipari tervezők meg fogják érezni a csökkenést. Hogy mi lesz a vége, az egyelőre nem tudható, de az már érzékelhető, hogy a folyamat elindult – tudjuk meg Molnár Gábortól, az Építőipari Technológiai Klaszter (ÉTK) elnökétől.
– Hogyan lehet reagálni ezekre a történésekre?
– A klasztertagok között minden hónapban egyeztetjük a jelenlegi munkáinkat és a jövőbeli állományainkat. Az idei évben biztosított a klasztertagok – többségében 25–30 éves cégekről van szó – folyamatos munkája, ha egyéb külső körülmény nem szól közbe. A jövő évet egy kérdőjelnek látjuk, amikor valószínűleg hozzánk is begyűrűzik a megrendelések hiánya. A kisebb építőipari vállalkozásoktól, az egyéni vállalkozóktól és az egy-két főt foglalkoztató mikrocégektől már olyan visszajelzések jönnek, hogy már nincs munkájuk és keresik az egyéb lehetőségeket, de egyelőre kivárnak.
– Egy ilyen helyzetben milyen előnye van a klaszteres együttműködésnek?
– A klaszter öt évvel ezelőtti megalakulása óta a tagok igyekeztek egy korrekt magatartást kialakítani egymással szemben, ennek eredményeként egyre jobban megbízunk egymásban. Ez létrehozza azt a helyzetet, hogy abban az esetben, amikor az egyik klasztertagnak olyan méretű munkája vagy annyi megkeresése és lehetősége van, amit egyedül nem tud teljesíteni, akkor vagy vállalkozási formában vagy pedig konzorciumban, esetleg egyenesen átadja ezeket a többi klasztertagnak. Erre néhány alkalommal volt már példa. Az is konszenzus közöttünk, hogy nem bántjuk egymás piacait, nem csábítjuk el egymás embereit, nincs vándorlás a cégek között, tehát igyekszünk korrektek lenni egymáshoz. Mindezt úgy, hogy a megrendelő is korrektül járjon, ne érezze, hogy bármiféle hátrány éri. Tehát ha valaki az összes klasztercégtől ajánlatot kér, akkor legyen számára világos, hogy nagyjából ugyanazon az áron dolgozunk, hasonló telephelyekkel, hasonló létszámmal, válassza ki, hogy kivel szeretne dolgozni.
– Van-e értelme tágítani a földrajzi kört és akár más megyékben munkát vállalni, ha Baranyában kevés a lehetőség?
– Ez mindenképpen alternatíva kell hogy legyen. Ebben az esetben azonban a legnagyobb hátráltató tényező a vonulási költség, amely a szállításon, utazáson kívül hetelős munkavégzés esetén jelentős személyi kiadásokkal is jár. Ezt nem minden esetben bírja el a költségvetés. De azzal is számolni kell, hogy mivel a klasztert alkotó cégek többsége magasan gépesített és nagy járművekkel rendelkezünk, ezek vonulása, a munkához szükséges gépek szállítása, konténerek letelepítése több millió forintos költséget jelent. Ezért meggondolandó, hogy hol vállalunk munkát.
– Kiktől kérhetnek, várhatnak segítséget az előálló helyzet megoldásával kapcsolatban?
– Nem maradunk egyedül a gondjainkkal, mert a klaszter tagjaként a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara óriási támaszt jelent számunkra. Amellett, hogy a klaszter menedzsment-szolgáltatását nyújtja, a kapcsolati hálóját és az ismeretségét, illetve a teljes szellemi kapacitását a rendelkezésünkre bocsájtja. Sajnos azonban ezt a fajta ötletelést nem mindig lehet a piacra átfordítani, mert elsősorban még mindig a piac határozza meg az igényeket. De ha például beruházói fórumokat vagy egyéb tájékoztató fórumokat szeretnénk szervezni, ahol a lehetséges megrendelői csoporttal létesíthetnénk kapcsolatot, abban maximálisan partner lenne a kamara.
– A második tanévét kezdte az ÉTK, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Baranya Vármegyei SZC Pollack Mihály Technikum és Kollégium kezdeményezésére létrehozott Pécsi Ágazati Képzőközpont (ÁKK). Milyen tapasztalatokkal járt az első tanév?
– A kezdeti nehézségek mellett a törvénymódosítások alapján megváltozott normatíva-lehívással is szembe kell néznünk. A jogszabály alapján 30 napról 45 napra emelkedett a NAV általi kifizetési időszak, ezért az idei évtől plusz egy hónap munkabért kell megfinanszíroznia az ágazati képzőközpontnak, ami egyfajta nehézséget okoz számunkra. Ezt leszámítva haladunk tovább, ebben a tanévben már a technikusok is csatlakoztak hozzánk. Jelenleg 126 tanuló tölti a gyakorlati idejét a klaszterben. A Baranya Vármegyei SZC Pollack Mihály Technikum és Kollégiumában kapott helyet az ÁKK, az elméleti oktatások az ottani tantermekben folynak, a gyakorlati oktatások egy része a pályázatból felújított tanműhelyben, a többi része pedig kihelyezett külsős vállalkozásoknál zajlik. Újdonság, hogy az ÁKK szerződést kötött a pécsi önkormányzattal arra, hogy az önkormányzati intézményekben, óvodákban, ahová nem jut keret egyszerű felújításokra, festésekre, kisebb javításokra, az ágazati képzőközpont térítésmentesen elvégzi azokat azzal a feltétellel, hogy a szükséges anyagot az önkormányzati intézmény biztosítja. Az önkormányzat pedig ezért a munkáért cserébe a saját médiacsatornáin keresztül hírt ad a megvalósult projektekről, valamint az ÁKK létezéséről. Ebben a kapcsolódásban mindenki jól jár: a tanulók másoknak is megmutathatják az elvégzett munkájukat, értéket teremtünk az önkormányzatnak, a képzőközpont pedig ezzel láthatóságot kap és népszerűsíthetjük az építőipari szakmákat.
Mindezekből látható, hogy rengeteg előnyt hozott a klaszter megalapítása, az azóta elvégzett munka. Megalakuláskor a tanulóképzéssel kapcsolatban nagy célokat tűztünk ki magunk elé, ennek most már kézzelfogható eredménye is van. De szeretnénk továbbmenni, amihez keressük azokat a komoly, kötelességtudó és a jövőbe mutató cégeket, amelyek hozzánk csatlakozva ebben partnereink lehetnek. A klaszterbe való belépéssel ők is részesülhetnek az érdekszövetségünk által kiharcolt javadalmakból, és azt is fontos tudatosítani: ha együtt minél nagyobbak vagyunk, úgy nagyobb erőt tudunk képviselni ebben a városban, és így a korábbinál jelentősebb eredményeket fogunk tudni elérni. Fontos számunkra, hogy a cégek ismerjék meg a munkánkat és jelentkezzenek tagnak az Építőipari Technológiai Klaszterbe.
DDGK: „Együtt sokkal erősebbek és többek vagyunk, mint külön-külön”
A magas infláció, illetve a tömegtermelésben bekövetkező keresletcsökkenés valamilyen formában minden termelőágazatot érint, így a gépipart is. A 12 éve működő Dél-Dunántúli Gépipari Klasztert alkotó cégekre is hatással vannak a folyamatok, de mint Csirke Balázs klaszterelnök mondja, mivel a tagvállalkozások más-más portfólióval és méretben működnek, ez a hatás jelentős különbséggel érvényesülhet. Másképp érinti a tömegtermelést, mint az egyedi gyártókat, szolgáltatást nyújtókat.
– Összességében egy magas inflációjú és csökkenő keresletű időszakot élünk meg a gépiparban, nemcsak a b2c, hanem a b2b területeken is. A szériagyártásban, a tömeggyártásban és azon belül különösen az autóiparban érződik ez a szűkülés. Ott a létszámokat sem hagyja érintetlenül, de azért ez nem jelent nagy strukturális változást, sokkal inkább egy átmenetinek tűnő időszakot, ami nem gyorsan fordul vissza. Inkább éves léptékben mérhető a kifutása, mint hónapokban.
– A gépipari klaszter vállalkozásai hogyan reagálnak ezekre a változásokra? Kérnek-e segítséget a problémáik megoldásához, megosztanak-e jó gyakorlatokat egymás között?
– A klaszternek éppen az az egyik legfontosabb szerepe, hogy lehetőséget teremtsen a tagoknak a jó gyakorlatok megosztására. Ha összeül 30–40 klasztertag, sokkal precízebb és adekvátabb választ tudnak adni, mintha egyetlen vállalkozás magára hagyatva keresné a megoldást. Nálunk mindennapos a problémafelvetés és arra a közös válasz megtalálása. A havonta megrendezendő benchmarking klubok is minden esetben legalább egy-egy ilyen téma, például az energia, az alapanyag, a devizaárfolyam-kockázat, a munkaerővel kapcsolatos kérdések feldolgozását szolgálják.
Amikor nehéz időszakokat vagy recessziót él meg a gazdaság, esetleg olyan kihívásokkal kell szembesülni, mint amilyennel az elmúlt három-négy évben – a koronavírus-válsággal, az alapanyaghiánnyal, az inflációval vagy az energiaárak elszabadulásával –, akkor mindig sokkal jobban megmutatkozik, hogy közösségként mennyivel többet tudunk elérni, mint külön-külön. Ez a nehéz időszak rengeteget segített a klaszterközösség fejlődése szempontjából, mert a jó gyakorlatok megosztásával, a szükséges kooperációk létrehozásával, a klasztertagok összekötésével sokat tudtunk segíteni egymásnak. Ezek az időszakok még jobban rávilágítanak arra, hogy együtt sokkal erősebbek és többek vagyunk, mint külön-külön.
– Megvalósul-e ma az a fajta irányultság, ami klaszter alapításakor megjelent, hogy olyan összetett munkát is képesek elvállalni, amit a tagok technológia, szaktudás hiányában külön-külön nem?
– Ha a víziónkban egyetlen elemet kellene kiragadnom, hogy számomra mi a legerősebb, akkor éppen ez az: kellően sokszínű és sokféle kompetenciával rendelkező klaszterként együtt olyan termékek előállítására, szolgáltatások nyújtására is képesek vagyunk, amire külön-külön nem. A klaszterközösség a rendszeres találkozások alkalmával megismeri egymást, ez egy olyan bizalmi alapot teremt, amely nélkül sokkal nehezebben kezdeményez együttműködést az egyik vállalkozás a másikkal. A klaszter 2011-es megalakulása óta mind több kooperációs együttműködés jön létre, ami korábban nem létezett, és amelyek egyre könnyebben szerveződnek, éppen a másik megismerése és a bizalom által. Célunk, hogy megnőjön ezeknek a kapcsolódásoknak a száma, hogy minél több partner minél komplexebb termékek és szolgáltatások létrehozásához tudjon kapcsolódni.
– Hazánkban egyre nagyobb problémát jelent a munkaerő hiánya, mint ahogy a szakmai utánpótlás megoldása is. A gépipari szektorban ez miként alakul és ennek megoldásában milyen szerepet vállal a DDGK?
– Amikor 2011-ben létrejött a klaszter és meghatároztuk azokat a fő projekteket, amelyek mentén a vállalkozások együttműködnek, azok között az első volt a szakember-utánpótlás kérdése és a szakképzés. De nemcsak közép-, hanem felsőfokon is, és nemcsak a szakképzett munkakörökben, az összes területen. Minden évben rengeteg időt, energiát fordítunk erre, és igyekszünk ezt egyre okosabban csinálni. Ennek egy számomra különösen kedves és fontos eleme a DDGK oktatói ösztöndíj, amellyel idén szeptemberben díjaztunk először olyan szakképzésben részt vevő oktatókat, akik partnereink abban, hogy a jövő szakembereivel megismertessük a régiós gépipari vállalkozásokat. Azt gondolom, hogy a szakképzésben dolgozó oktatók a pályaválasztás szempontjából még egy kiaknázatlan erőforrást képviselnek. Persze nemcsak a jövő szakembereit kell megtalálni, hanem a jelen munkatársait is. Itt a klaszter abban tud segíteni, hogy főleg az egyedi gyártásban, ahol sokkal inkább projektjellegű a tevékenység, nem mindig arra van szükség, hogy új munkaerőt vegyünk fel, sokkal inkább arra, hogy egy meghatározott időre, egy feladatra rendelkezésre álljon elegendő kompetencia. Ebben a gépipari vállalkozások kiválóan együtt tudnak működni. Éppen azért, mert nem teljesen egyformák, de mégis szűkebb-tágabb értelemben egy iparágban tevékenykednek, és ez oly módon is kiváló együttműködéseket hoz létre, hogy akár kompetenciával, szaktudással és emberrel segítjük ki egymást egy-egy projekt idejére.
– A Dél-Dunántúli Gépipari Klaszter számos tagja nem Baranyához köthető. Mennyire befolyásolja a működést a földrajzi távolság?
– A közösségépítésnek nagyon fontos eleme, hogy találkozzunk egymással, és azt gondolom, hogy akármennyire széles technikai repertoár áll erre rendelkezésünkre, semmi nem pótolja a személyes találkozásokat. Mi erre rendszeresen lehetőséget biztosítunk. Nyilván nem vesz részt minden hónapban minden vállalkozás az összejöveteleinken, de a lehetőséget megteremtjük rá. A találkozókat mindig más-más regionális tagvállalatnál tartjuk különböző helyszíneken. A házigazda felvet egy kérdést, ami őt foglalkoztatja, a közösség is hoz egy másik témát, amit egy-egy ilyen találkozó alkalmával megvitatunk. Ez az érdeklődés beszippantja a résztvevőket, és annak, hogy megosztjuk egymással a tudásunkat, nagyon erős bizalom- és közösségépítő ereje van.
– A klaszter jelenléte igen erős volt az elmúlt években nemzetközi szinten, számos külföldi üzletember-találkozón és rendezvényen jelent meg. Ezek eredménye miként mutatkozik meg?
– Azért orientálódik külföld felé a klaszter, mert Magyarország egy viszonylag kicsi piac, és bár a klasztervállalkozások különböző méretűek, nemigen van közöttük olyan, amelyik ne dolgozna exportra, sőt van, aki alapvetően csak exportra dolgozik. Tehát az, hogy jelen legyünk a külföldi piacokon, keressük is ezeket a lehetőségeket, az nem kérdés. Az elmúlt években valóban számos külföldi üzletember-találkozón vettünk részt, azonban látni kell, hogy több év az átfutási idő, amíg a partnerek eljutnak odáig, hogy a kapcsolódás konkrét projektben, beszállítói viszonyban öltsön testet és piaci lehetőséget jelentsen. Jelenleg van olyan pályázati együttműködésünk, ami egy négy-öt évvel ezelőtt történt kapcsolatfelvételen alapszik. Tehát abszolút van jövőjük ezeknek a megjelenéseknek, csak a horizont hosszabb távú. Magának a klaszternek több mint 40 tagja van, egy-egy ilyen üzletember-találkozón a sok tagvállalat között keressük az ott megjelent többi partnerrel a kapcsolódási lehetőségeket, a kölcsönös kapcsolatfelvételi igényeket, majd összekötjük a vállalkozásokat, és utána már a két vállalkozás között zajlanak az egyeztetések, ha szükség van rá, akkor a klaszter közreműködésével. Nálunk az utóbbi években több ilyen sikeres üzleti tevékenység is megvalósult, és várjuk is, hogy idővel több hasonló együttműködés jöjjön létre.
BGK: Érdekképviselet, együttműködés, közös marketing a vendéglátásban
A 2023-as esztendő egyelőre a korábbi éveknél mintegy 30%-kal kevesebb rendezvényt hozott a vendéglátásban dolgozó vállalkozások számára, bár a következő hónapok céges és családi eseményei még javíthatnak a mérlegen. A nyári szezon utóhatásai egyelőre kedvezően éreztetik hatásukat, bár mint ahogy Teleky Zoltántól, a Baranyai Gasztronómiai Klaszter (BGK) elnökétől megtudjuk, idén a szokottnál jóval kevesebb turista tért be a pécsi és baranyai vendéglátóhelyekre. Bár ahogy a szakember fogalmaz, nem érdemes a tavalyi kiemelkedő forgalmat bonyolító évhez hasonlítani az ideit, mert 2022 a Covid utáni első szabad év volt, amikor az emberek „mindent szerettek volna, amitől korábban el voltak zárva”.
– Ha az elmúlt egy évet nézzük, ez idő alatt minimum 20%-kal emelkedtek a munkabérek, mint ahogy az alapanyagok ára is jelentősen megugrott. Ezek jelentősen hatnak a vendéglátásban működő vállalkozásokra. Sajnos látható, hogy ha ez a tendencia folytatódik, az emberek először a luxuskiadásaikat fogják csökkenteni, így a szórakozásét és a vendéglőbe járásét. Nem szeretnék borúlátó lenni, de szerintem nem lesz könnyű a téli időszak, mert amíg egy menüzős helyre még csak-csak betérnek a vendégek és két-háromezer forintért megesznek egy menüt, addig egy à la carte ételre már nem biztos, hogy kiadnak 5–8000 forintot. Most még ki lehet ülni a teraszokra, mert jó az idő, azonban ahogy egyre korábban sötétedik és beszorulunk az épületekbe, a vendégek zöme is inkább otthon marad.
Emellett nemcsak Pécsett, hanem országos szinten is extrém módon küzd a minőségi munkaerő pótlásával a vendéglátás. Ezért a minőségi munkaerő kinevelésén dolgozunk a klaszterrel. Az iskolákkal közösen szeretnénk részt venni az oktatásban, hogy népszerűsíthessük a mai vendéglátós szakmákat, hogy kapja vissza a tiszteletét, legyen újra hívószó a szakács, a felszolgáló stb. Mutassuk meg, hogy a vendéglátás igenis rangos szakmaterület, és hogy találjuk meg azokat a fiatalokat, felnőtteket, akik elhivatottságot éreznek és ezt szeretnék művelni. Ehhez viszont mi kellünk, akik autentikusan be tudjuk mutatni a szépségét, de a nehézségeit is, ezáltal kedvet csinálni ahhoz, hogy a fiatalok ezt a pályát válasszák.
– Mitől csökkent le a létszám a szakmában? Ez is egyértelműen a Covid következménye?
– A Covid mindenképpen szerepet játszik ebben, igen. Amikor az éttermeknek, a szálláshelyeknek zárva kellett tartaniuk, a bizonytalanság miatt nagyon sok szakképzett kolléga átváltott más területre, és csak kevesen tértek vissza, amikor már újra szabadon dolgozhattunk. A másik tendencia pedig a külföldi munkavállalás, elképesztően magas számban mentek ki külföldre dolgozni a magyarok egy jobb élet reményében. Sok cégvezetővel beszélgetek, nemcsak a vendéglátásban, szinte mindenhol munkaerő-problémával küzdenek, és nem látjuk, hogy miként lesz utánpótlás. A külföldre távozottak teljesen kikerültek a látókörünkből, és nem számíthatunk arra, hogy megjelennek a magyar munkaerőpiacon.
– A klaszterben miként reagálnak a kialakult helyzetre?
– Negyedévente tartunk klaszter-taggyűlést, az elnökséggel pedig kéthetente találkozunk. Éppen most készülünk a következő alkalomra. Ilyenkor mindig elemezzük az aktuális tendenciákat, megosztjuk a tapasztalatainkat, keressük a kérdésekre a válaszokat és tudatosítjuk a céljainkat, amelyek felé lépésről lépére haladunk. A klasztertagok közül már többen ráéreztek a klaszterben való működés előnyeire, de még dolgozunk azon, hogy aktívabbá tegyük a többiek jelenlétét. Sokan el vannak foglalva a saját napi problémájuk megoldásával, így kevés energiájuk marad a közösségre. Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni, folyamatosan ötletelünk, hogyan mehetnénk előre. Tavaly év végén kikértük a klasztertagok véleményét az igényeikről, hogy azokhoz igazíthassuk a céljainkat.
Egyébként igyekszünk inspirálódni más klaszterek munkájából, rengeteget beszélgetek az Építőipari Technológiai Klaszter (ÉTK) elnökével, Molnár Gáborral, ők nálunk néhány évvel több tapasztalattal bírnak. Sok mindenben segítenek minket, a klaszterünk például bemutatkozott az ÉTK tagságának. Ez az együttműködést is segíti: ha a tagjaink szeretnék felújíttatni az épületeiket, amiben működnek, esetleg új helyet létrehozni, akkor az építőipari klaszterhez fordulunk segítségért. Ha pedig ők terveznek valamilyen rendezvényt, abban az esetben pedig minket keresnek, és közreműködünk a lebonyolításban.
– Milyen konkrét sikert ér már el a Baranya Gasztronómiai Klaszter?
– Tavasszal érkezett egy olyan javaslat, hogy mivel igen esős volt a tavasz, a rossz idő miatt nem nyithattak meg márciusban a vendéglátóhelyek teraszai, csak májusban, ezért jó lenne ehhez igazítani a bérleti díjakat. Sikerült elérnünk, hogy a pécsi önkormányzat közgyűlése megszavazza a módosítást, így májustól indult a főszezon, és ha rossz az idő, akkor a bérlők arányosan, a nyitvatartás függvényében fizetik a díjat.
A másik sikeres projektünk, ami még befejezésre vár, egyfajta gasztroajánló a helyben működő vendéglátóhelyekről. Egy kiadványról van szó, amelyben térségbeli éttermeket, evési lehetőségeket ajánlunk az idelátogató turistáknak, de a helybelieknek is. Amikor valaki Pécsre érkezik, nem valószínű, hogy tudja, hol fogyaszthat egy jó menüt vagy egy pizzát, hol ihat egy remek kávét, milyen helyeken találkozhat kézműves helyi termékekkel. Mi magunk is örülnénk egy ilyenfajta segítségnek, ha idegen városba utazunk. A tartalom már összeállt, egyelőre forráshiány miatt szponzorokat, segítőket keresünk, hogy ki tudjuk adni ezt a hasznos kiadványt. Ha készen lesz, szeretnénk ennek nagyobb publicitást adni.
De elkezdtünk egy párbeszédet a Pécsi Tudományegyetemmel is, hogy használjuk ki az egymásban rejlő lehetőségeket. Tervezzük, hogy meghirdetünk egy gyakornoki programot, ahol fiatalokat szeretnénk foglalkoztatni. Ahogy mondtam, gyakran munkaerőhiánnyal küzdünk, de ha lennének olyan egyetemisták, akiket bizonyos időszakokban, természetesen az órarendjükhöz igazítva tudnánk mozgósítani, egy gyors alapképzést követően beállhatnának dolgozni. Ezzel mindenki jól járna.
K.T.