Az élete szerves része a foci, heti kétszer biztosan a pályán találjuk Till Balázst, a bólyi Aquacut Kft. tulajdonos-ügyvezetőjét. 10 éves kora óta igazolt sportoló, és bár közben volt némi kihagyás, most ismét igazolt játékosként van jelen a bólyi öregfiúk bajnokságában. A foci mellett, ha ideje engedi, hetente kétszer-háromszor saját testsúlyos edzést végez. Volt egy konditerembe járós időszaka, de hogy időt spóroljon, illetve egy sportsérülés után kímélje magát, otthon rendezett be magának egy edzőszobát.
– Mi a hajtóerő a sportban?
– A sport kiválóan kikapcsol, számomra a legjobb a feszültség levezetésére. A foci társas tevékenység, csapatjáték, ahol sokat számítanak az emberi kapcsolatok és a játék öröme. Nagyon szeretek futballozni, a bólyi öregfiúk csapata kiváló társaságot jelent, mély barátságokkal. A saját testsúlyos edzés pedig egyfajta kihívás magam felé, hogy jó formában legyek. Imádok mozogni, amikor a sérülésem miatt egy évig szinte alig tudtam sportolni, frusztráltnak éreztem magamat, nem igazán találtam a helyemet. Számomra a belső motivációt a sporttal kapcsolatban az adja, hogy jól érezzem magamat. Ezt pedig mozgással érem el.
– Többféle mozgásformát is említett. Mitől függ, hogy mit sportol?
– Az utóbbi időben úgy alakult a munkám, hogy szinte állandóan mozgásban vagyok, sokat jövök-megyek kapcsolatépítés, rendezvények és a partnerlátogatások miatt, ezért most jó egy kicsit otthon lenni. A lakásunkban berendeztem magamnak egy kis edzőszobát, TRX-szel és saját testsúlyos edzéssel tartom karban magamat. Így tudok a legkisebb időráfordítással a leghatékonyabban edzeni. Egy időben eljártam konditerembe, ott is szövődtek barátságok. Edzés után még beültünk valahová beszélgetni, ez elég sok időt elvett a családtól, így mostanra maradt a foci és az otthoni edzés.
– Mire tanította meg önt a sport?
– Elsősorban alázatra, arra, hogy az ember fölismerje a határait. A sportsérülésem behatárolta, hogy milyen edzéseket végezhetek és milyen intenzitással, egy ideig úgy nézett ki, hogy a nagy szerelem, a foci teljesen ki is esik az életemből. Eddigi sportmúltamban a legnagyobb próbatételt az jelentette, hogy többször volt kisebb sérülésem, és bizony oda kellett figyelni, hogy mikor milyen intenzitással kezdhetem újra a mozgást. Ez alázatossá tett: el kell fogadni, hogy az ember már nem 20 éves, és ha megsérül, azt már nem tudja egy-két hét alatt kipihenni. A sérülés valószínűleg túlhajszoltságból fakadt, akkoriban heti öt-hat edzésem volt, és hétvégente még a feleségemmel is 10–15 km-es túrákat tettünk, így nem csoda, hogy a szervezetemnek elege lett. Tehát az embernek meg kell tanulnia, hogy hol vannak a határai. A társaságunkban hangadóvá is váltam, mindenkinek mondom, hogy inkább kevesebbet, kicsit lassabban terhelje magát, mert csak alázattal, türelemmel és kitartással lehet célt érni.
– Ezt a megszerzett bölcsességet miként lehet átfordítani a vállalkozásra?
– Minden tapasztalás és tanulás, más emberekkel való érintkezés hat az életünkre, a társas emberi kapcsolatainkra, a munkánkra, a szabadidőnk felhasználására. Azt gondolom, ha valaki kitartó, fegyelmezett a sportban, az a vállalkozásában sem lesz szeleburdi és hirtelen.
– Az üzleti életben való érvényesülést, akár az üzleti kapcsolatok építését elősegítheti-e a sport?
– Szerintem abszolút összehozza az embereket, mert egyrészt ez egy nagyon jó téma egy beszélgetésben. A foci révén rengeteg ismeretségre tettem szert, nyilván vállalkozók is akadnak a futballisták körében, vagy fordítva: futballisták is vannak a vállalkozók között. Így előfordulhat, hogy esetleg ellenfélként találkozunk valakivel a pályán, de akkor még nem tudjuk, hogy a szemben lévő ember lakatos, pék vagy éppen vezérigazgató, mert csak egy játékos. Viszont megeshet, hogy valamilyen színtéren szembekerülünk egymással, és már van egy közös pont, egy beszélgetési alap, hogy én is futballozom, te is futballozol, vagy éppen mindketten motorozunk. Nevezhetném ezt bizalmi tőkének is, ha van egy közös téma, ami mindkettőnket érdekel, és arról jót tudunk beszélgetni, az előrevihet akár egy üzleti kapcsolatot is. A csapatsportoknál pedig, de más közösségben is az emberek egymásra vannak utalva, ez pedig kiváló alapot vagy magabiztosságot ad. Ha csapatot váltunk vagy új ember érkezik a csapatba, be kell illeszkedni, mint ahogy a fiataloknak is meg kell találniuk a helyüket a csoporthierarchiában. Ugyanez vonatkozik egy üzleti közösségre is. Emellett egy kisportolt embernek, legyen az akár férfi vagy nő, szerintem magabiztosabb a testtartása, esetleg bátrabban választ ruhát magának, mindez már az első benyomásnál – egy üzleti szituációban is – hozhat egy kis előnyt.
Kis Tünde