Jó időben, amikor csak ideje engedi, felpattan a kerékpárra és lakóhelye, Kővágószőlős környékén megy egy kört, hiszen arrafelé rengeteg jó útvonal adódik a Mecsekben és a Zselicben. Szundi György hétköznapjai zsúfoltak, hiszen a konferenciaszervezéssel, kommunikációval foglalkozó vállalkozása, a Partners Pécs Kft. mellett a vendéglátóiparban is érdekelt, a sportot azonban nem hagyná ki az életéből. Montain bike-ozik a Mecsekben, erdei és aszfaltutakon egyaránt. Ilyenkor télen ritkábban, bár folyton lesi a hőmérőt, és ha tíz fok fölött van napközben a hőmérséklet, mint például karácsony előtt, akkor gyorsan megy egy kört.
– Az erdei bringázás remek dolog egyedül és társaságban is. Van egy baráti kör, ha valakinek kedve, ideje van, csak beírja a csoportba, hogy megy, és aki ráér, csatlakozik hozzá – válaszolja György arra a kérdésre, hogy csoportosan vagy egyedül szeret-e biciklizni.
– Versenyző típus vagy pedig csak önmaga örömére mozog?
– Nincs verseny, ez teljesen csak a kikapcsolódásról, a mozgás öröméről szól. Persze, azért mindig be van kapcsolva a telefonomon a biciklizős program, és jólesik utólag visszanézni, ha sikerült jobb átlagot menni, mint azelőtt.
– Volt hagyománya az iskolában vagy a családban a sportnak?
– Főleg azokat a mozgásokat szeretem, amiket a szabadban lehet végezni. Iskolás koromban nem voltam különösebben ügyes sportoló, nincsenek úttörőolimpiai okleveleim, úgy emlékszem, egyedül a közép- és hosszútávfutások mentek jól, de azt meg nem szerettem, mert unalmas volt. A futást – bár manapság nagyon divatos – most sem bírom. Biciklivel viszont 40 kilométer hegyen-völgyön kimondottan kellemes fáradtságot okoz.
– Miért fontos a sport, milyen többletet ad az ön számára?
– Nincsenek extra ambícióim, a nagy eredményekről már valószínűleg lecsúsztam, viszont egy néhány órás erdei tekerés tökéletesen kikapcsol és feldob. Motivációnak pedig kiválóak az aktuálisan éppen szembejövő emelkedők. Minden nagyobb domb megmászásának a legelején úgy érzem, hogy ez most biztos nem fog menni, meg kellene állni, vagy még inkább visszamenni. De aztán soha nem állok meg, valahogy mindig sikerül, és nagyon jó érzés megcsinálni, amiről azt hittem, hogy nem vagyok képes rá.
– Mit tanult meg a sportolás által, ami az élete más területére, pl. a munkájára is kihat?
– Azt, hogy meg lehet csinálni. Akkor is, ha nehéz, és az elején úgy tűnik, hogy nincs hozzá elég erőm. Érdemes kipróbálni, hogy amikor már úgy érezzük, hogy hú, ez nagyon fárasztó, inkább megállnék, akkor még menjünk el a következő kanyarig. Aztán a következő bokorig, fáig, tábláig és így tovább. Mint Forrest Gump. Meglepő lesz, hogy az fáradtság első jelei után még tízszer, százszor annyit tudunk továbbmenni. Mondják, hogy a maratoni futás is főleg fejben dől el.
– Miként egyeztethető össze a munka és a sport, hiszen nagyon elfoglalt?
– Mindig arra van idő, amire akarjuk. Persze, nem árt, ha van egy megértő feleség, aki nem veszi zokon ezeket a néhány órás eltűnéseket. És jó helyen lakunk, Kővágószőlősön a háztól lehet indulni, oda érkezni, nem kell külön elautózni, mint egy edzőterembe vagy uszodába.
– Előfordult-e már, hogy valakit megfertőzött a sportszeretettel, például a munkatársakat, a családtagokat?
– Mindig jönnek a társaságba újabb barátok, de a legjobban annak örülök, hogy sokszor a fiaim is velem tartanak. Persze velük még többször megállunk, pihenünk, mert 10 és 12 évesen elég sok a 35 kilométer, de becsülettel végighajtják, és tudom, hogy nemsokára már nekik kell várniuk rám a dombtetőn.
– Miként támogatja az üzlet- és kapcsolatépítést a sport?
– Sok barátommal van üzleti kapcsolatom is, és sok üzletfelem egyben a barátom is. Így nem mindig lehet tudni, hogy egy-egy biciklizés, vitorlázás vagy focizás éppen hatással van-e az üzleti kapcsolatunka, de az biztos, hogy mindig nagyon jól érezzük magunkat a szabadban, mozgásban!
Kis Tünde