1994-ben lépett hatályba az a kamarai törvény, amely eredeti jogaiban visszaállította a másfél évszázados intézményt. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara is ebben az évben alakult újjá, bár a kamara regionális szervezeteit állami szinten már 1982-től megszervezték. A kamara mint intézmény 1985-től kikerült az állami felügyelet alól, és hatalmas szerepet játszott a piacgazdasági átállás, így a társadalmi átalakulás előkészítésében. Az elmúlt 25 évet a PBKIK korábbi elnökeivel idézzük vissza. Az eltelt két és fél évtizedben négy elnök irányította a baranyai testületet, mindegyikőjüktől azt kérdeztük, hogy melyek voltak azok a feladatok, kihívások, amelyek a megye gazdaságát érintették és ezekre milyen megoldások születtek a kamara által, milyen feladatok, hatáskörök voltak hangsúlyosak a kamara működésében az általuk elnökölt ciklus alatt, illetve milyen volt a vállalkozások és a kamara kapcsolata abban az időszakban.
Szűcs István: a hatékony csapatmunka megszervezése
Szűcs Istvánt 1988-ban választották megbízható többséggel a kamara elnökének. A megbízatás hat évre szólt, és ahogy Szűcs István megfogalmazta: a tapasztaltabb, korosabb kezdő elnök és a lendületes, fiatal titkár belevetette magát a kamarai munkába.
– Ez az időszak a rendszerváltás közeli és a változás időszaka volt. A 40 év erős, centralista vezetése után oly hirtelen következett be, amire szinte nem is lehetett készülni. Szép és mámoros időszak volt, tele bizonytalansággal, ismerethiánnyal, ám tenni akarással… Csupán a „hogyan” megkeresése volt a feladat. Ekkoriban jelent meg „A tűnődés” című cikkem, melyben a kincstári optimizmusra és a vállalati bizonytalanságra valami olyan választ adtam, hogy a megoldás valahol középen lesz. Sajnos sok évig alatta maradt. Ismeretlen volt a piacgazdaság, hirtelen új módon kellett (volna) gondolkodni és gazdálkodni. Hallattuk a hangunkat, de akár a kormányzattól sem jött segítség.
Kérdőíves felméréseket végeztünk, százával érkeztek a válaszok. Mi a gond? Tőkehiány, piacvesztés, magas kamat, termelés-visszaesés, kihez forduljunk, merre nyissunk? Az Alpok-Adria Munkaközösség keretén belül az összes szomszéddal felvettük a kapcsolatot tapasztalatszerzés céljából. Trieszttől Grazig, Zágrábig sok megbeszélést folytattunk, de eljutott a hangunk Madridig, Ciprusig, sőt véletlenül még Észak-Ciprus is javasolt együttműködést. Mindenhonnan biztatás volt. Befektetőket kell keresni, újra kell törekedni, fejleszteni, hatékony csapatmunka kell és fiatalítás. Az elért jövedelmeket nem felélni kell, hanem visszaforgatni. Akiknél volt affinitás, tudtak is indulni és a kamara már nemcsak érdekképviselet, hanem informatikai bázis is volt. Az azonban nagyon nehezítette a régió – máig is meglevő – hátrányát, hogy az infrastruktúra fejletlen maradt. Magunknak kellett az utat keresve a buktatókon át visszahozni a segítséget. Tanultuk ugyan valamikor a szocializmus politikai gazdaságtanát, de most a kapitalizmus kezdetén nem sokra mentünk vele. A kapitalizmusét jobban meg kellett volna tanulni.
Jellemző, hogy amikor a részvénytársság megalakításához kezdtünk, napokig tartó bizonytalanság után vélt vagy valódi országos főemberek tanácsát kértük. 8-10 telefon és 2-3 nap kellett, amíg valamit ki tudtunk hámozni emelkedett színvonalú tanácsaikból, hogyan is kell részvénytársaságot alapítani. Szárnyaló, vérpezsdítő időszak kezdődött, s ma is jó érzéssel emlékezem vissza a 30 évvel ezelőtt történtekre. Kár, hogy még ma is lassúnak látszik a folytatás.
Higi Gyula: a PBKIK megalapítása, a működés megszervezése
Higi Gyula 1990 és 1996 között irányította elnökként a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara munkáját.
– Első feladatom a titkár úrral együtt a kamara megalapítása, a szervezet kialakítása, a tagok névsorának megszerzése, elkészítése, informatikai nyilvántartásának megszervezése volt. A kamara megalakulásával az országban messze a leggyorsabb és legpontosabb eredményt értük el, amelyek a későbbi munkánkat is meghatározták. Megyénk és Pécs gazdasága romokban volt, sorra szűntek meg a nagyvállalkozások pl. a szénbánya, az uránbánya, a kesztyűgyár, a BÁÉV (építőipar), a húsipar, a bőrgyár. Nem volt munkahely, a korábbi dolgozók kényszervállalkozókká váltak, az ő érdekük képviselete nem volt lehetséges, de egyre több valós vállalkozás is indult. Külföldi befektetőket részben az infrastruktúra állapota, részben a délszláv háború miatt nem sikerült a megyébe csábítani.
A vállalkozások érdekében figyeltük a jogszabály-változások előkészítését, és mivel olyan tekintélyünk volt, hogy a megye összes országgyűlési képviselője havonta rendszeresen megkereste a kamarát, így módunk volt a vállalkozók számára kedvezőbb döntés irányába való lobbizásra. Részt vettünk az akkor még létező területfejlesztési tanácsok munkájában, ahol lehetőség volt a vállalkozókat érintő projektek támogatására. Magam többek között a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács, a Dél-Dunántúli Területfejlesztési Tanács, a Duna-Dráva-Száva Interregionális Területfejlesztési Tanács és az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában közreműködtem. Folyamatosan kapcsolatban voltunk a megye városainak polgármestereivel és igyekeztünk meggyőzni őket arról, hogy ne növekedjen a vállalkozók helyi adóterhe.
Az akkor közvetlen anyagi támogatást nyújtó OMFB lehetőséget adott, hogy először az országban megyénk kamarája kapjon forrást és döntési lehetőséget a vállalkozások innovációjának támogatására. Mivel ezt tisztességesen végeztük, ezért a következő évben több megyére kiterjesztette a lehetőséget az OMFB. A vállalkozók egyre nagyobb részét sikerült bevonni a kamarai munkába, a legjelentősebb vállalatokkal havi rendszerességgel találkoztunk, de a többi vállalkozást is tájékoztatással és feladatokkal igyekeztünk a kamarai életbe bevonzani. Részt vettünk a helyi vásárok szervezésében, támogattuk a külföldi vásárokon való megjelenéseket. Létrehoztuk a megye városaiban a városi kamarai hálózatot, így közelebb kerültünk a Pécsen kívüli vállalkozásokhoz.
Folyamatosan lobbiztunk és ha lehetett, tettünk a térség fejlesztéséért, az M6-os, a reptér, az ipari parkok, a vállalkozói övezetek, a Duna-hidak létrejöttéért. Vendégünk volt több miniszter, így például Lotz Károly közlekedési miniszter is. Érdekes volt, amikor megszerveztük a legfiatalabb vidéki Duna-híd (Dunaföldvár) 75. születésnapját, ez elgondolkodtatta a döntéshozókat. A hídon Dunaújváros, Szekszárd és Mohács polgármestere gurított át hordót. Azóta a három városban két híd felépült, és bízom a mohácsi híd mielőbbi megvalósításában is.
Igyekeztünk háborús szomszédunk magyar lakosságán segíteni. SFOR kíséretet szerveztünk és levittük a helyi polgármestereket a megszállt falvakba. 1 millió forintos segélyszállítmányra gyűjtöttünk pénzt és juttatunk le műtrágyát Kopácsra. A kamaránál mindannyian választott képviselők voltunk, így én is társadalmi munkában dolgoztam, mindezek mellett mindegyikünknek saját vállalkozását is kellett vezetnie.
Dr. Kéri István: EU-s csatlakozás, Pólus Program, klaszterépítés
Dr. Kéri István 2000-től 2016-ig látta el a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöki feladatait.
– Először az iparkamara és a kézműves kamara törvény általi összevonása volt a legfontosabb feladatunk. Ma már arra emlékezünk, hogy a jogszabályi „lazaságok” ellenére a körülményekhez képest sikerült az emberi tényezőket oly módon rendezni, hogy a mai napig működőképes a rendszer. Másodszor az EU-s csatlakozásra való felkészülés és a globalizáció hatásainak megismertetése adott kihívást számunkra. Iránytűként szolgált az „Először változni, és utána változtatni” iránya. Egy piacorientált gondolkodású szervezet felépítésével kezdtük. Folytattuk az önkéntessé váló kamarai tagság finanszírozási lehetőségének figyelembevételével a közfeladatok és a kamarai szolgáltatások megfelelő arányának kialakítását. Az európai egységes piacra lépésünkkor a hazai piacon megjelenő versenytársakkal szembeni egyik alternatíva volt a kkv-k külpiacra jutását segíteni. A külföldiekkel való konzorciumi partnerként közvetlen uniós forrásokhoz juttattuk őket. Cégprofilokat töltöttünk fel EU-s adatbázisokba. Magyar-Horvát Tagozatot működtettünk. A szakmai utak és az oktatások is jelentős szerephez jutottak. A megye kedvezőtlen gazdaságszerkezete és vállalati mérete miatt hátrányba került a többlet-adóterheket tekintve. A hiányos KSH adatsorok mellett két alkalommal is készítettünk regionális gazdasági elemzést (2000-ben és 2008-ban). Megküldtük az illetékes döntéshozóknak, de az elfogadáson kívül csak később születtek részleges érdemi döntések. A helyi adóügyekben több alkalommal is sikerült az önkormányzatokkal a vállalkozások számára kedvező egyeztetéseket folytatni. A gazdaság fejlesztésére létrehozott „Pólus Program” komoly projektgenerálásokat indított el. A végjáték már nem volt ilyen sikeres. A projektek közül kb. 50% kisebb átalakításokkal pályázati pénzekhez jutott. A válság végleg lenullázta a programot.
Folytatva az eredményeket: a forrásszerzés viszonylag olcsóbb és egyszerűbb módszereként beindítottuk a Széchenyi Kártya programot, amelyik már 18 éve szolgálja a kkv-k könnyebb finanszírozását. Az együttműködés javítása érdekében előtérbe került a szemléletformálás. Ekkor kezdtük a klaszterépítést, amelyben a szomszédos megyék vállalkozásai is részt vettek. Harmaduk még ma is működik, és a legjobbak már elérték a nemzetközi minősítést is. Ekkor kötött a PBKIK és az MTA Pécsi Területi Bizottsága együttműködési szerződést. Kiírásra került a Regionális Innovációs Díj. Megalakult a Dél-dunántúli Kamarák Szövetsége, ám 3 éves ténykedés után az ellentétes országos tendenciák miatt elcsendesedett. Elnyertük, majd megújítottuk a kiemelkedően közhasznú szerződésünket.
Jelentős kihívást jelentett számunkra, hogy a változó törvényi és környezeti hatások ellenére hogyan tudunk rugalmas, stabil minőségű munkát végezni úgy, hogy a „hivatal” szó ne jelentsen taszító hatást a vállalkozások számára. Ezt szolgálta a szervezeti és működési innováció. A projektet költségvetés bevezetésével kezdtük. Ez az apparátus és a testületi tagok számára egyértelművé tette, hogy mi mennyibe kerül. Mikor reálisabb tervjavaslatok érkeztek, a városi elnökségeink önálló döntési jogokat kaptak, így a kamarai tevékenység közelebb került a vállalkozásokhoz és a párbeszéd is napi szintre került. Munkatársainkból a napi munka kényszerítette ki az önállóságot, a kreativitást és az elvárt szolgáltatási színvonalat. Az ügyfélforgalmunk bizonyítja, hogy jó úton járnak. A közfeladatok színvonalas ellátására ma is kiegészítő forrásokat kell szerezni, amit a munkatársak közvetlen brüsszeli pályázatokból teremtenek elő.
A vállalkozások és a kamara együttműködése elsősorban egy adott időszak aktuális gondjaihoz kapcsolódott. Volt, amikor vállalatcsoportokat érintő érdekek sérültek, máskor információszervezést igényeltek a vállalkozások, de a kamarai feladatokon túl is segítettek, ha volt lehetőségük. Mai világunk nem az egyéni versenyről szól a gazdaságban. Sikertelen akcióinkon túlmenően azért fennmaradt a beszélő viszony, és korrektnek értékelhető. Ezt bizonyítja aktív részvételük a kamarai stratégia összeállításában és a közösségi összejövetelek látogatottságában. Nemcsak a döntés, hanem a döntéselőkészítés folyamata is érdekelte őket.
Összességében elmondhatom, hogy kamaránk történetében én voltam leghosszabb ideig megválasztott elnöki pozícióban. Azzal a tapasztalattal, hogy alá- és fölérendeltségi viszonyok nélkül is lehet kreatív, eredményes közösségekben dolgozni.
Dr. Síkfői Tamás: cél a gazdaságfejlesztésért felelős autonómiák formalizált együttműködésének megteremtése
Dr. Síkfői Tamást 2016-ban választották meg a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé.
– Sajnos az alapvető kihívás mit sem változott az elmúlt évtizedekben. A megye gazdasága folyamatosan leszakadóban volt nemcsak a leggyorsabban fejlődő térségektől, hanem az országos átlagtól is. Ezzel párhuzamosan a legtöbb önkormányzat nem érezte feladatának a helyi gazdaságfejlesztést. Az egyetem gazdaságorientáltsága sem alakult ki. Jól példázza a helyi gazdaság erőtlenségét, hogy egy főre jutó ipari termelésben, exportban utolsók vagyunk, a baranyai TOP100 cég teljesítménye csak számos más megye TOP3-TOP 6 teljesítményének felel meg. A 90-es évek második felében volt utoljára olyan „kegyelmi” időszak, ahol a gazdaságfejlesztésért felelős autonómiák, az önkormányzatok, az egyetem, a kamara képes volt szorosan együttműködni és eredményes munkát folytatni. 2005-től a Pólus Program felvillantotta a fejlődés lehetőségét, de a kormányzat következetlensége miatt ez a lehetőség elszállt. A program kidolgozásában és a helyi erőkön múló teendők végrehajtásában megfelelő teljesítményt nyújtottunk együtt, de eltűnt a kormányzati háttér.
A megye hihetetlenül gyenge lobbipozíciói egy egyre inkább központosított nemzetközi és hazai környezetben ahhoz vezettek, hogy a szakmailag legjobb tervek, programok is sorra elvéreztek.
A vállalkozásokat vizsgálva az elmúlt 30 évben végig látható volt az alulfejlett gazdaságra jellemző széttagoltság, az együttműködés képtelensége, az innováció, a fejlesztések elhanyagolása. Jelentősebb változás ezekben csak 2015. után kezdődött. Mindebből fakad, hogy 4 éve célul tűztük ki, hogy a fejlett térségekhez hasonlóan meg kell teremteni a gazdaságfejlesztésért felelős autonómiák formalizált együttműködését. Meg kell nyerni az egyetemet, hogy a régió gazdasági, fejlesztési irányait vegye figyelembe mind a HR, mind a KFI területén, segítségünkkel építse ki azt a vállalkozási hálózatot, amellyel egymást kölcsönösen inspirálva, motiválva megteremthető a nagy hozzáadott értéket produkáló helyi tudásgazdaság. A mintaönkormányzatok példája alapján minden jelentős település forduljon a gazdaság felé, koordináltan teremtsünk vállalkozásbarát környezetet a megye településein.
A helyi gazdaságban pedig mozgósítsuk azt a gazdasági elitet, amely már bebizonyította, képes az innovációra, a kisebb cégek, valamint beszállítók koordinálására, valamint versenyképes a piacon. Segítségükkel erősíteni lehet a klaszteresedést, amely a megyére jellemző kkv-k számára komoly versenyképességi előnyt biztosíthat. Ugyanúgy segíteni tudnak egy-egy térség üzleti közösségének megszervezéséhez. A verseny ma már globális a világon, és ebbe először csak lokális együttműködés megteremtésével lehet benevezni.
– Mindebből mit sikerült elérnie a kamarának?
– Az önkormányzati, egyetemi és kamarai formalizált együttműködés megteremtése – a még sokszor mindig csak önmagukra optimalizáló szervezetek mellett – emberpróbáló feladat. Ráadásul úgy, hogy tisztában vagyunk azzal, nem nekünk kellene lennünk a koordinátornak. Számos kérdésben folytak tárgyalások, sőt összehangolt aktivitások is, de ezek kisebb jelentőségű ügyek voltak, mint pl. a megye prominens ipari szereplőinek közös megjelenése az Ipar Napjai kiállításon a pécsi városházával, az egyetemmel és a kamarával közös szervezésben. Ösztönzésünkre az egyetem kidolgozott egy stratégiai dokumentumot ez ügyben, amely megakadt, nem jutott el az aláírásig.
A nehézségeket látva a kamara a helyi kkv-k, valamint a multinacionális szektor prominenseinek kérésére és segítségével kidolgozta a Baranya megyei Iparfejlesztési Programot, amely 4 pillérben igen konkrét feladatokat és határidőket fogalmaz meg az önkormányzatok, az egyetem és a kamara felé a megfelelő HR biztosítása érdekében, a KFI folyamatok felpörgetésére, valamint a településeken a vállalkozásbarát környezet megteremtésére.
A megye fejlődéséhez szükséges és elengedhetetlen infrastrukturális, kormányzati fejlesztésekben közös nevezőn vagyunk, de a mai erőt tisztelő környezetben koordinált lobbi kell ahhoz, hogy időről időre ne lebegtessék ezeket a beruházásokat.
Túl vagyunk a kormányzati egyeztetéseken, megoldottuk Palkovics miniszter úr kérésére ezen ipari szegmens programjának az egyetem által kidolgozott regionális innovációs ökoszisztéma stratégiához való illesztését, megnyertük valamennyi helyi tényező támogatását a programhoz. Az első komoly összefogás és programozott együttműködés próbaköve szerintünk az iparfejlesztési program. A szükséges együttműködés nem teremthető meg csak úgy általában, verbálisan, protokollárisan. Azt konkrét célok elérésére, konkrét összehangolt aktivitásokban lehet megtanulni.
Azon vagyunk, hogy ez év elején az érdekelt felekkel aláírhassuk az iparfejlesztési program végrehajtását célzó szerződést. Nem könnyű feladat, mivel az egzakt aktivitások, határidők riasztóan hatnak a mai környezetben. Az új pécsi önkormányzat sem jutott még el a városháza szempontjából a program „újraértékeléséhez”. A program egyik fejezete egyébként tartalmazza az egyetemi szakemberekkel közösen kidolgozott, formalizált megyei együttműködési rendszert, amelyben a prominens vállalkozások és a gazdaság szempontjából fontos intézmények, illetve hivatalok is megjelennek egyes döntési szinteken. Meggyőződésünk, hogy ez a formalizált rendszer ki tudja szolgálni az iparfejlesztési programot követő fejlesztési programokat is.
Emellett a kamarai lobbinak ki kell egészülnie a városok, a megye, a képviselők, és bizony az egyetem lobbijával is azért, hogy a programba eddig befogadott közel 30 vállalkozói fejlesztés, beruházás mihamarabb megkapja a központosított kormányzati forrásokból szükséges támogatásokat. E téren Szekó József, Polics József és Hárs József polgármester uraknak, illetve Szili Katalin kormánybiztos asszonynak szeretném köszönetemet kifejezni az eddig tanúsított kiállásukért.
– Az iparfejlesztési program körüli munka jól jellemzi a kamara összes aktivitásának folyamatát és környezetét. Miként értékeli a vállalkozások és a kamara kapcsolatát manapság?
– A törvények, na meg a helyi vállalkozások elvárásai nagyon széles tevékenységi portfóliót határoznak meg számunkra. Szerintem túl széleset is, tekintve, hogy a hazai kamarai finanszírozási rendszerben egy gyenge gazdaságú megye kamarája még az átadott állami feladatok működtetésére sem elegendő forráshoz jut, miközben a fejlett térségek kamarái jelentős fejlesztési források felett rendelkeznek. Ettől függetlenül a gazdaságilag 16. Baranya kamarája realizálja országosan a 3. legmagasabb önkéntes tagdíjbevételt, és a potenciálisan igen alacsony bevételű kamarai adó fizetési fegyelme is itt a legmagasabb. Ezek az adatok is jellemzik a gazdasági önkormányzat beágyazottságát.
Kétségkívül a meghatározó, informált és a fejlesztési aktivitásokba bekapcsolódó vállalkozásokkal a legjobb a kapcsolat, míg a másik végletet a világra haragvó, informálatlan és valamilyen irányban politikailag bigottan elkötelezett mikrovállalkozások képezik. Nyilván őket sem lehet magukra hagyni, de a megye egészének érdeke, és a korlátos erőforrások miatt a kamara azokat a vállalkozásokat, ezek csoportjait, együttműködéseit, klasztereit segíti elsődlegesen, amelyek maguk is sokat tesznek cégük és a megye egészének fejlődéséért. Mindenkit várunk üzleti közösségünkbe, akinek tapasztalata, tudása, energiája lehetővé teszi, hogy saját vállalkozásán túl a megye fejlődéséért is dolgozzon.
Kis Tünde