Lassan nem lesz olyan szakma, amelynél ne okozna gondot az utánpótlás-nevelés. Még az olyan esetében is, mint a fényképész, ami korábban a divat szakmák közé tartozott.
A Centranet Bt. ügyvezetője, Lévai Gábor már nagyon korán bekapcsolódott a tanulóképzésbe, ennek már több mint egy évtizede.
– A családi vállalkozásunkat a testvéremmel közösen hoztuk létre, szinte azt követően, hogy 2005-ben OKJ-és vizsgát tettem – kezdi beszélgetésünket Lévai Gábor. – Fiatal korom óta fotózom. Amikor úgy döntöttem, hogy beiratkozom a Simonyi Károly Szakközép- és Szakiskolában induló tanfolyamra már sok mindent tudtam a fényképzésről, már túl voltam az első kiállításomon. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a mesterem Dékány Zsolt volt, akivel a mai napig kapcsolatban vagyok, közösen tartok vele tanfolyamokat a Barbakán Fotóiskola keretei között.
A tanítás a kezdőknek szóló tanfolyamok révén már 2007 óta az élete része, a hivatalos fényképész oktatásba azonban bizonyos mértékéig a véletlen folytán került. Ugyanis 2010-ben azzal kereste meg egy akkor még amatőr fotós ismerőse, Bergics Balázs, hogy elvállalná-e a gyakorlati oktatását az OKJ-s képzésben.
– Eleinte csak egy-két tanulóval foglalkoztam, fokozatosan szereztem meg magam is a gyakorlatot ahhoz, hogy miként is kellene csinálni – folytatja tovább beszélgetésünket. – Aztán a jogszabályi előírásoknak eleget téve, 2013-ban a mestervizsgát is letettem.
Mint mondja, a hozzájuk tanulónak jelentkezőkkel minden esetben elbeszélget. A legfontosabb kérdés, amit ilyenkor feltesz nekik, el tudják-e képzelni, hogy néhány év múlva önállóan, hivatásos fotósként dolgozzanak? Ha igenlő választ kap, akkor felhívja arra a figyelmüket, hogy a fotózás szellemileg és fizikailag is embert próbáló hivatás. Folyamatosan magas színvonalon kell teljesíteni ahhoz, hogy hosszú éveken át sikeres legyen valaki. Azoknak, pedig akik csak azért tennék le az OKJ-s vizsgát mert nem tudják, hogy mihez is kezdjenek, nekik felajánlja a lehetőséget, hogy válasszanak a rövidebb ideig tartó tanfolyamaik közül, s ha valóban ezt a pályát szeretnék élethivatásként, akkor még mindig jelentkezhetnek a kétéves képzésre.
– A tapasztalatok szerint kezdő szintről indulva általában 5-8 év kell mire valakiből önállóan dolgozni képes fotográfus válik. Ebben a folyamatban az OKJ-s végzettség megszerzése hasonló lépcső, mint az autós jogosítványé – innentől már élesben, egyedül lehet gyakorolni. Kell azonban idő, amíg kialakul az egyéni látásmód, és a tanuló megszerzi a szükséges rutint, amivel egyre összetettebb feladatokat lesz képes megoldani – ad hangot véleményének. – A fotózás magányos műfaj, ebben van a nehézsége is. Vallom, hogy abban, hogy sikeresen működik a vállalkozásunk, nagy szerepe van az OKJ-s tanfolyamra való jelentkezésem előtti három egyetemi évnek.
Jelenleg tíz tanulója van, közülük nyolcan az iskolarendszerű nappali képzésben vesznek rész, míg ketten a felnőttoktatás keretében sajátítják el a szakma alapjait. Egy időben általában négyen-öten vannak.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy képesek legyenek hatékonyan dolgozni úgy, hogy minőségi munka kerüljön ki a kezük alól – emeli ki. – A feladataikat időre kell elkészíteni, ugyanis a megrendelők általában gyorsan és magas színvonalon elvégzett munkát várnak el. Nagy hangsúlyt helyezek arra is, hogy minél önállóbban oldjanak meg egy-egy feladatot, éppen ezért a második évben már az ilyen jellegű munkák kerülnek a középpontba. Ekkor kezdik el a saját portfoliójuk összeállítását is az év végi vizsgára. E mellett kötelezően el kell készíteniük az általuk létrehozandó cég üzleti tervét. Ki kell találniuk, hogy mivel akarnak a végzést követően foglalkozni, annak a tevékenységnek milyen költségei lesznek, s mennyi bevétel szükséges ahhoz, hogy azokat ki is tudják fizetni, s még a saját megélhetésükre is jusson fedezet.
Kitért arra is, hogy az alkalmazott fotós piacot, egy, jó esetben egy-két fős mikrovállalkozások alkotják. A megrendelőknek éppen ezért az a fontos, hogy ki lesz az, aki a fotókat elkészíti. Mindenhol személyesen kell megjelenni, s ez az, ami nagyon megnehezíti az utánpótlás nevelést.
– Ebben a szakmában nem lehet alkalmazottként elhelyezkedni – hangsúlyozza. – Magyarországon egyelőre kevésbé vannak nagy fotóstúdiók, ahol ezzel a végzettséggel már fotóasszisztensként alkalmaznak valakit és az ott eltöltött évek alatt folyamatosan fejlesztheti a tudását. Tőlünk nyugatabbra, fejlettebb piacokon több ilyen tanulási lehetőség van. Az igazán rátermettek és tehetséges fotósok ezzel a plusz tudással felvértezve sok esetben sikeres egyedi pályát futnak be. Budapesten már jellemzőbb a specializálódás, van is akkora felvevőpiac, hogy valaki például csak üzleti portrékat készítsen.
Szólt arról is, a több lábon állás jegyében a képzésnek ma már része a kiadványszerkesztés, azok nyomdai előkészítése, ugyanis vizuális szakemberre az okostelefonok és a digitális fényképezőgépek térhódítása miatt egyre nagyobb szükség lesz, mint fényképészre. A kis cégek általában ezekre a területekre olyan szakembereket keresnek, akik egy személyben fotósok, kiadványszerkesztők, és nem jönnek zavarba, ha egyszerűbb grafikai vagy webdesign feladatok megoldását várják tőlük.
Kis Tünde