Nem a megszokott kép fogad a pécsi Mária utcai Liliana Szépség Szalonban. Üresek a székek, a babfejeken senki sem gyakorol. Tulajdonosa Alexity Lilian óránként, bejelentkezés alapján fogadja a vendégeit, a tanulóival pedig online tartja a kapcsolatot. Nem könnyű időszak ez, hiszen mindent egyedül kell megoldania a hajmosástól a frizura elkészítéséig.
– Az utánpótlás nevelése mindig a szívügyem volt, a tanulóimnak az első pillanattól kezdve valós feladatokat adok – kezdi beszélgetésünket. – A délelőtti órákban babafejeken gyakorolnak, miután rendbe teszik az eszközeiket. Amennyiben érkezik modell, akkor azon folytatják tovább a gyakorlást, azonban ha nem, akkor a vendégeknél segítenek. Jelenleg azonban csak az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, ami egyikünk számára sem könnyű. Partnerként kezelem a tanulóimat. A fodrász szakma szépsége, hogy naponta sikerélményt jelent. Jó látni, hogy egy jól sikerült frizura mekkora örömet okoz. Ezt a szakmát nem lehet csak a pénzért csinálni. Itt csak akkor tud alkotni valaki, ha él benne ez a vágy, kreatív és jó a formalátása. Ez kemény fizikai és szellemi munka egyszerre, ezt a szemléletet igyekezem átadni a tanulóimnak is. Az igazi elismerés tőlük éppen ezért az, hogy már jelezték, hiányzik nekik a fodrászszalon, a tényleges munka, vendégekkel való közvetlen kapcsolat.
A tanulói PSZC Simonyi Károly Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájában érettségiztek szépészeti ágazatban, ezt követően jelentkeztek fodrász tanulónak. Jelenleg ugyanis érettségihez kötött ez a szakma, de feltétel az is, hogy akik ebbe az irányba szeretnének továbbtanulni, azoknak nyaranta kötelező szakmai gyakorlatot kell teljesíteniük.
– A mostani szakképzési rendszerben a tanulók négy napot töltenek az iskolában és hatot a gyakorlati helyen – folytatja tovább. – Jó lenne, ha még egy évet eltölthetnének a gyakorlati helyükön, akkor kapnák meg azt az alaptudást, amellyel már önállóan is el tudnak indulni. A fiammal, Benjaminnal közösen foglalkozunk jelenleg a tanulókkal, nálam a női fodrászok, nála pedig a férfi fodrászok sajátítják el a szakma alapjait. A jelenlegiek között is több tehetséges tanuló van, többen közülük rendszeresen részt vesznek versenyeken, amelyeken szép eredményeket érnek el, általában az elsők között végeznek. Jelenleg három tanulóm van, akik közülük egy végez idén. A másik kettő is ígéretes, egyre szebb munka kerül ki a kezük alól.
Mint mondja, az utóbbi években tíz tanulója volt, mindegyikből igyekezett a maximumot kihozni. Akadt közöttük olyan is, aki más gyakorlati helyről kérte hozzá magát.
– A tanulóimról mindig feltételezem, hogy azért jött hozzám, mert meg akarják tanulni a szakmát – hangsúlyozza. – Mindegyik esetében megkeresem azokat a képességeket, amelyekben a legjobban tud majd érvényesülni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a volt tanulóim közül szinte kivétel nélkül mindannyian a szakmában maradtak, sokan közülük ma már elismert szakemberek.
Felnőttképzéssel is foglalkozott egy időben, de azt abbahagyta, ugyan ott is voltak kedvező tapasztalatai. Még közgazdász is volt közöttük, aki pályát szeretett volna módosítani, mert arra vágyott, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessen az emberekkel. Rövid ideig dolgozott fodrászként, majd visszatért az eredeti hivatásához.
– A tanulóképzés mellett – miután idén újra lesz fodrász mestervizsga – a jelöltek gyakorlati felkészítését vállaltam el – avat be egy újabb általa vállalt feladatba. – Miután a fiam is most tesz mestervizsgát, nem én leszek ez alkalommal a mestervizsga-bizottság elnöke, sőt a bizottság munkájában sem veszek részt. Helyette felajánlottam, hogy vállalom a mester-jelöltek – akiknek az átlag életkora 30 év – vizsgára történő felkészítését. Annak ellenére, hogy most személyesen nem találkozhatunk, naponta látom el feladatokkal őket, amelyek elvégzését természetesen folyamatosan számon is kérem. Nagy kérdés egyelőre, hogy a tényleges vizsgára mikor és miként kerül sor, de jó lenne, ha még az előtt megtörténne, hogy megváltozik a mestervizsga rendszere, nem lenne szerencsés, ha mindent elölről kellene kezdeniük.
Annak a véleményének is hangot adott, hogy jó lenne, ha a mestereknek – a már több szakmában bevált módon – öt-tíz évente számot kellene adniuk a tudásukról, akár olyan formában is, hogy beszámolnának arról, ezen idő alatt hány a fodrászati termékeket forgalmazó cégek által szervezett tanfolyamon, továbbképzésen vettek részt, hiszen ez a szakma is állandó mozgásban van, folyamatosan változik, új anyagok, technikák, technológiák jelennek meg. A szakmai fejlődésre nem szabad se a pénzt, se az időt sajnálni, ott kell lenni minden jelentősebb bemutatón, továbbképzésen, hiszen, ha csak egy apró fogást sikerül egy–egy ilyen alkalommal ellesni, már akkor megérte.
Szalai Kornélia