A mohácsi ipari parkban található a Pauly fa asztalosműhely. Tulajdonosa Paulyuk László asztalosmester. A belépőt különleges terek fogadják, a tárgyalóval egy térben található mintabolt, beljebb két műhelyrészben készülnek a bútorok, most készült el a felületkezelő helység. Rend és tisztaság mindenfelé.
– A tanulóinkkal csak online tartjuk a kapcsolatot, de van aki már újra csatlakozott hozzánk, mert hiányzik neki a munka – kezdi beszélgetésünket, miközben végigjárjuk a műhelyét. Telephelyét a 2008-as gazdasági válság idején hozta létre. A mostani, nem kevésbé könnyű körülmények ellenére is folyamatosan van munkája.
– Saját erőből építettem a műhelyt, amit folyamatosan fejlesztek, az eltelt tíz évben a kétszeresére nőtt az alapterülete. Az épület fejlesztésével egyidőben, újabb gépeket szereztem be.
Mindig is fontos volt számára, hogy magas minőségben készült munka kerüljön ki a keze alól, mindig a megrendelő szerepel az első helyen.
Ma már a számítógépes programok nyújtotta lehetőséggel élve velük közösen tervezi meg a bútorokat, a helyiség méreteinek pontos ismeretében.
A tervezés az ügyféllel közösen történik, így együtt határozhatják meg az egyes elemek helyét, mintáját és színét. A pontos méretek és az ügyfél igényeinek ismeretében a tervezéssel egyidőben a megálmodott bútor ára is meghatározható.
Annak idején az édesapja javaslatára lett asztalos. A mohácsi Székgyárban töltötte tanuló éveit. A szakmunkásvizsga után néhány évig ott is dolgozott, majd vállalkozóknál helyezkedett el. Ezután külföldön, Németországban vállalt munkát egy asztalos-üzemben. Megtakarításaiból indította el vállalkozását. Kezdetben kerítésléceket gyártott, majd a megfelelő felszerelés birtokában kezdte meg a bútorgyártást. Munkájának híre szájról szájra terjedt, egyik megrendelő hozta a másikat.
– Saját műhelyben dolgozom, melyet folyamatosan fejlesztek. Jelenleg egy alkalmazottam és négy tanulóm van. A mai napig egyedi megrendelésre készítek, elsősorban konyhabútorokat. Büszkeséggel tölt el, hogy sokan visszatérnek, a kezdetek óta tőlem rendelik meg az újabb és újabb bútoraikat. Szerencsésnek tartom magam, mert a munkám az évek alatt a hobbim is lett. Mindig nagy örömet okoz, mikor az elkészült bútort elégedetten szemléli a megrendelő, s a munka befejeztével barátként válunk el.
Mindig is fontosnak tartotta a jövő szakembereinek képzését, a tudása továbbadását. A mestervizsgát is ezért tette le. Már korábban is foglalkozott ugyan a gondolattal, hogy megszerzi a mesterlevelet, de akkoriban erre csak Sopronban lett volna lehetőség. A képzés igen költségesnek ígérkezett, sok időt vett volna igénybe az utazás, ezért végül nem vágott bele. Mikor lehetőség nyílt, hogy Pécsett, pályázati forrás felhasználásával megszerezze a mesterlevelet, élt a lehetőséggel.
– A mestervizsgára felkészítő tanfolyam jó lehetőséget teremtett az ismereteim felfrissítésére, a pedagógiai modul pedig segítséget adott, hogy a tanulókkal minél eredményesebben tudjak foglalkozni. A mesterdarabom egy forgatható sakktábla volt – mondja hangjában nem kis büszkeséggel. – Az egyik barátom adta az ötletet, ugyanis ezzel egyedül is bárki lejátszhat egy-egy partit. Kettőt készítettem, az egyik a fiamé lett, a párját jelenleg is használják a pécsi egyetem sakk-szakosztályának sakkozói. A tanfolyam ideje alatt barátokra is leltem, kiszélesedett a szakmai kapcsolataim köre.
Az eltelt évek alatt több mint tízen sajátították el nála a szakma alapjait. Jelenleg négy tanulója van, akik a nyolcadik elvégzése után, a szakképző intézmény tanműhelyében eltöltött egy év után, a sikeres szintvizsgát követően kerülnek hozzá. Egy hetet vannak a műhelyben, egyet az iskolában.
– Ez nem könnyű szakma, egy életen át kell tanulni, mert folyamatosan változik, fejlődik a technológia. Számos olyan ismerettel is kell rendelkeznie annak, aki ezzel a szakmával szeretne foglalkozni, amire sokan nem is gondolnak. Ismernie kell például az összes fa szerkezetét, tulajdonságait, azt hogy melyikből mi készíthető. Nem beszélve a megmunkálásához szükséges sok szerszámról, eljárásról. A tanulóimat, amint lehet igyekszem a tényleges munkába bevonni, hogy sikerélményük legyen, megérezzék az alkotás ízét. Volt, aki a végzést követően is nálam maradt, de legtöbben máshol helyezkedtek el – zárja beszélgetésünket, mert megrendelő érkezett.
Szalai Kornélia