Hosszú évek után, ezelőtt egy évtizede indult újra a cipész, cipőkészítő és cipőjavító tanulók képzése Szigetváron többek között a Manifaktor Kft. kezdeményezésére, ugyanis már akkoriban is jelentős gondot okozott a szakemberhiány, amelyet azóta nehezített az a helyzet is, hogy a dolgozó nők közül többen élnek a lehetőséggel és negyven éves munkaviszony után nyugdíjba mennek – mondja Papp Judit, a Manifaktor Kft. ügyvezetője. Nem egyszerű megtalálni a megfelelő munkaerő utánpótlást. Ugyan egy része a munkafázisoknak betanított munka, de jelentős a szaktudást igénylő műveletek száma is. Jó döntés volt, hogy tanulóképzéssel foglalkozzunk. Együttműködési megállapodást kötöttünk a helyi szakképzéssel is foglalkozó iskolával.
Ez a Manifaktor kft számára akkor egy teljesen új terület volt, azóta azonban már felépítették az új tanműhelyüket. A tanulóképzés rövid időn belül fontos részévé vált a gyárnak, mindenkire jó hatással volt.
– Egyfajta szemléletváltást hozott az életükbe, a dolgozóink is egyre szívesebben adták át a tudásukat. A tanulóknak szinte a második családja lett a cipőgyár, ahol generációk dolgoztak és dolgoznak ma is együtt.
Az első időben még nem jelentett gondot, hogy egy teljes cipőkészítéshez kapcsolód osztály induljon, azonban az évek alatt egyre kevesebben választották ezt a szakmát.
– A cipőkészítés nem került be a hiányszakmák közé, e miatt is veszíthetett a vonzásából, hiszen nem egy családnál a tanulók ösztöndíja az egyik fő bevételi forrás – folytatja Papp Judit. – A hiányszakmát választók számos plusz bevételre tehetnek szert, ugyanis az ösztöndíjuk felett egyéb támogatásban is részesülnek. A cipős szakma népszerűsítése érdekében évről évre részt veszünk a kamara által szervezett nyílt napokon és az iskolák pályaválasztással kapcsolatos rendezvényein, gyárlátogatásokat szervezünk, ilyenkor a tanműhelyünkbe is elvisszük a gyerekeket. Jelenleg 10-11. osztályos tanulóink vannak. A koronavírus járvány ugyan a gyár életében nem okozott nagyobb fennakadást, folyamatosan dolgoztunk, azonban a tanulókkal március közepétől online tartotta a kapcsolatot a szakoktatójuk, Hallgató Zoltán cipőkészítő-mester. Elsősorban az elméleti részt tanulták digitális úton. Aztán, amint enyhültek a szabályok, s a tanulók gyakorlati képzése a gyárban újra megkezdődhetett, többen, főleg a végzősök éltek a lehetőséggel.
Mint mondja, a pályaválasztásnál az igazi problémát még ma is a családi háttér jelenti, mert hiába kínálnak a tanulóiknak a végzést követően biztos munkahelyet, garantálják, hogy hónapról hónapra időben megkapják a fizetésüket, elszámolják a túlórájukat és cafetéria is része a jövedelmüknek, még mindig a legtöbben a slágerszakmákra, vagy a hiányszakmákra – ez utóbbinál a plusz támogatások miatt – íratják be őket. A kicsit jobb képességűek a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését követően, másodszakmát választanak, nem egyszer egy teljesen más területen – mondja az ügyvezető. – Ezek a körülmények nagy ellenfelek, nehéz velük versenyre kelni. Új stratégiát kell kidolgoznunk, hogy a szakember utánpótlásunk a jövőben is megoldott legyen, ehhez adott a korszerűen felszerelt, univerzális tanműhelyünk. Mindehhez azonban figyelembe kell majd vennünk a szakképzésben bekövetkező változásokat is. E mellett bízunk abban, hogy lehetőség lesz a fiatal felnőttek képzésében való részvételre, ugyanis állandó a versenyfutás a szakképzés és a munkaerőpiac igényei között, ez utóbbinak sokkal rugalmasabban kellene alkalmazkodnia a piac elvárásaihoz. A tanulóképzésre vállalkozó cégek többségének, ahogy nekünk is, az az érdeke, hogy kinevelje a saját szakember-utánpótlását – ad hangot véleményének.
Szalai Kornélia