Derksen Gyöngyi és Borsi Lakatos László munkájának eredményeként, a szobrászatnak és a Szent Márton útvonalhoz kapcsolódó idegenforgalmi és kézműves tevékenységüknek köszönhetően a Kelet-Mecsekben található Kisújbánya újra megtelt élettel. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Komlói Idegenforgalmi Díjjal tüntette ki Derksen Gyöngyit és Borsi Lakatos Lászlót.
– Én 1990 óta vagyok Kisújbányán, a férjem pedig a 2004 óta lakik itt. Nagyon szeretjük ezt a falut. Van egy alapítványunk és egy egyesületünk is, közösen álmodjuk meg a céljainkat, amelyeket önkéntes munkánkkal érünk el. Sokat beszélgetünk a helyben lakó emberekkel és az elszármazottakkal, illetve a turistákkal, ezért is kezdtük feltárni a falu múltját, a történetét, és rájöttünk, hogy sok kincs rejtőzik itt, amit érdemes lenne megmutatni – kezdi a választ Derksen Gyöngyi arra a kérdésre, hogy milyen lehetőséget láttak meg Kisújbányában. – Egyrészt az ősök iránti tiszteletből végezzük ezt a munkát, másrészt azért, mert éves szinten mintegy százezer látogatónk van: kirándulók, természetjárók, zarándokok vegyesen. Ez nem kevés egy olyan faluban, ahol összesen 21-en lakunk.
– Eddig mit sikerült megvalósítani Kisújbányán?
– A közösséggel kezdtük el a fejlesztéseket, először csak arra törekedtünk, hogy tartsuk rendben a falut, a köztereket. Ez a munka jó alkalom arra, hogy a végén leüljünk beszélgetni, anekdotázni. Egyszer előkerültek a kertekből számunkra ismeretlen öntöttvas alkatrészek, amelyekről az idős elszármazottak elmondták, hogy ezek a járgány darabjai. Sikerült is összerakni egy járgányt és összekötni egy régi cséplőgéppel. Néhány évvel ezelőtt létesítettünk egy bemutatóhelyet a számára, hiszen ebből szinte ez az egy működő példány van az egész országban. Megtudtuk azt is, hogy Kisújbányán a 70-es évek végéig, amíg az őslakosok nem hagyták el a falut, faklumpában jártak. Találkoztunk Gyuri bácsival, aki a mai napig meg tudja mutatni, hogy miként is készül a faklumpa. Odaadta nekünk az eszközeit is, és ebből rendeztünk be egy kis faklumpakészítő műhelyt, ahol ki is lehet próbálni a mesterséget. Kisújbányát üvegkészítők alapították, ezért az üveges múlttal is foglalkozunk. Amikor 250 éves lett a falu, fúvattunk egy üvegharangot, a harangtornyot a férjem faragta egy hatalmas kőtömbből. Megalapítottuk az Üvegesek Útja tanösvényt, mely összeköti a Kelet-Mecsek hutahelyeit, és tavaly megépítettünk egy kis üveghutát is. Törekszünk rá, hogy Baranya-, de ha lehet, országos szinten is unikális dolgokat tudjunk bemutatni.
– Mit tesznek annak érdekében, hogy Kisújbányára érkezzenek a turisták?
– Tulajdonképpen nincs szükség külön programok megszervezésére, mert az erdő, az Óbányai-völgy, s maga a falu, amit apró látványosságok gyűjtőhelyeként kínálunk, vonzza a turistákat. Mi évente csak egy komoly programot tudunk vállalni, az Üveges hétvégét, hiszen ehhez jelentős anyagi hátteret is kell biztosítani. A jövőben szeretnénk egy művésztelepet szervezni és az ott készülő alkotásokból tárlatot létrehozni.
– Mi a cél a faluval kapcsolatban, milyen irányba tervezik fejleszteni?
– Alapítványunk a falu infrastrukturális problémáinak megoldásáért lobbizik. Kisújbányán nincs vezetékes víz, a klímaváltozás, a hosszú aszályos időszakok miatt sorban száradnak ki a kutak, probléma a házak ivóvízzel való ellátása. Fontos feladat a szennyvízkezelés megoldása, egy higiénikus, nyilvános WC építése, és az utak állapotának javítása is. Egyesületünk – melynek nevében is szerepel a német nemzetiségi kultúrfalu önmeghatározás – éppen egy kulturális településfejlesztési koncepción dolgozik. Hiszünk és bízunk abban, hogy egy komplex programmal több támogatót sikerül találnunk.
Mi, akik itt élünk, szeretjük ezt a falut és nem szeretnénk, ha skanzenné válna, de azt el tudjuk képzelni, hogy az 54 házból ötöt-tízet megvennénk és úgy rendeznénk be, hogy az izgalmas legyen az idelátogatóknak. A házakban nem lakóház belsőt mutatnánk be, hanem egy-egy témát dolgoznánk fel. Lehetne például egy „üvegfúvók háza”, egy „zene háza”, egy „fa-eszközök háza”, egy „konyha-kert háza”, egy „sorsok háza”, egy „hit és tudás háza”, egy „cikta juhok háza”. Amit már évtizedek óta csinálunk és ragaszkodunk hozzá: megtartani a falu épületállományát és településszerkezetét olyannak, amilyennek idevarázsolták az ősök. A mi falunk még viszonylag egységes képet mutat, ez bensőséges hangulatot áraszt, az időtlenség érzetét adja, s ez megérinti az idelátogatókat. Azt valljuk, hogy meg kellene őrizni a saját kultúránkat és felhívni a figyelmet az értékeinkre.
Kis Tünde